Itt-Ott, 2002 (35. évfolyam, 1/137. szám)
2002 / 1. (137.) szám
Ahogy biológusok bizonyítják: minden ember a környezetének és génjeinek az eredménye. így vagyok én is. Szüleim is ebbe a nagy menekülésbe kerültek: Édesapám máramarosszigeti (erdélyi) születésű, édesanyám pedig Kárpátalján, Nagyszőllősön született. Én pedig Clevelandban születtem, és az otthoni nevelés, cserkészet és szombati magyar iskola eredményeként (környezetemben) tanultam meg így magyarul. 1977 óta élek Torontóban és még mielőtt a Rákóczi Alapítvány jelenlegi munkájáról beszélnék, egy kicsit szeretnék visszatekinteni a történetére, ami nélkül ez a beszámoló nem lenne teljes. Az Alapítványt, illetve Rákóczi Szövetséget 1953-ban alapította Korponay Miklós vezérkari százados, aki Kanadába érkezve, felmérte az akkor működő szervezeteket és azt találta, hogy majdnem minden szervezetnek hasonló volt a célkitűzése. Korponay gondolata az volt, hogy szükség van egy olyan szervezetre, amely együtt működik, koordinálja az összes szervezetek munkáját, hogy ne kerüljenek viszályságba egymással. A Rákóczi Szövetség így indult 1953-ban. 168 kanadai és amerikai magyar egyház és szervezet kinyilvánította, hogy tagszervezetként belép ebbe a közösségbe. Ez a kanadai magyarság emigrációs életében bizony nagyon sok félreértést megakadályozott. Az évtizedek során, bár betöltötte feladatát, új horizont keresett még mindig Korponay vezetése alatt. Voltak különböző tervek: változtassák át ezt a Szövetséget alapítvánnyá. Fordítsuk tekintetünket az ifjúság felé - a magyar ifjúság megmaradása irányában. Tudták ellenben, hogy túl nagy volt ez a feladat: világszerte. Elhatároztuk, hogy az alapítvány céljává teszi a határon túli magyar ifjúság támogatását, és evvel párhuzamosan az észak-amerikai magyar ifjúság támogatását is. Korponay Miklós már annak idején nagyon jól értette azt, hogy a magyar kulturális értékeket kell megőrizni a második és harmadik generációban - és ezt lehet magyar és még fontosabb: angol nyelven is. Nagy magyar származású tudósokat hívott Torontóba és óriási közönség jött össze, hogy meghallgassa Selye János (Stress teóriáját), Teller Ede (atomfizikust) többek közt, akik mind angolul adtak elő. Angol nyelvű, de magyar kultúrával foglalkozó könyvek kiadását támogatta, mint például „The Spirit of Hungary”, „The Hungarian Art of War” és még jónéhány. Korponay Miklósnak köszönheti az alapítvány, hogy forgó tőkéje van: tudniillik ő a vagyonát az Alapítványra hagyta, mivel felesége előtte meghalt és gyermeke nem volt. Sajnos Miklós nem élte meg a nagy politikai változásokat, amelyek azóta történtek Magyarországon. 1989 előtt az Alapítvány minden évben 10 egyetemistát küldött Kanadából Magyarországra. De 1990 után megnyíltak a lehetőségek a határon túli magyarsággal kapcsolatot teremteni, és mivel ez volt az Alapítvány alapcélkitűzése, ez meg is történt. A Magyarságismereti Mozgótábor magja igazán a kárpátaljai magyar iskolák újjászervezésével kezdődött. Férjem édesanyja, anyósom halálával a virágmegváltás helyett, utolsó kívánsága szerint, a kárpátaljai iskolák részére kértük az adományt (anyósom majdnem 100 éves korában hunyt el). Mivel igen közismert és közszeretetét élvezett, az eddig még nem ismert bőkezű virágmegváltásból ($9000) videolejátszókat és sokszorosító gépet vásároltunk és adományoztunk a Kárpátaljai Magyar Pedagógusok Szervezetének. Megelőzve ezt Orosz Ildikóval találkoztunk, ő informált arról, hogy mire lenne szükségük. * * * Egy faluban megálltunk - színtiszta magyar falu volt és odajött vagy 4-5 fiú - akik pont az úton bicikliztek és labdáztak. Körülállták kocsinkat és elkezdtünk velük beszélgetni. Mindegyik magyar iskolába járt. De mikor megkérdeztük, hányán voltak Budapesten - akkor egyik se jelentkezett (körülbelül hat kilométerre voltunk a határtól). Nem is kellett több bizonyíték - akkor már olyan gazdasági különbségek voltak Magyarország és szomszéd országai közt, hogy alig lehetett egy határon túli magyar fiatalnak csak úgy átlátogatni Magyarországra. Meg volt a terv. A férjem, mint mindent, anyagi szemmel nézte a helyzetet, látta, hogy ez a befektetés igen kitűnő szellemi gyümölcsöt hoz - az ifjúságon keresztül. Hisz ő is kárpátaljai születésű, és jól emlékszik arra, amikor először látta Budapestet. De felmérte, hogy ehhez komoly anyagi támogatásra van szükség. Jómagam 17 éves koromban utaztam először Magyarországra és Erdélybe, ahol összeszorult szívvel láttam sorsukat. Az első év 1994 volt, amikor 80 fiatallal megindult a mozgótábor: Erdély, Délvidék és Kárpátalja részvételével. Egy torontói szervezet, egy katolikus egyházközség, a Rákóczi Alapítvány és az Aykler cég fedezte az első tábor költségeit. Kimondottan nem kértünk és nem fogadtunk el egyéni támogatást: nem tudtuk sikerünk lesz-e. Nem hiszem, hogy ebben a fórumban el kell mondanom, hogy mennyire nehéz valami újat beindítani 44 ITT-OTT 35. évf. (2002-2003), 1. (137.) SZÁM
