Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 23. (Szolnok, 2008)
TANULMÁNYOK - CSEH GÉZA: Forradalom után… A hatalmi restauráció jellegzetességei Szolnok megyében (1956–1958)
hogy feltűnően szoros kapcsolatot tart a szovjet katonai parancsnoksággal. A gyűlésen kimondták a szolnoki városi munkástanács megalakulását, de megyei munkástanácsot a vidéki küldöttek kis száma miatt nem hoztak létre. Elhatározták azonban, hogy a forradalom alatt megalakult munkástanácsok küldötteiből járási munkástanácsokat alakítanak és a községi munkástanácsokat is megszervezik. Ezzel a feladattal Szabó Kálmánt, a Jászberényi Fémnyomó és Lemezárugyár és Papp Istvánt, a Tisza Cipőgyár küldöttjét bízták meg.19 A mindig óvatos Dancsi zárszavában óvta társait a radikális megnyilvánulásoktól: „most könnyű szovjetellenes hangulatot teremteni, de ez nem politikus". A gyűlésen Polónyi Szűcs Lajos, a Szolnok megyébe kinevezett kormányösszekötő is megjelent, de amikor elhangzott, hogy a küldöttek a Kádár-kormányt nem ismerik el, azonnal elhagyta a termet. A Dancsi József vezetésével létrejött, 22 tagú városi központi munkástanácson belül 9 tagú intézőbizottság alakult, amely a városházán összesen négy alakalommal ült össze, de érdemleges határozatot nem hozott.20 November végén és december első felében az országos sztrájkhullám Szolnok megyét is érintette, ám a folyamatos termelést mégsem annyira sztrájkok, mint inkább a nyersanyag- és fűtőanyag-ellátás akadozása gátolta. November 23-24-én a megyében egyedül a martfűi Tisza Cipőgyárban tartották meg a Nagy-budapesti Központi Munkástanács felhívására a sztrájkot. A december 11-12-ére meghirdetett 48 órás sztrájkhoz, a Szolnoki Cukorgyár kivételével, csatlakoztak a nagyüzemek. Közülük vezető szerepet játszott a Szolnoki Járműjavító, amely közvetlen személyes kapcsolatot tartott a Központi Munkástanáccsal. Polónyi Szűcs Lajos kormányösszekötő és Kálmán István, a megyei pártvezetőség elnöke megkísérelte a vasúti nagyüzem munkástanácsát rábírni a sztrájk abbahagyására, abban bízva, hogy akkor a többi szolnoki gyár is felveszi a munkát, de próbálkozásuk nem járt sikerrel.21 A Szolnoki Járműjavító és a Bútorgyár nemcsak sztrájkkal, hanem tüntetéssel is kifejezte tiltakozását a Kádár-kormány egyre brutálisabbá váló fellépése ellen. 1956. december 6-án, a két nappal korábban rendezett budapesti tüntetéshez hasonlóan a Járműjavítóból indulva, száz fős asszonycsoport vonult végig a városon és helyezett virágot az I. világháború hősi halottainak emlékművére. A néma tüntetés, amely nem váltotta ki a karhatalom beavatkozását, üzenet és biztatás volt a város lakossága számára.22 A munkástanácsok egy része 1957 január-februárjában a karhatalom fokozódó zaklatásai következtében megszűnt. A fennmaradók kizárólag bér- és 19 Uo. 20 Uo. 21 Uo. 22 KAJÁRI Erzsébet (összeáll és bev.): Rendőrségi napi jelentések. 1956. október 23 - december 12.1.kötet. Bp. Belügyminisztérium - 1956-os Intézet, 1996. 377. p. 132
