Zounuk - A Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 1. (Szolnok, 1986)
TANULMÁNYOK - Soós László: A cukorrépa-termelők érdekvédelmének lehetősége a Szolnoki Cukorgyár RT. vonzáskörzetében / 175. o.
Újra napirendre került a kisbirtokosok bevonása a termelésbe. 1941-ben ismét létrehozták azt a csoportot, amely minden eszközzel azon munkálkodott, hogy a répatermelést népszerűsítse és minél több kistermelővel köthessen szerződést. Munkájuk eredménnyel járt, mert 1942-ben már 1377, 1943-ban pedig 2303 kistermelő szállított ismét nyersanyagot a szolnoki gyárnak. A gyár vezetői 1940-ben arra a véleményre jutottak, hogy kistermelők révén a termelésből kiesett nagytermelőket nem lehet pótolni. Ismét napirendre került az egyszer már jól bevált részművelés, de próbálkozásuk ebben az évben nem hozott eredményt. Az 1941. dec. 1-én tartott igazgatósági ülésen elhatározták, hogy megpróbálkoznak 2000 kat. holdra részesművelési szerződést kötni. 31 Ilyen nagy terület a gyár répaszükségletének 20 %-át fedezhette. A bérlethez szükséges több mint 1,5 millió pengőt a Kereskedelmi Bank meghitelezte. A gyár próbálkozásai, amelyek során a gróf Almásy Imre-féle 1700 kat. holdas pusztapói, majd a Schwartz Györgyféle fegyverneki birtokot kívánta megszerezni, nem jártak sikerrel. A nagyszabású terveket nem sikerült ugyan valóra váltani, de a szerényebb elgondolásokat igen. Ennek keretében 1942-ben 525, 1943-ban pedig 1050 kat. holdon termelt részesművelőként a gyár répát. A nagy répahiány következtében ismét tágabb teret kapott a termelői érdekvédelem. Már 1938 tavaszán vállalta a cukorgyár, hogy a 2,15 pengős mázsánkénti átvételi alapáron kívül további 5 filléres felárat fizet, és az átadott répa utáni szeletjárandóságot 55 %-ról 60-ra emelte. Mindezek ellenére a cukorgyár nyersanyag-hiánya tovább fokozódott, mert a cukorrépa átvételi árának e módosítása nem tarthatott lépést a termelési költségek növekedésével. Az a gazdasági felhajtóerő, amely a húszas évek elején az iparágat az infláció ellenére is kivezette a válságból, most a háborús körülmények között nem funkcionált. A kormány belátta, hogy a cukorgyárak állami támogatás nélkül nem képesek a termelés jelentős növelésére. Ezért 1940-ben a répa átvételi árát 2,2 pengőről 2,8-ra emelték, azzal a 60 fillérrel, amit a gyárak támogatásként az államtól kaptak. 35 Az egyre nehezebb gazdasági viszonyok között a szükséges répamennyiséget csak az átvételi árak folytonos emelésével lehetett elérni. A növekvő állami támogatással 1942-ben egy mázsa cukorrépáért 5 pengőt, 1943-ban pedig már 9,2 pengőt fizettek ki a termelőknek. A termelési költségek növekedésével és az inflációval foly30 OL Z 36-21. SzC. VB. ül. jkv. 1943. jan. 9. 31 OLZ 36-21. SzC. lg. ül.jkv. 1941. dec. 1. 32 OL Z 36-21. SzC. VB. ül.jkv. 1942. nov. 12. OL Z 36-20. SzC. VB. ül.jkv. 1942. okt. 30. 33 OL Z 36-20. SzC. VB. ül.jkv. 1942. okt. 30. OLz 36-21. lg. ül.jkv. 1943. jan. 11. 34 OL Z 36-20. SzC. VB. ül. jkv. 1938. ápr. 20. 35, 'OL Z 36-21. SzC. lg. ül. jkv. 1939. nov. 21. 'OL Z 36-143. SzC. melési kötlevél, 1943. OL Z 36-143. SzC. Érdekképviseleti megállapodás a cukorrépa termelőkkel. 1942. Répater191
