Zounuk - A Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 1. (Szolnok, 1986)
TANULMÁNYOK - Soós László: A cukorrépa-termelők érdekvédelmének lehetősége a Szolnoki Cukorgyár RT. vonzáskörzetében / 175. o.
piaci ármozgás önmagában megoldja ezt a problémát. A termelők és a feldolgozók között folyó egyezkedés színterére bevonultak azok az állami rendelkezések, amelyek most már lényegében egy érdeket ismertek el, az államét. A cukorgyártás érdekében a kormány 1939 őszén eltörölte azokat a korlátozó intézkedéseket, amelyek a répatermelést visszafogták és a birtokosokra bízta, hogy milyen nagyságú területen kívánnak termelni a gyárak részére. A rendelet a háborús gazdasági viszonyok között nem hozta meg a kívánt eredményt. Az irányított gazdálkodás keretében emelkedtek az egyéb termények árai is, és így a répatermelés viszonylagosjövedelmezősége csökkent. Ismét versenytársként jelentkeztek a hazai cukorrépa piacon a szeszgyárak, amelyek a békeévekben elsősorban kukoricát és burgonyát dolgoztak fel, de most nem jutottak hozzá megfelelő mennyiségű nyersanyaghoz, és így figyelmük a még elérhető termények felé fordult. Törekvéseik sikerét bizonyítja, hogy 1942-ben 25 ezer kat. hold répatermő területet hódítottak el a cukorgyáraktól. 28 Az állami rendelkezések sem hozták meg minden esetben a kívánt eredményt. Az 1942. aug. 9-én megjelent 4730/1940. M.E. számú rendelet például kimondta ugyan a répatermelési kényszert, az 1940/41. üzletévi adatokat véve alapul, de a rendeletből kimaradt, hogy a birtokos termését csak a cukorgyárnak adhatja át. Ezért sokan a jobban fizető szeszgyárakat választották szerződési partnerül. A répatermeltetési rendszerben bekövetkezett változás szinte bénítólag hatott a cukorgyárakra. Különösen elmondható ez a szolnoki gyárról, ahol a helyzetet még bonyolította, hogy a vállalat vezetésében is lényeges változások történtek. A közelmúlt üzletpolitikája, amely a minél kevesebb cukorrépa feldolgozásán alapult, feleslegessé tette azoknak a gyári alkalmazottaknak a jelentős részét, akik korábban a répaszerződések kötését szervezték és a bevetett területeket ellenőrizték. A mérsékelt üzemmódra állított vállalat — a gyorsan változó gazdasági körülmények között képtelen volt rövid idő alatt nagyobb sebességre kapcsolni. Az elmúlt évek lanyha üzletvitelét folytatta még akkor is, amikor az ipar számára már a termelés gyors növelését tűzték ki célként. Az új viszonyoknak megfelelő felkészülés hiányosságát jelzi, hogy még az 1939/40. üzletév is nagyon gyengén sikerült a szolnoki gyárban. A számára előírt 925 ezer mázsa répának még 60 %-át sem dolgozta fel. A kedvezőtlen üzletévi eredményeket azok a kudarcok okozták, amelyek a répaszerződtetések idején érték a vállalatot. A korábban nagyon gazdaságosnak bizonyult termeltetési mód, amely lényegében csak a nagybirtokra alapozta a gyár termelését, most csődöt mondott. A munkaerőhiány, a termeltetési költségek emelkedése, a rosszabb talajelőkészítésből és műtrágyahiányból fakadó gyengébb terméshozam mind, mind csökkentette a cukorrépán képződő nyereséget és mérsékelte az érdekeltségi szintet. A gyár helyzetét tovább rontotta, hogy korábban a törzsterületére vonatkozó szerződések több mint 40 %-át zsidó származású nagybérlőkkel kötötte meg, amelyek most a bérlők ellen hozott törvények következtében megszűntek. 28 OL Z 36-143 Memorandum, 1942. dec. 2. 29 OL Z 36-20. SzC. VB. ül. jkv. 1939. ápr. 22. 190
