Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 23. (Szolnok, 2008)
TANULMÁNYOK - VADÁSZ ISTVÁN: Abádszalók burgonyatermesztése
terület az abádi határban a Bánomszőlő, az abádi Öregszőlő, a Kis- és Nagyajtós, ki egészen Tomaj felé. Volt természetesen krumpli a réti földekben is, de ide inkább a későbbi, az őszi krumpli került, mivel ez kötöttebb talaj. Általában mindenkinek több helyen is volt földje, a homokon is és a réten is. De még a hátasabb, magasabb részen belül is lehetett választani: a hátas, déli fekvésű hajlat, oldal jó volt a korai krumplinak, a laposabb rész pedig az őszinek. Ez a megfigyelés nyilvánvalóan a homokbucka és a buckaközi szélbarázda közötti morfológiai különbség gazdasági hasznosítására utal. A kistermelők tapasztalata szerint a különböző határrészeknek, a vetőmag kiválasztása miatt is fontos szerepe volt. A vetőmagot úgy is lehetett válogatni, hogy ami az egyik évben a homoki földbe ment, azt a másik évben a réti földbe vetették és fordítva. Kakóék visszaemlékezése szerint egy-egy ember 3-400 kvadrát (négyszögöl), esetleg 5-600 kvadrát krumplit vetett, az 1 hold (1600 négyszögöles) lehetett a maximum, mert a krumpli nagyon munkaigényes növény volt.13 Abádszalókon, Kakó Pál elmondása szerint, ritkán vetettek eke után. A burgonya vetéséhez sekély szántás kellett, mert a krumplit nem szabad mélyre tenni. Itt az ültetés kézzel történt. Kiskapával ültettek. Aki kevesebb krumplit ültetett, az a földjére keresztbe ültetett, aki sokat, az hosszába, mivel a lóval húzatott, ekekapás művelést csak így lehetett elvégezni. Volt egy háromtüskés „utalló", kb. 70 cm volt a sorköz és 40 cm lehetett a tőtávolság, de ezt találomra mérték ki. Ültetésnél arra azért figyeltek, hogy ne legyen a fészek 40 cm-nél távolabb a másiktól és ne legyen mélyen a gumó. Kakóék szerint nem jó, ha 2-3 krumpli kerül egy fészekbe. Á sokak által vallott „... az apróból tegyünk kettőthármat" szerintük nem jó elgondolás. Tapasztalataik szerint ugyanis ebből csak sok szár lett. Kakóék szerint az a kívánatos, hogy 2-3 szára legyen a korai krumplinak, de az őszi krumplinak jobb, ha 3-4 szára van. Volt olyan termelő is, aki kétfelé vágta a krumplit. Ha haj tatáskor hozott 5-6 csírát, akkor kétfelé kellett vágni, hogy megfeleződjön a csírája. De ezt csak a korai krumplinál kellett megtenni. Lényeg, hogy a krumplinak legyen 2-3 „szeme", csírája, ebből lesz a jó krumpli. A kézi ültetéshez két ember kellett. Volt egy vágó, ez haladt elől és vágta a földbe a fészket a krumplinak. Belevágott a kapával a földbe, kicsit oldalra húzta a kapával kivágott a földet, hogy odaférjen a „hányó". A hányó a csíráztatott krumplit vesszőből fonott kaskából szedte ki és rakta a kimélyített lyukba. A vágó az így elültetett krumplira visszatette a kapával a földet és így haladtak tovább. Az adatközlő elmondta, hogy itt az volt a mód, ha valaki a másik gödör kivágott földjét húzta rá a krumplira, arról rögtön tudták, hogy nem idevalósi 13 Mindezt a levéltári források is jórészt alátámasztják, bár 1950-ből néhány gazda esetében 2-3 kat. holdon termelt burgonyáról is vannak ismereteink. 115
