Zounuk - A Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 1. (Szolnok, 1986)

TANULMÁNYOK - Soós László: A cukorrépa-termelők érdekvédelmének lehetősége a Szolnoki Cukorgyár RT. vonzáskörzetében / 175. o.

valamint fedezi 50 vasúti kocsi bérleti díját. E kedvezmény a vállalat számára a birtokról leszállított répa minden mázsája után 10 filléres többletkiadást jelentett. Figyelembe véve, hogy Grósz Zsigmond termelte a legjobb minőségű cukorrépát az egész megyében, ez a többletkiadás megtérült. A munkaerőgondok enyhítésére vásároltak egy Stock-féle motoros ekét 55 ezer koronáért, amelyet a partner termelők rendelkezésére bocsájtottak. A pénz mellett nagy segítséget jelentett az a körülmény is, hogy a répatermelők közül az igazgatóságba és a felügyelőbizottságba beválasztott birtokosok most szilárdan kitartottak a vállalat mellett. Ezek a termelők nem támasztottak nagy anyagi követeléseket a gyárral szemben, hanem a korábbi feltételek csekély módosításával további 4 évre leszerződtek. A Szolnoki Cukorgyár a cukorrépáért folyó harcot nagyobb sikerrel fejezte be, mint korábban remélhette. Alapítása óta most sikerült a legnagyobb répatermő területre szerződést kötnie, összesen 11.288 kat. hold felett rendelkezett. A hatvani gyár 1918 tavaszán — a megindított harc eredménytelensége láttán békét ajánlott. Megegyezésük szerint az egymástól elhódított, számszerint hat nagybirtok termésén fele-fele arányban megosztoznak és a továbbiakban mindenki megtartja azokat a területeket, amelyekre a szerződéseket megkötötte. A Hatvannak történt megegyezés után Mezőhegyes és Sarkad sem látták már értelmét a további viszálynak és 1918 őszén elismerték a szolnoki gyár répaszerződéseit. Ezekkel a megállapodásokkal a környező cukorgyárak tudomásul vették a szolnoki gyárnak a répaharc során megszerzett gazdasági pozícióját. A háború okozta problémákkal szemben a répaharc sikere kevésnek bizonyult. A kegyetlen megpróbáltatás nem csupán a munkaerőt tette tönkre, hanem a gazdasági eszközök nagy része is elpusztult. A Tanácsköztársaság rövid fennállása alatt hozott kényszerintézkedések ellenére a kötelezően előírt területnek csak a 39,9 %-án termeltek cukorrépát. A cukorhiány következtében kiterjesztett állami ellenőrzés csak 1920 májusában szűnt meg. Ezzel egyidőben ismét megindulhatott a harc a cukorgyárak között a répatermő területekért. A cukorrépa-termelés megszervezése az új határok között Az Osztrák—Magyar Monarchia felbomlásával hazánk területének nagyobbik felét elvesztette. Az új határok között a régi terület 32,7 %-án a korábbi lakosság 41,6 %-a kereste megélhetésének lehetőségeit. A magyar cukoripar hosszú évtizedek alatt kialakult belső felépítése megváltozott. A békeszerződés nyomán 18 cukorgyár került át a szomszédos államokba és elveszett a korábbi cukorrépatermő terület 48,1 %-a. Megmaradó gyárainknak újra fel kellett osztaniuk maguk között a területeket, hogy az új határok között is mindnyájan tovább dolgozhassanak. A szolnoki gyár szomszédai közül a legsúlyosabb helyzetbe a mezőhegyesi és sarkadi cukorgyárak kerültek, mivel répatermő területük jelentős részét Romániához csatolták. A további munkájukhoz szükséges nyersanyagért csak az olyan belső területek felé fordulhattak, amelyek már valamelyik szomszédos gyárhoz tartoztak. A megváltozott körülmények között senki nem gondolt arra, hogy a szokásos répa182