Zounuk - A Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 1. (Szolnok, 1986)
TANULMÁNYOK - Soós László: A cukorrépa-termelők érdekvédelmének lehetősége a Szolnoki Cukorgyár RT. vonzáskörzetében / 175. o.
harc kimenetelére bízza a döntést. A békés megegyezés során Szolnok vállalta, hogy Békés és Csongrád megyében lévő termelőinek jelentős részéről lemond és mindent megtesz annak érdekében, hogy szűkebb környezetében szerezze be répaszükségletét. A cukorgyárak közötti megegyezést elősegítette, hogy 1920-ban Szolnok is belépett az 1897-ben alapított cukorkartell tagjainak sorába. A szolnoki gyár újabb nagybirtokosokat már csak nagyon ritkán szervezhetett be termelői sorába, hiszen, aki megfelelő területtel és termelői adottsággal rendelkezett, azzal már korábban szerződést kötött. A húszas évek elején ezért arra törekedett, hogy a már korábban bevált kedvezményekkel a meglévő nagytermelőit minél nagyobb répatermelésre sarkallja. Különösen eredményesnek bizonyult az az akció, amely termelési kölcsönök biztosításával ösztönözte a répatermelés fokozását. Példa erre Sváb Gyula, aki a cibakházi birtokán építendő kisvasúthoz azért kapta meg a kért kölcsönt, mert répatermelését 75 holdról 225-re növelte. A cukorrépa mennyiségének növelését szolgálta a cukorgyár vezetőinek az a próbálkozása, hogy egyre több kisbirtokost is bevonjanak a répaszállítók sorába. Szándékuk a termelői érdekképviseletet ellátó nagybirtokosok között nem talált kedvező fogadtatásra. Első ízben figyelhetjük meg ennyire élesen, hogy a szolnoki cukorgyár termelőinél sem beszélhetünk homogén érdekképviseletről. A gyár életébe beleszólási joggal rendelkező termelők valójában azon szűk nagybirtokosi réteg érdekeit képviselték, akik az üzem nyersanyagszükségletének több mint felét állították elő. A vállalat érdekében sokkal fontosabb szerepet játszottak, mint ahogy azt a termelésben elfoglalt helyük indokolja, mert a szinte évről-évre változó szerződő felek között hosszú lejáratú szerződéseikkel ők szolgáltatták az állandóságot és a biztos alapot. Kezdettől fogva ellenezték a szerződéses viszony kiterjesztését akisbirtokosokra, mert attól tartottak, hogy az általuk megnövelt munkaerő-kereslet felveri a mezőgazdasági napszámbéreket. Kívánságuk teljesítése a korábbi időszakban a gyárnak is érdekében állt, mert gazdaságilag is előnyösebbnek számított, ha ugyanazon nagyságú területért minél kevesebb termelővel köthet szerződést. Sokkal kevesebb költséget igényelt a gyártól, ha egy termelővel egyszerre több száz hold répatermő terület vetési, növényvédelmi és beszállítási problémáját elintézhette, mintha ugyanezen nagyságú területért több tucat termelővel kellett egyezkednie. A húszas évek elején jelentkező répahiány arra kényszerítette a gyár vezetőit, hogy ebben a tekintetben is változtassanak a korábbi gyakorlaton. Az ügynökök létszámát növelve, széles körű agitációt fejtettek ki a megye kistermelői körében annak érdekében, hogy közöttük a répatermelők számát növeljék. Szervező munkájuk sikerét akkor értékelhetjük megfelelően, ha a megyében így kialakult arányt a répát termelő nagy- és kisbirtokosok között összehasonlítjuk a környező megyékben lévő állapotokkal. 18 OL K 184-1922-55-70207 183
