Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 23. (Szolnok, 2008)
ADATTÁR - BENEDEK GYULA: Külső-Szolnok vármegye 1258–1569
szabadok által lakott helyek is /villae/, ugyanígy nevezték az újnak számító egy- telkes nemesek által lakott helyeket is. A várnépek által lakott várföldek /terrae castri/ száma - a korábbi kb. 50 %-os arányhoz képest - jelentősen csökkent. A kutatás során talált oklevelek által külső-szolnokinak nevezett helyekről térképet rekonstruáltunk mind a közép-tiszai, mind a kelet-magyarországi részről. E térképek és az említett oklevelek szövegszituációja alapján bátorkodunk néhány olyan megjegyzést tenni, amely település-földrajzi tekintetben jelez bizonyos azonosságot ill. különféleséget a megye két tömbje között. Az azonosságok közül mindenekelőtt szeretnénk kiemelni a középkorra oly jellemző apró- falvas-kishatáros66 szerkezetet. Ez különösen jól érzékelhető a határjárást tartalmazó oklevelekből, másrészt a települések nagy számából. Ugyancsak ezekből az oklevelekből - esetenként más tartalmúakból is - az látszik kitűnni, hogy a tatárjárás után, legalábbis település-földrajzi szempontból, visszaállt a korábbi szerkezet. A szerkezet minőségi összetételében azonban határozott változásként érzékelhető, hogy keleten csökkent a várak és ennek megfelelően a várföldek száma. Milyen különbözőségekkel találkoztunk? Mindenekelőtt azt kell megemlíteni, ha a két térképre nézünk, hogy a két megyerész közül a keleti belakottabbnak, ennélfogva népesebbnek tűnik. Ezt alátámasztani látszik az a tény, hogy amíg a keleti tömb területén nyolcvanöt, addig a Tisza-vidékén csak ötvenkettő helységnévvel találkoztunk, ami természetesen lehet statisztikai véletlen is. A Közép-Tisza vidéken várak, várkastélyok, ennek megfelelően várföldek nincsenek, ami teljes összhangban van az országot akkor veszélyeztető egyik stratégiai iránnyal, amely - főleg a tatárok, részben az oroszok szándékai révén - keletről alakult ki.67 Keleten arányosabbnak látszik a települések területi szóródása is, ha a két térképre nézünk, ami azonban földrajzi adottságokkal könnyen magyarázható. Ennek az arányos szóródásnak ellentmondani látszik az, hogy a keleti megyerész keleti részén, alig van berajzolt hely. Ide tartozó helyeket sem más megye, sem Kővárvidéke címszó alatt nem találtunk. Ezért egy-két jelzés alapján az a feltételezésünk, hogy itt zömmel várföldek voltak, amelyek részben Külső- Szolnok várainak, részben más megye várainak tartozékaiként szerepeltek. A várföldek lakóinak életéről pedig alig maradtak fent oklevelek.68 Néhányról csak annyit tudunk, hogy melyik vár tartozékai voltak. 66 Az aprófalvas-kishatáros szerkezet a Közép-Tisza vidéken 1608 és 1710 között teljesen megszűnt, helyette kevesebb óriásfalvas-nagy határos szerkezet jött létre. 67 Ami főképpen az 1241-42. évi tatárjárásban csúcsosodott ki, de ide sorolhatjuk a Halics birtoklása körüli kisebb-nagyobb hadmozdulatokat is. 68 A várnépek falvait nem a vármegye közigazgatta, hanem a vár, a fellebbviteli hatóság pedig a király volt. 190
