MDP Szolnok Megyei Pártbizottság által tartott különféle tanácskozások jegyzőkönyvei 1956. március 23. - 1956. augusztus 3.

1956-03-23

t^tták, Lenin felhivta a központi bizottság figyelmét arra, hogy miután Sztálin elvtárs főtitkár lett, mérhetetlen hatalma* összpontosított kezében, s hogy ő nincs meggyőződve arról, hogy mindig elég óvatosan tudja-e felhasználni ezt a hatalmat. 1923. január 4-én ezt irta a Központi Bizottsághoz: Sztálin túlságosan goromba és ez a hiányossága eltűrhető a velünk, kommunistákkal való érintkezésben, de tűrhetetlen a főtitkári funkcióban. Lenin elvtárs ezért javasolta, hogy Sztálint erro\ a posztról helyezzék át és helyére más embert tegyenek, aki egy dologban felújulja, nevezetesen abban, hogy türelmesebb, lojálisabb, udvariasabb, figyelmesebb az elvtársak iránt, kevésbé szeszélyes ós igy tovább. Leninnek ezeket az Írásait annakidején a XIII. pártkongresszus tagjai között szétosztották. Sztálint azzal választották meg ismét főtitkárnak, hogy megszívlelt Lenin bíráló megjegyzéseit és kijavítsa hibáit. Sztálin, Lenin elvtárs halála után, tartotta egy ideig magát Lenin bírálatához, de utána fokozatosan figyelmen kivül hagyta e megjegyzéseket. Azok a negativ vonások, amelyek Sztálinban Lenin életében még csak csirájában mutatkoztak, a következő években egyreinkább kifejlődtek és végül súlyos hibákra, visszaélésekre vezettek* Elfeledkezve a Lenin hallatlan nagy szerénységéről, sok esetben maga irányította személyi dicsőítését, nem tűrte a kritikai hangot, a biráló megjegyzést, sőt gyakran megtorolta azokat. Sztálin tűrhetetlenül megsértette a kollektiv vezetés elvét, ülég rámutatni arra, hogy 1952-ig, 13 esztendőn át nem hívták össze a párt kongresszusát, ritkán és rendszertelenül hívták össze a központi bizottságot. Sztálin egyre inkább maga döntött a legfontosabb kérdésekben, ellentmondást nem tűrt. Nem a meggyőzés, vagy a türelmes magyarázat eszközével dolgozott, hanem megkövetelte, hogy véleményét mindenki vita nélkül fogadja el. Nem egyszer durva erőszakot alkalmazott azokkal szemben, akik ellentmondtak neki. - Mindez érzékeny károkat okozott a Szovjetunió Kommunista Pártjának és a nemzetközi munkásmozgalomnak. A XX. kongresszuson szó volt ezekről a károkról. Beszéltek arról, hogy a személyi kultusz következményeként gát emelkedett a marxista eszmék kibontakozása elé, szó volt az abből született dogmátizmusról, arról, hogy Sztálin egyes éLIméleti tételeit ugy tartotta, mint csalhatatlanokat. Megbírálták az olyan tényeket, hogy nem egyszer helytelenül, sőt