Zounuk - A Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 1. (Szolnok, 1986)

ADATTÁR - Benedek Gyula: A Jakabházy-Tassy-per egy tiszapüspöki birtokrészért a XVI. század második felében / 231. o.

Jakabházy Andrásnak, hogy mondjátok meg Jakabházynak az agg ebnek, hogy megivá az pénzt és az ködmönt [pedig] megviselé, Jöjjön [Tisza] Varsányra az Vármegye székére [és] én elég törvényt állok neki, [Az] Alulírott tanuk vallomásai pedig [az] felperesek javára [az] említett nemes Bocsy Albert főszolgabíró és Tarcsay Imre esküdtek által elfogadtattak és magyar nyelven feljegyeztettek, Az szöveg [az] következő: Jakabházy Mihály tanuja Tassi Pál ellen Sáry György anyja Borbála asszony megesküdött és ezt vállá; Bizonnyal tudja, hogy az Jakabházy Miklósnak [a] leányát vette volt el [feleségül] az Péter Ispán." Ezen pótlólagos tanúvallomások véglegesen bizonyították, hogy a felperesek ősének - id. Jakabházy Andrásnak — igenis volt Tiszapüspökiben háza és földbirtoka. Bizonyossá vált az is, hogy a házat eladta Ispán Péter balaszentmiklósi lakosnak, aki a sógora volt, mivelhogy a lánytestvérét vette el feleségül. Nem vált ugyanakkor teljesen világossá, hogy a földjeit is eladta, vagy átadta volna örökség címén. Ugyanakkor nem nyilatkozott senki arról, hogy Tassy Pál Ispán Péter öccsétől megvette-e a hozzákerült javakat, vagy azt ténylegesen hatalmaskodással szerezte meg. Mindezektől függetlenül az így kialakult új helyzet lehetőséget teremtett Tassy Pál számára — további bizonyításokkal —, hogy az alapítélet őt elmarasztaló döntvénye megváltozzon és a vitatott birtokokat' megtarthassa. Ehhez mindössze már csak azt kellett volna hitelt érdemlően bizonyítania, hogy Ispán Péter öccsétől, Jánostól szabályos körülmények között szerezte meg a vitatott javakat. A szükséges bizonyítékok beszerzésére 1572. szeptember 8-i határidővel egyéves haladékot kapott. Az 1572. szeptember 8-ra kitűzött tárgyalás azonban ismeretlen ok miatt elmaradt, majd a nem jogerős döntésre 1572. december 1-én került sor, amikor a törvényszék újból helyt adott a Jakabházyak kérésének, mert Tassy Pál nem jelent meg a tárgyaláson. Tassy Pál távolmaradásának az oka nyilván az volt, hogy az elmúlt év alatt nem tudott kellő bizonyítékok birtokába jutni. Ennek alapján a bíróság egyelőre nem jogerős ítéletet hirdetett és a törvényreemelés kihirdetését az 1572. december 15-i ülésre halasztotta. Ez a korabeli jogszokás szerint is azt célozta, hogy a közvélemény és a meg nem jelenő alperes a nem jogerős döntést hírül vihesse s reagálhasson rá. Tassy Pál azonban az 1572. december 15-i ülésen sem jelent meg, sőt ügyvédje útján sem reagált a december 1-i döntésre. Ezt kihasználva Szántay Oszvald követelte a december 1-i ítélet törvényre emelését. A kérésnek a törvényszék eleget kellett hogy tegyen, az ítéletet jogerőre emelte, ugyanakkor elrendelte a visszaiktatás megtartását is. A visszaadási ceremóniát először a helyszínen — Tiszapüspökiben — tervezték, Abádi Szentgyörgyi László alispán és Sáry György főszolgabíró meg is érkezett oda. A többi kirendelt azonban, mivel „Tiszapüspöki a török tartomány kapujában volt", nem mert ott megjelenni. Emiatt az eseményt elhalasztották és 1573. február 10-én Egerben, a megyei törvényszék házában tartották meg. Az aktuson a törvényszék képviselői mellett jelen voltak a következők: Sáry Albert, Sáry János és Simon Ferenc szajoli nemesek, Sáry András, Békés András szomszédok, ill, határszomszédok, továbbá a Tiszapüspökiben lakó Görbe Pál, nemes Tassy Pál jobbágya, Zákányi István, nemes Békés András jobbágya, valamint az ugyancsak Tiszapüspökiben lakó Madaras Sebestyén és Oláh Gergely, jobbágytelki nemesek. 248