Zounuk - A Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 1. (Szolnok, 1986)
ADATTÁR - Benedek Gyula: A Jakabházy-Tassy-per egy tiszapüspöki birtokrészért a XVI. század második felében / 231. o.
A visszaadásra került fekvő jószágokat előzetesen Simon Ferenc szajoli lakos, törvényszéki esküdt megszemlélte. Ezek hat jobbágytelket tettek ki. A telkek közül három lakott és művelt volt, amelyeken Bori Barnabás, nemes Thaga Pál, ill. Hegedűs János élt és gazdálkodott. Mindegyikük házhelyén lakott egy-egy zsellér család is: Mátyás Péteré, Kiss Tamásé, Dobos Demeteré. A további három telek elhagyott volt. Az egyik ház nélkülit Nagy Demeter, a másikat Páka Demeter használta. A harmadik telek ház nélkül és műveletlenül állt. A Jakabházy-testvérek a hat telket teljes joggal és örökös birtoklásra kapták vissza. A visszaadás megtörténtéről 1573. március 9-én a vármegyei törvényszék — „örök emlékezetül és megerősítésül" — bizonyságlevelet adott ki. Az aktuson nemes Tassy Pál nem vett részt. 13 Nincs arra vonatkozó adatunk, hogy a visszakapott birtokrészt meddig birtokolták a Jakabházyak, de az bizonyos, hogy valamikor a következő évtizedekben újból elvesztették. Nyolcvan év múlva - 1650-ben — Jakabházy János szécsényi gyalogos hadnagy ismét megpróbálkozott a jószágok visszaszerzésével és perbe fogta az akkori birtokos nemes Halmy Gábort. Eljárása azonban eredménytelen maradt, hiszen Halmy Gábor haláláig bírta a tiszapüspöki birtokot, mely halála után, 1661-ben sógorára, nemes Fáy Lászlóra szállt. Fáy Lászlónak még öt évig kellemetlenkedett Jakabházy János hadnagy, de 1665-ben kénytelen volt belátni, hogy a jogigényét semmilyen módon nem tudja érvényesíteni. Ezzel — több mint 100 év után — a Jakabházyak végleg elestek tiszapüspöki birtokaiktól. 4. A vármegye szervezete és a megyei törvénykezés a per időszakában A pert megelőző időkből csupán néhány adattal szolgál a forrás. Annyi bizonyos, hogy 1569-ig Külső-Szolnok néven önálló vármegyeként szerepelt Szolnok szűkebb körzete, de jóval kisebb volt a mainál és csak az Üjszász - Szolnok — Alcsi - Tiszapüspöki — Tiszabala - Fegyvernek vonaltól délre eső területeket foglalta magában. Ugyancsak nem tartoztak hozzá a fenti vonaltól délre eső nagykun községek és néhány más falu sem a Hármas-Körös torkolata közelében. A megye északi része — a perben is szereplő Fokorúval, Szentivánnyal és Tiszaszeggel — Heves vármegyéhez tartozott. A közigazgatással kapcsolatban a pert megelőző időszakból még egy figyelemre méltó utalást találunk az anyagban, miszerint 1550 körül nem Szolnok, hanem Tiszavarsány lett volna a megye székhelye. Erre vonatkozóan idézünk Mikes Demeter vallomásából: ,,... mongyatok megh Jakabházynak az ag ebnek hogy megh iva az Pénzt es az ködmönth megh visele jöjjen Warsanra az Varmegye szekere en elegh Teörvent állok neky,". (A peranyag 12. oldalán.) Más adatok is ilyen megállapításra engednek következtetni, melynek bizonyítása további kutatások feladata. A per éveiben viszont — más forrásokat is érintve - már egy részletesebb képet lehet megrajzolni a vármegyéről. Fontos mozzanat volt, hogy közvetlenül a Jakabházyak keresetének benyújtása előtt, az 1569. évi 52. cikkely alapján Külső-Szolnokot még csak ügyvitel szempontjából egyesítették Heves vármegyével. Ennek a hivatalos 13 U.o. 3-4. 249
