Itt-Ott, 2002 (35. évfolyam, 1/137. szám)

2002 / 1. (137.) szám

ra időt és energiát szánni. Az észak-amerikai szereti a gyors, határozott döntéseket és már lép is tovább. Az argentint jellemzi az ország etnikai összetétele, mely túlnyomórészt spanyol és olasz eredetű és ezáltal individualista, sokszor széthúzó társadalmat eredményez. A brazil magán viseli a portugálnak türelmes, jóindulatú természetét, mely a kényelmes, viszálymentes megoldásokat szereti. Az ausztrálokon látszik a társadalom fiatalos vállalkozószelleme, ötletessége, mozgékonysága. Ezek persze leegyszerűsített jellemzések, de éreztetik a környezeti különbségeket, melyekben csapataink működnek. Ezekhez hozzájönnek különbségek erkölcsi felfogásban és a jogrendszer téren.

Ahhoz, hogy az összetartást megőrizzük, egyre több hangsúlyt kell fektetnünk a kérdések közös megtárgyalására, a különböző vélemények meghallgatására, egyeztetésére. Nagy segítség ebben az internet, ezen folyik ma már a szövetség belső kommunikációjának oroszlánrésze. De még ez se helyettesíti be a személyes találkozást, együttlétet, melyet közös táborozásokkal, vezetői konferenciákkal, a kerületek és csapatok rendszeres látogatásával igyekszünk biztosítani.

Hiányos lenne beszámolóm, ha nem szólnék anyagi gondjainkról. Bár cserkészetünk önkéntes szervezet, melyben vezetőink minden ellenszolgáltatás nélkül dolgoznak, sőt, sok költséget saját zsebükből fedeznek, szövetségünknek mégis sok kiadással kell szembenéznie. Táborhelyek fenntartása, felszerelése, könyvek, folyóiratok és egyéb nyomtatványok kiadása, központi irodánk fenntartása, kárpát-medencei testvérszövetségeink támogatása csupán néhány példája költségeinknek. Költségvetésünk legnagyobb részét adományokból fedezzük. Sajnos hagyományos adakozóink lassan kiöregszenek, kihalnak. Jelen pillanatban úgy állunk, hogy éppen csak fedezni tudjuk legszükségesebb kiadásainkat. Ugyanakkor egyre több feladatot vállalunk és még többet vállalhatnánk. Új jövedelmi forrásokat kell keresnünk, új támogatókat találnunk.

Igen, tudjuk, hogy az ár ellen úszunk. Úszunk az idő árja ellen, mely a külföldi magyarság fennmaradását fenyegeti. Úszunk olyan társadalmi áramlatok ellen, amelyek nem kedveznek erkölcsös, jellemes emberek nevelésének. De lehet az ár ellen úszni és mégis előrejutni. Kitartással, új megoldásokat keresve. Joggal bizakodhatunk, mert tudjuk, hogy számíthatunk elkötelezett, lelkes vezetőinkre, valamint megértő és munkánkat értékelő barátainkra, támogatóinkra. Avasfüggöny leomlása pedig lehetővé tette, hogy ismét kinyújtsuk gyökereinket a Kárpát-medence felé és onnan új,

éltető erőt merítsünk.

Említettem, hogy központi millenniumi nagytáborunkon részt vett 70 cserkész Magyarországról és az elszakadt területekről. A felvidéki kontingens vezetője később részt vett dél-amerikai kerületünk millenniumi táborán is. Beszámolóját, amelyben leírja tapasztalatait, megfigyeléseit, a következő szavakkal zárja: „Teli élményekkel tértünk vissza... Ami fontos tanulság volt számunkra, az az, hogy megértettünk valamit magyarságunkból. Ott, ahova a balsors vetette ki a magyarokat, és sokkal nagyobb (idegen) tömegben sokkal kevesebben vannak, mégis értelmét látják éltetni ennek a kis népnek a nyelvét, ott erőt lehet meríteni. Minden kárpát-medencei magyarnak el kéne látogatnia az emigrációba, hogy megértsen valamit magyarságából.”

Adja Isten, hogy még sok év múlva is ezt mondhassák rólunk.

nm

Ä KIHÍVÁSOK 1§§ ÉS TEENDŐK

A MEGMARADÁS ÚTJÁN:

A Rákóczi Alapítvány munkájáról

Ayklerné Papp Zsuzsa (Toronto, Canada)

Beszámolómat Ady Endre szavaival kezdem, aki a század elején írta: „Minden egész eltörött” és ennél pontosabban nem is lehetne megfogalmazni a XX. század Magyarországának, s embereinek sorsát. Százezrek menekültek Nyugatra. Milliók kerültek egyik napról a másikra idegen ország határai mögé, s millióknak kellett összeszorítani a fogaikat, s kitartani a megpróbáltatások közepette hitük, s nemzeti öntudatuk mellett.

És ahogy egy fiatal határon túli magyar diák levelében megírta: „Ennek az összefogásnak szerencsére megvan az eredménye, az idegen országok gyakran beolvasztó - eltipró politikája nem hozott nagy sikert, ma is igaz, magyar ajkú, lelkű emberek élnek Erdélyben, Kárpátalján, Délvidéken és a Felvidéken.”

ITT-OTT 35. évf. (2002-2003), 1. (137.) SZÁM 43