Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 23. (Szolnok, 2008)
TANULMÁNYOK - CSEH GÉZA: Forradalom után… A hatalmi restauráció jellegzetességei Szolnok megyében (1956–1958)
Átrendeződés a megyei pártapparátusban Az elszámoltatás legkényesebb területének a hatalom csúcsát jelentő pártszervek számítottak. Egyúttal a karhatalom leszerelését is végre kellett hajtani, mivel a tömeges megfélemlítésekre 1957 májusától már nem volt szükség, és a pufajkások törvénytelen akciói ekkor már a Kádár-rendszer további stabilizálódását veszélyeztették. Kálmán István, a Szolnok Megyei Pártbizottság első titkára és néhány közvetlen munkatársa; Bozsik Tibor, Karsai Mihály és Tóth Imre, a korábbi agit. prop. titkár 1956. október 26-án hajnalban személyesen készítették elő Gerencsér Miklós újságíró és a színészek javaslatára a Szolnoki Forradalmi Munkástanács megválasztását. 1956. október 30-án Tóth Imre dr. Egervári Lajos közreműködésével összeállította az előző nap megalakult Magyar Kommunista Párt Szolnok Megyei Elnökségének nyilatkozatát, s ebben - többek között - a szovjet csapatok kivonásának követelése, a sztrájk és a többpártrendszer támogatása mellett foglalt állást. A forradalom leverése után bizony sokkal kevesebbért is börtönbe lehetett jutni, a megyei pártbizottság munkatársainak mégsem esett különösebb bántódása. Bár a városi, községi és járási forradalmi tanácsok létrehozásában is kezdeményező szerepet töltöttek be a vidéki pártbizottságok, ezek vezetői hivatkozhattak a megyei első titkártól érkezett utasításra. Kálmán Istvánnak azonban szinte semmi mentsége nem volt. Ő természetesen azzal védekezett, - ami egyébként részben igaz volt - hogy a vérontást kívánta elkerülni taktikázásával és a tömegek befolyásolásával. Mindenki tudta azonban, hogy ennél többről lehetett szó. Kálmán csupán 1956. augusztus 1-től töltötte be az MDP Szolnok megyei első titkári tisztségét, amikor elődjét, a Nagy Imre hívei közé tartozó Dávid Ferencet a Hazafias Népfront főtitkárának választották meg. Kálmán 1954-től Dávid Ferenc legközvetlenebb munkatársa, a megyei pártbizottság másodtitkára volt és valószínűleg őszintén egyetértett a rendszer bizonyos fokú megreformálásának szükségességével. 1956. november 4. után Kálmán helyzetét nagyfokú konformizmusa látszólag stabilizálta. 1957 tavaszán azonban a Nagy Imre-ügy előtérbe kerülésével együtt, a megyei első titkár tevékenységének megítélése új dimenzióba került. Ugyanis Kálmán István és közvetlen munkatársai, egészen a november 4-i szovjet beavatkozásig a forradalom oldalán álltak. A Szolnokra érkezett Kádárnak azonban „hűségesküt" tettek és ezután, csakúgy, mint az új kormány tagjai és a legfelsőbb pártvezetés jó része, fokozatosan kollektív amnéziába estek. Kádár Jánoshoz hasonlóan, megtévesztettnek mégsem minősíthették magukat, ezért az 1956. október 26-tól november 4-ig folytatott tevékenységükről inkább mélyen hallgattak. Révai József támadó hangvételű cikke a Népszabadság 1957. március 7-i számában, a rákosizmus restaurálásának veszélye, továbbá a szovjet pártvezetésben folyó harcok, - melyekben Hruscsov megvédte magát a dogmatikusok ellen - Magyarországon a szektás irányzat 157
