Zounuk - A Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 1. (Szolnok, 1986)
TANULMÁNYOK - Laszlovszky József: "Dedi eciam terram, que adiacet circa aquam, que vocatur Tiza" (Adatok az 1075-ös garamszentbenedeki oklevél helyneveinek lokalizálásához.) / 9. o.
Az egykori Ság helyének meghatározása nem ütközik nehézségbe, hiszen az említett határleírások is viszonylag egyértelművé teszik, hogy a ma is meglevő Ug (Tiszaug) és Kürt (Tiszakürt) között keresendő, és éppen ezen a részen a mai napig használatos névként szerepel a sági puszta, sági határ elnevezés. A régészeti topográfia munkálatai során terepbejárásokkal sikerült is ezt a falut azonosítani. A mai Tiszaugtól ÉK-re, közvetlenül a Tisza gátja mellett húzódik egy kb. 400 x 50-80 m-es földhát, amelynek déli végét a gát átvágja. A kiemelkedés egykor a Tisza magaspartját alkotta, a folyóval átellenes oldalán pedig egy kis ér figyelhető meg. A földhát É-i vége a legmagasabb. Itt jelenenleg egy agyagkitermelő gödör található. Ennek falában agyagba rakott téglafal alapozást lehet megfigyelni. Ugyancsak ezen a kiemelkedésen embercsontokat is találtunk, melyek a szántás során kerültek felszínre. Nyilvánvalóan ez volt a település templomának a helye, és körülötte terült el a falu temetője. A földhát teljes hosszában igen intenzíven jelentkeztek a felszínen az Árpád-kori és későközépkori leletek. A cseréptöredékek mellett kváderkő és tégladarabokat is találtunk, valamint házfoltokat és hamus elszíneződéseket is megfigyelhettünk. A leletanyag egy része jellegzetesen Árpád-kori fazéktöredékekből és cserépbográcsok darabjaiból áll, másik része viszont XIV—XVI. századi kerámiaművességünk termékei közé sorolható. Egyes darabok egészen kései jellegűek, s bizonyos tekintetben már a népi kerámiához állnak közel. Ezen típusok megjelenése a XVI—XVII. századi leletekkel datálható. Mindezek az adatok egybeesnek az írásos forrásokból kirajzolódó 1 8 ismeretekkel. A további adatok azonban többet is elárulnak. Egyrészt a már említett kisebb vízfolyás másik oldalán is előkerültek kisebb intenzitással Árpád-kori leletek, és részben még valamivel későbbi töredékek is, másrészt a házfoltok alapján a település belső képéről is kaptunk információkat, legalábbis a későközépkorra vonatkozóan. Úgy tűnik, hogy a falu egységes települési tömbje mellett, amely az említett földháton helyezkedett el, a kisebb vízfolyás másik oldalán szintén épületek álltak. Valószínűleg a falu terjeszkedése következtében egyes gazdasági funkciókat ellátó épületek már nem fértek el a viszonylag kis területű és földrajzilag erősen körülhatárolt kiemelkedésen, ezért ezek kiszorultak a falu belső részéről. Érdekes viszont, hogy a legkésőbbi leletanyag nem található meg ezen a területen. Ezt azzal indokolhatjuk, hogy vagy a falu hanyatlása következtében a település területe csökkent, vagy a megváltozott gazdasági viszonyok és a későközépkori zártabb települési forma nem tették szükségessé a külső terület használatát. Ezek után az egykori földrajzi viszonyok figyelembevételével és a tiszazugi régészeti ismeretek segítségével tekintsük át, mely helynevek lokalizálhatok pontosan az 1075-ös határjárásból. A határ a Huger folyónál kezdődik, ahol ez kiszakad a Tiszából. Ez a név Ug-érként oldható fel, 20 később Hutu fluvius eru, Wger és Wger alio nomine Appasara formákban fordul elő. Neve Ug községgel kapcsolható össze. A mai 18 LASZLOVSZKY J. 1981. 20-21. 19 Gyakori jelenség az alföldi falvaknál, hogy a késóközepkori falu kisebb területre terjed ki, mint az ugyanott lévő korábbi, Árpád-kori település. Vö.: MÉRI István: Beszámoló a Tiszalök-Rázom pusztai és Túrkeve-Mórici ásatások eredményéről. Archaeológiai Értesítő 1952. 49-55. 20 GYÖRFFY Gy. 1963. 906.; HAVASSY P. 1981. 34. 13
