Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 23. (Szolnok, 2008)
TANULMÁNYOK - BABUCS ZOLTÁN: A m. kir. „József nádor" 1. honvéd harckocsiezred a magyarországi harcokban (1944. szept. 13.–1945. febr. 12.)
ellenőrizni lehetetlen volt. Az orosz T-34-esek a magyar harckocsikkal szemben abszolút fölényben voltak, elvétve lehetett hallani magyar sikerekről."52 A század szolgálatvezetője, Isaszegi István főtörzsőrmester a következőket írta az 1944. évi őszi harcaikról ....1944. X. 1-én áthelyeztek a P árkánynánán állomásozó 1/1. hk. zlj-hoz és mint szolgálatvezetőt beosztottak az 1. hk. szd-hoz. Részt vettem az 1. hk . ezred I. zlj. 1. szd. kötelékében az Arad térségében lefolyt hadmüveletekben, mint hk. rajparancsnok... Részt vettem a Kétegyháza és Elek környékén végrehajtott hk. ezred kötelék támadásában, mint hk .szak. pk. 1944. IX. 25-én. Az említett területen vívott harcokban végrehajtott harci cselekményekért, az ezred pság felterjesztett Nagy Ezüst Vitézségi Éremre, melyet meg is kaptam. A harccselekmény, amiért az ezred pság felterjesztett, kb. a következő lehetett: ugyanis a harc folyamán sikerült két harckocsival előretörni az eleki úton úgy, hogy a Kétegyháza felé előrenyomuló orosz erők megtorpantak és ennek következtében a megrendült saját gyalogság, kik fej nélkül futottak már hátra... otthagyva tűzgépeiket a tüzelő állásban..., ismét visszaszivárogtak az otthagyott állásaikba és időt nyertek kötelékeik újból való rendezéséhez... az előretörés közben 2 db pct. ágyú lett letaposva a hk-val és 4 db gp. lett zsákmányolva. 1944. IX. 25-e után Kiskunfélegyházára vontak hátra és az ott megalakított ho. száll, szd-hoz szolgálatvezetőnek osztottak be. Ebben a beosztásban voltam 1944. XI. 3-ig. "53 A 7. közepes harckocsi század visszavonulását Szinay hadnagy az alábbiak szerint jellemezte: „... a Szentes-Csongrádi hídfőhöz érve sorra semmisültek meg hk-jaink, a Tisza-hídon már csak az oroszok elől menekülő tömeg között lehetett gépkocsival áthajtani. Az úttest jobb oldalán megjelölt kastély-szerű épületben jelzett ho. pság. már elköltözött, a menekülőkkel együtt vergődtünk el Kiskunfélegyháza irányába. A hídfőnél német tüzér egységek voltak beásva, ugyancsak a „ végsőkig kitartani" parancs szerént... A tiszántúli visszavonulásnak számomra nagy élménye volt, amikor a parancsnoki harckocsit kilőtték alólam. Egyik ellentámadás utáni este, a század maradékaival egy földúton pihentünk a harckocsik meleg motorház-tetején. Itt ért a parancs a további visszavonulásra. Köves útra kellett rákanyarodni, amelyikre elég meredek töltés vezetett a szűk, keskeny földútról. Szabály szerint utolsónak maradtam, hogy a visszavonulást ellenőrizhessem. A töltésen felkapaszkodva a hk. vezetője idő előtt elfordította botkormányával a gépet, amelyik jobbra megbillent és a motorja lefulladt. 52 Szinay levél 1. Ugyanő emlékezett meg a hk. ag. kapcsán arról, hogy „A visszavonulás időszakában általában szakasz kötelék volt a jellemző, de a veszteségek miatt ez szinte naponta változott. Közepes TÚRÁN hk-jaink voltak, a sűrített levegős erőátvitel miatt eléggé sérülékenyek, könnyen meghibásodtak. Páncélzatuk sokkal ellenállóbb volt, mint a TOLDI könnyűhk. típusoké. Nehéz TÚRÁN típus az egységünknél nem volt. - A frontra az ellátó járművekkel együtt talpon jutottunk el. Egy szakaszban - kezdetben - 5 db. hk. volt." Szinay levél 2. 53 HIM KI Isaszegi István ti. ogy. 56
