Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 23. (Szolnok, 2008)
ADATTÁR - BENEDEK GYULA: Külső-Szolnok vármegye 1258–1569
Keleten többször fordul elő a tatárjárás előtti helyzetre való hivatkozás, amit elsősorban a következő két szó gyakoribb előfordulása jelez: „ősidőktől fogva", „emberemlékezet óta". A két rész közötti kapcsolatról semmiféle, igazán bizonyító erejű konkrétum - vagy bármiféle, bármilyen irányú expanzió - nem merült fel.69 Ennek alapján jogosan vetődhet fel a kérdés, hogy két - egymástól ilyen messze eső - rész képezhetett-e egyáltalán közigazgatási egységet, és ha igen, az mivel bizonyítható? A kérdés első részére igen könnyű a válasz: elvileg igen. Magyarországon egészen a múlt század közepéig gyakorlat volt, hogy valamilyen oknál fogva földrajzilag egymással nem érintkező területek egy közigazgatási egységet képeztek. Erre minden magyar történelmet ismerő számára a legjobb példák: a Jászság, a Nagykunság, a Kiskunság területi szétszórtsága. A tárgyalt korszakunkban pl. a Jászságnak még Bihar-, Csanád- és Torontál vármegyékben is voltak tartozékai. A nagyközönség előtt kevésbé ismert, de hasonlóan széttagolt volt Heves-, vagy Erdélyben Felső-Fehér vármegye is.70 Hasonlóan széttagolódtak - egymásba ékelődtek - a szász- és a székely székek is. Mindezek alátámasztják azt a lehetőséget, hogy Külső-Szolnok esetében is fennállhatott egy ilyen helyzet. A kérdés második részére már nem ilyen határozott az igen. A százszázalékos bizonyítottság ugyanis csak akkor állna fenn, ha csupán egyetlen oklevélben is, de benne volna egy ilyen kitétel: „az egyetemes nemesi közgyűlésen, amelyen részt vett a megye mindkét részének nemessége." Egyszer sem használtak az oklevelek olyan kifejezéseket, hogy „a megye tiszai részén", vagy a „megye kelet-magyarországi részén." Mi jogosít fel ezek tükrében az egység feltételezésére? Sajnos mindössze egy tény van, amelynek alapján biztosnak vélhetjük a közigazgatási egységet. Ez pedig úgy demonstrálódik, hogy a két térképen általunk feltüntetett helységeket - legyenek akár a Közép-Tisza vidéken, akár Kelet- Magyarországon, az oklevelek 85 %-a Külső-Szolnok megyében lévőnek nevezi, a fennmaradt 15 %-ot pedig csak egyszerűen Szolnok megyében lévőnek. Miután Közép-Szolnok vármegye nevével csak 1390-ben találkoztunk először, 69 Ha mégis feltételeztünk ilyent, akkor azt látjuk, hogy a nemesi vármegye létrejöttének „nyu- gatról-keletre" tendenciája itt nem érvényes, mert a Közép-Tisza vidékre keletről érkezett a nemesi vármegye eszméje. /Lásd KRISTÓ Gyula: A vármegyék kialakulása Magyarországon. Bp. 1988. 434-444. p./. 70 Lásd például: Felső-Fehér vármegye szétszórt földrajzi szerkezetét, lásd: CSATÁRY Mária - GYÖRFFY György-PAMLÉNYI Ervin /szerk./: Történelmi atlasz. Bp. 1964. 13. p. 191
