MDP Szolnok Megyei Pártbizottság által tartott különféle tanácskozások jegyzőkönyvei 1956. március 23. - 1956. augusztus 3.
1956-03-23
hamisan mutatták be a Szovjetunió, valamint a párt történetét. A pártot, a munkásosztályt és a néptömegeket háttérbe szoritva éiaelyitően Sztálin személyét tették előtérbe, gyakran magának Sztálin elvtársnak a közbenjárására. Legtöbbször ezért elhomályosult a párt, a munkásosztály, a néptömegek forradalmi tevékenysége, harca. Mindent Sztálin nevéhez fűztek, még akkor is, ha ez nem állt összhangban tevékenységével. Megbírálták azt, hogy egyesek durván megsértették a szocialista törvényességet. A személyi kultusz ahhoz vezetett, hogy a hatósági szerveket nem ellenőrizték eléggé, hiányzott a párt részéről a kollektiv ellenőrzés. Ilyen helyzetben persze érvényesülhettek a talpnyalók, karrieristák tevékenységei. Ilyen körülmények között juthatott felelős vezetésbe Berija és bandája, akik mérhetetlen károkat okoztak a szovjet társadalomnak. Elvtársak! Bonyolult volt az a légkör, amelyben ezek a jelenségek születhettek. Egy elszigetelt szocialista országban kellett végrehajtani az iparositás és a mezőgazdaság kollektivizálásának nehéz feladatait, egy olyan országban, amely ellen kivülről az imperialisták acsarkodtak. Kétségtelenül szükség volt a párt seregeinek fegyelmére és tömörítésére, egy olyan fegyelemre és felzárkózottságra, amely támaszkodott minden párttag öntudatára, arra, hogy meg legyenek győződve a párt politikai irányvonalának helyességéről, hogy bízzanak a vezetésben. A személyi kultusz azonban mindinkább helyettesitette a párt sorai fegyelmezettségének és tömörségének elengedhetetlen jellemvonásalt. A párttagokat arra ösztökélték, hogy vakon higgyenek egy ember mindenre kiterjedő bölcsességében, akit mérhetetlenül dicsőitettek, gyakran nem kis mértékben az igazság rovására is. Ez pedig nem vezethetett másra, csak további káros következményekre. A megyei tapasztalatok is azt mutatják, hogy nem egyszer nyilik lehetőség a hibák és túlkapások elkövetésére akkor, amikor az a nézet válik általánossá, hogy a gyakorlati pártmunkában egy ember személyében összpontosul minden bölcsesség, amikor ez az egy személy saját maga hozza a döntést, anélkül, hogy bárkivel tanácskoznék, anélkül, hogy az illetékes pártszerv lényegében megtárgyalná a kérdést. A tapasztalat azt igazolja, nogy a párt ilyenkor lemond arról, hogy a tagság önálló gondolkodására támaszkodjék, lemond arról, hogy a pártvezetés és a, a tagság között kölcsönös véleménycsere induljon meg, problémák, feladatok megoldásáról, - ami pedig fékezi a párttagság •A
