Zounuk - A Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 1. (Szolnok, 1986)
TANULMÁNYOK - Soós László: A cukorrépa-termelők érdekvédelmének lehetősége a Szolnoki Cukorgyár RT. vonzáskörzetében / 175. o.
gyár üzleti nyeresége, még a gazdasági válság legkedvezőtlenebb éveiben is meghaladta az egy millió pengőt, sőt az 1935/36. üzletévben már megközelítette a kettő milliót, ami már a húszas évek második felének kedvező időszakára emlékeztetett. A cukorgyár által kimutatott nagy nyereség bizonyítja, hogy a gazdasági válság időszakában a nagy veszteségeket mezőgazdaságunk szenvedte el. Azoknak az igazát bizonyítja, akik a nagyarányú termelés csökkentés helyett a hazai cukorfogyasztás növelésével kívántak az iparág és a mezőgazdaság gondjain enyhíteni. Elgondolásuk szerint a cukorárak csökkentésével ösztönzött belső fogyasztás megfelelő piacot biztosít a cukoripar számára, amely feldolgozhatja azt a cukorrépát, amelyet az enyhén visszafogott mezőgazdaság előállít. Az elképzelés lényegében azért nem valósulhatott meg, mert a kormány nem egyezett bele a cukorból származó állami bevétel mérséklésébe és így az áraknak a kívánt eredményt hozó csökkentésére semmiképpen nem kerülhetett sor. A termelők és feldolgozók között egyre mélyülő ellentétek feloldására a kormány hatásos intézkedést nem hozott, és az érdekek egyeztetésére az újabb háború sújtotta gazdasági körülmények között már nem is kerülhetett sor. Az állami befolyás erősödése a második világháború időszakában Miközben a cukorgyárak még 1938-ban is a túltermeléstől féltek és a korábbi évek tanulságait latolgatták, addig a világháború szelétől felkavart gazdasági viszonyok gyors változáson mentek keresztül. A „győri program" keretében megvalósuló közmunkák és az állami megrendelések növekedése nyomán az ország dolgozóinak fizetőképes kereslete megnőtt. Az egy főre jutó cukorfogyasztás az 1938/39. üzletévben az előző évi 10,4 kilogrammról 12,3-ra emelkedett. A fogyasztás növekedését segítette, hogy 1938. nov. 13-án a cukor fogyasztói árát 18 %-kal mérsékelték. Cukorgyáraink az új körülmények követelte válaszlépésekkel adósak maradtak. Ezért fordulhatott elő, hogy az 1938/39. üzletévben a belföldi fogyasztás 8 %-kal meghaladta cukoriparunk évi termelését, sőt még az 1939/40. üzletévben is 4,69 %kai maradt el a szükséglet mögött, és így hosszú idő óta ismét behozatalra szorultunk. Az államháztartás számára kedvezőtlen fordulat sokáig nem maradhatott fenn, hiszen az ország nem nélkülözhette azt a valutát, amit a cukoripari termékek kivitele biztosíthatott. Az export felújítását a belső fogyasztás mérséklésével és a cukortermelés növelésével érhették el. Ezért 1940. ápr. 13-án bevezették a cukor/egyet, melylyel meghatározták a cukorfejadagot és a havonkénti 1200 vagonos belföldi fogyasztást 800 vagonra szorították vissza. 27 A másik cél megvalósítása, mely a répatermelés növelésén keresztül cukoriparunk korábbi exportképességét kívánta vissaállítani, nehezebb feladatnak bizonyult. Az adott politikai és gazdasági viszonyok között a kormány nem számíthatott arra, hogy a Részletesebben lásd: SOÓS László: A Szolnoki Cukorgyár Rt. története. Üzemtörténeti füzetek, 10.57. 27 KATONA Béla: Magyarország Közgazdasaga. Közgazdasági évkönyv 1940. évró'l, Bp. 1941. 454-455. 189
