MDP Szolnok Megyei Bizottsága (1954-től Végrehajtó Bizottsága) üléseinek jegyzőkönyvei 1955. november 21. - 1955. december 26.
1955-11-21 - 1. Jelentés a Társadalom és Természettudományi Ismeretterjesztő Társulat munkájáról. Melléklet: jelentés, kiegészítő jelentés, javaslat - 2. Szóbeli jelentés az MSZT munkájáról - 3. Javaslat tagjelöltség nélküli tagfelvételre. Melléklet: javaslat - Szóbeli javaslat káderügyekben
Pl. a februári számban Ó, Tiszatáj... c. anyagban, mely Szurmay Ernő tollából jelent meg, a harmadik bekezdésben a következő áll: " Gondoltal-e arra, mikor a simán suhanó hajó hátán állva elnézted a parti fecskék csapongó játékát, vagy amikor horgászbotod mellett ülve délre huzo vadlibák hangját hallgattad, hogy egy évezred óta mennyi magyar vér olvadt besle legmagyarabb f oly ó nk bölcsen ballagó hullámaiba? Ugy gondolom, ehhez különösebb kommentár nem szükséges. A felszabadulás előtti időben tanították iskoláinkban ugy, hogy ... a legmagyarabB folyó. Helyes-e napjainkban igy beszélni erről? Nem.' Ez biiBzsoó, nacionalista, soviniszta beütés. Erősen vitatható, véleményem szerint, amikor azt irja a szerző, hogy ... a Tisza nevét az alföldi gyermek a legelső s legkedvesebb szavak között tanulja meg, A kérdés ilyen felvetése helytelen irányba tereli a közvéleményt. Ez, lényegét tekintve nacionalista, soviniszta politika egyik megnyilvánulási formája. Hogy van ilyen káros, idegen beütés a Társulat munkájában, ezt szintén a folyóirat másik cikke alapján lehet bebizonyítani. Hadd tegyem mindjárt hozzá, hogy a folyóirat keveset foglalkozik a mával, mai témájú problémákkal, és ugy gondolom, ez a Társulat munkájára többé-kevésbé jellemző. Ha a múlthoz nyul, sok estben megszépíti és az u,n. "boldog világ" burzsoá nézetet juttatja kifejezésre, pl. Ugyancsak a februári szálában jelent meg Benkő Gyula tollából a Hiradás gcseg-pusztáról c. cikk. Ebben valósággal meghamisítja a multat. Az osztályharcosságnak a szikráját sem lehet megtalálni ebben a cikkben. Földesurak, uri birtokosok voltak ott, nem pedig "módosabb gazdák", mint ahogy az iró megjegyzi. Nemcsak burkoltan, de nyiltan- is benne van ebben az anyagban a mult megszépítése, a burzsoá"boldog világ" felidézése* a 26. oldalon az iró beszélget egy régi pásztor számadóval, aki elmondja járandóságát és idézi a számadó pásztort, "Igaz, hogy 15 forint volt akkor egy bunda, 7-8 forint egy szűr és 6 Ft. egy jó csizma ára." Eléggé elképesztő, hogy még példával is ilyen nyiltan megmondani azt egy társulat folyóiratában, hogy kevés volt ugyan az a fizetés, amit a számadógulyás kapott, de bizony akkor a közszükségleti cikkek olcsóbbak voltak. Tehát felidézi a régi, u.n. "boldog világot". Lehetne ezt a cikket még boncolgatni, csupán még annyit, hogy az igazi pásztor élet, az igazi gcseg nem igy festett. Az ilyan dolgok felelevenítése nem rossz dolog, de nem megszépitve. Miért nem ir a szerző arról a tudatlanságról, mely abban az időben jellemezte Ecseg-pusztát és a többi falvakat. Miért nem ir arról az uri murikról, ami ott volt. Scseg-puszta másképp festett a pásztoroknak, s egészen máskép az uraknak, a dr. Győrfieknek... 3 meg kellett volna iroi a mát: hogy fest ma Ecsegpuszta! Még egy mondat, ami annak alátámasztására szolgál, hogy történelmi multunk ismertetése, hagyományaink felhasználása, ha nem eléggé politikusán nyulunk hozzá, ás nem visszük következetesen végig a vonalat a máig, akkor téves, hamis képet, torz képet kaphatunk. A JÁSZKUNSÁG augusztusi számában Lehel vezér címmel jelent meg cikk, Kertész Sándor tollából. Itt sem vette az iró figyelembe a mát. Nem tesz különbséget a junkerok, a militaristák, hitlerék és a nép között. Nem veszi figyelaabe Sztálin elvtrásnak azt a tanitásátj hogy a hitlerek, az adanauerék jönnek és mennek, de a német neo az örökké marad.
