Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 23. (Szolnok, 2008)
ADATTÁR - BENEDEK GYULA: Külső-Szolnok vármegye 1258–1569
5.; Ecseg 1466. VIII. 22.; Kenderes 1470. IX. 1.; Ivány, Nacsa, Doba puszták 1476. III. 3.; Kakat 1512. XI. 12.; Alcsi 1515. III. 18.; Kakat 1515. VI. 30.; Egyéb megyékbe zárt exklávék: Csongrád megyébe; Szentlászló 1461. V. 1.; Ecser, Fábiánsebestyén egyaránt 1523. X. 18.; Ecser 1523. XII. 5.; Csanád vármegyébe; Kaszaperek mezőváros 1465. X. 21.; 1473. VIII. 24., 1494. VII. 7.; Csudabala Békés vármegyébe; Csudabala 1475. I. 11.; Nagykunságba; Hegyesbor 1400. X. 22.; Kunhegyes 1522.; Jászságba: Jászfelsőszentgyörgy 1463.1. 26. A kor kialakult közigazgatási gyakorlatának megfelelően Külső-Szolnok vármegye területén belül is voltak olyan falubirtokok, vagy falubirtok-részek, amelyek - hosszabb-rövidebb ideig - más vármegyékhez tartoztak. Ezek Külső- Szolnok vármegye szempontjából enklávéknak minősültek és számuk kevesebb volt - legalábbis úgy tűnik az előtalálás gyakorisága szerint - mint az exklávéké. Időrendben a megye területén többek között a következő települések tartoztak más vármegyékhez, bár földrajzilag Külső-Szolnokban feküdtek: Újszász jász része /1425. III. 19./, Újszász jász része /1439. III. 12./ -a Jászsághoz;, Csejt /1449. VI. 30./ -Békés vármegyéhez, Felsőszentgyörgy /1472. V. 15./ -Pest vármegyéhez; Farmos /1476. VIII. 9./ -Pest vármegyéhez; Monostorsáp /1484. IV. 9./ -Pest vármegyéhez; Pókaháza egésze és Csépa egy része /1495. V. 5./ -Pest vármegyéhez; Szentlőrincz /1506. V. 20./ -Csongrád vármegyéhez; Tiszaug /1512. VIII. 27./ -Pest vármegyéhez; Mizse egy része /1519. VI. 20./ -Pest vármegyéhez; Farmos egy része! /1522. XI. 13./ és végül Barabásszállása /1525. VII. 14./ Pest vármegyéhez tartozott. Hogy egy ilyen kikebelezés miként történt és milyen jogi következményekkel járt, arról az a fennmaradt oklevél tudósít, amelyben az előbb említett Felsőszentgyörgy elcsatolásáról van szó. Mellékesen említjük meg, hogy az exklávé - enklávé - rendszer által okozott közigazgatási kuszaságot igyekezett csökkenteni II. Ulászló 1500. évi decretumának 28. cikkelye. Ennek első paragrafusa kimondta, hogy „a vármegyéktől elvont községeket vissza kell csatolni az illető vármegyéhez" /I.§./, „2. §. Kivévén mégis azokat az átkebelezett fekvő jószágokat és birtokjogokat, melyekre nézve annak a vármegyének nevében és czíme alatt - amelyben ezek a birtokjogok jelenleg vannak - emez átkebelezett birtokjogok dolgát érintő és illető levelek, vagy kiváltságok készültek és keltek". Ez érezhetően érintette a Külső-Szolnok megyei állapotokat is, csökkent az ilyen esetek száma, de a szisztéma még hosszú ideig - 1526 után - sem szűnt meg. A kutatás során sikerült feloldani néhány település tekintetében azokat az azonosítási zavarokat is, amelyek a névváltozások fel nem ismeréséből, illetve az egyidejű kétnevűségből adódtak a korábbi nyomtatott irodalom egy részében. Számtalan oklevélből kiderült pl., hogy Alpár később Felsőalpár, Szász később Újszász és Bala később Csudabala nevet kapott. A kétnevű helyek közül a következőket sikerült azonosítani /elől a később megmaradt nevek/: Istvánháza, más nevén Pócs, Szászberek, más nevén Szabolcs, Tenyő, más ne196
