Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 23. (Szolnok, 2008)
TANULMÁNYOK - CSEH GÉZA: Forradalom után… A hatalmi restauráció jellegzetességei Szolnok megyében (1956–1958)
jogukat a munkástanácsok csak a bérvitákban, a dolgozók létszámának meghatározásában és a munkafegyelem vonatkozásában érvényesíthették. Ám a termelési tervek kidolgozásába és végrehajtásába, a vállalati pénzgazdálkodásba, export-import ügyekbe a munkástanácsok tagjainak többsége kellő képzettség hiányában általában nem tudott beleszólni. A kormányrendelet és a törvényerejű rendelet elleni országos tiltakozó akcióhoz, melyet a Nagy-budapesti Központi Munkástanács kezdeményezett, a Szolnok megyei üzemek is csatlakoztak. November 27-én a megyeszékhely munkástanácsainak küldöttei értekezletet tartottak a Tiszamenti Vegyiművekben, amelyen egyhangúlag kinyilvánították, hogy a munkástanácsok megalakulására és működésére vonatkozó rendeletekkel nem értenek egyet. Követelték a politikai jogkör biztosítását, munkástanácsok működésének engedélyezését a nem termelő vállalatoknál is, az igazgatói munkakör kinevezés helyett, választás útján történő betöltését, továbbá önálló, szabad szakszervezet létrehozását. Tiltakoztak Kádár János november 26-i rádióbeszéde ellen, melyben azt hangoztatta, hogy a munkástanácsok tagjai között számos ellenforradalmi és fasiszta elem található. Végül határozatban rögzítették, hogy amennyiben tevékenységük során bármely szolnoki munkástanács tagját sérelem érné, az érintettekkel valamennyi nagyüzem szolidaritást vállal. 8 A november 27-i szolnoki értekezlet összehívását Békefi Gabriella vegyészmérnök, a Tiszamenti Vegyiművek munkástanácsának elnöke kezdeményezte. Az értekezlet célja a másnapra tervezett megyei gyűlés előkészítése volt, amelyre a vidéki üzemek küldötteit is meghívták. November 28-án a Dancsi József elnökletével és mintegy 350 fő részvételével a szolnoki városi tanács dísztermében tartott értekezletre 47 üzemből érkeztek küldöttek. Túlnyomó többségük a szolnoki gyárakból jött, vidékről csak a Jászberényi Aprítógépgyár, a Jászberényi Fémnyomó- és Lemezárugyár, a Törökszentmiklósi Gőzmalom és a Martfűi Tisza Cipőgyár képviseltette magát. A megyei pártbizottságnak és a megyei tanácsnak a gyűlést hivatalosan nem jelentették be. Az értekezleten meglehetősen radikális, az előző napi gyűlésnél sokkal élesebb felszólalások hangzottak el. Békefi Gabriella a hét szolnoki nagyüzem nevében kijelentette, hogy a Kádár-kormányt nem ismerik el, majd ismertette a szolnoki munkástanácsok által, november 27-én közösen kidolgozott memorandumot, amelyet másnap, november 29-én eljuttattak a Nagy-budapesti Központi Munkástanácsnak. A helyi közvéleményt erősen foglalkoztatta, hogy a vasutasok több olyan cédulát találtak, melyet a Szovjetunióba szállított foglyok dobtak ki a vagonokból. A szolnoki munkástanácsok azt is sérelmesnek tartották, hogy a szovjet tisztek bejárnak az üzemekbe ellenőrizni, hogy dolgoznak-e. Dancsi Józsefet is támadták, mivel sokszor látták szovjet gépkocsiban és úgy találták, 18 Pest Megyei Levéltár (továbbiakban: PML) XXV. 2. b. B. 1912/1957. 131
