Itt-Ott, 2002 (35. évfolyam, 1/137. szám)
2002 / 1. (137.) szám
A másféltucatnyin belül volt egy szűkebb csoport is. A verskedvelők társasága: Nyeste Zoltán, Hamza András, Kovács Bandi és jómagam. Mi évente négyszer, ötször összejöttünk és verseket olvastunk, verseket mondtunk egymásnak. A Nyugat nemzedéke, valamint a népiek, Erdélyi, Sinka, Illyés Gyula, Nagy László, Weöress Sándor, Radnóti Miklós és az erdélyiek voltak a kedvenc költőik. Időnként Kiss Sándor is eljött, aki két olyan lányt nevelt, akik a keleti part magyar hétvégi iskoláinak szavalóversenyein mindig elvitték a pálmát. Kovács Imre is benézett egyszer. S New Yorkban jártában meghívtuk Makkai Adámot is egy alkalommal. Eljött és nagyszerűen szórakoztatott 100 angol anyanyelvű költő közreműködésével, 30 évig készült hatalmas művének, a magyar költészet válogatott gyöngyei angol műfordítású kötetének mulatságos műhelytitkaival. Egyúttal megörvendeztetett Weöress Sándor galagonya versének pazar angol változatával. Ritmus és muzsika tökéletes párhuzam. Eves of autumn Őszi éjjel Gleam with the brambleberry’s izzik a galagonya Gleam with the brambleberry’s izzik a galagonya Shimm’ring dress virága Visszatekintve a hosszú úton, jóleső gondolatot és örömet érzek, hogy sikerült őket az MBK felé terelgetnem, kalauzolnom. Értékes embereket nyert velük a közösségünk. Most, hogy végigtekintek az elmúlt évtizedeken, és a felemlegetett neveken, úgy tűnik, hogy sírkertben járok. Október van, megindult a levélhullás is. De lesz még tavasz, Zoltán. Lesz még tavasz a magyar ugaron is. S akkor a magyar ugarból újra róna lesz. Ahogy költőink álmodták. Jön majd egy új reformnemzedék, akiknek - magyar létük ellenére is -sikerülni fog. Nyugodj hát békével. Megcselekedtük, amit megkövetelt a haza. Kicsit korán jöttünk, ennyi az egész. 70-80 évvel később kellett volna. Most pedig Sinka István soraival búcsúzom Tőled. A Szigetek könyvéből való, utolsó (posztumus) versének (Epilógus) utolsó sorai. Ez áll a költő spártai gyászjelentőjén is. Viszontlátásra, Zoltán. Hajtsd a hajót! S mindenütt, hol lélekszarvas legel, mindenütt, ahol az élet-madár dalol és mindenütt, ahol elhagyatott ember él: Körül a világon. Hajtsd a hajót! Hadd karolja át a boldogtalan földet a rózsa, az ígéret, a tündöklő szivárvány. aoo A NYUGATI MAGYARSÁG JÖVŐJE lehetőségeink a realitás fényében Pátkai Róbert (Wembley, Anglia) Az utóbbi évek gyors, hökkentő, majd fájdalmas változásain töprengve, akár naponta idézhetnénk Berzsenyi Dániel találó szavait: „Forr a világ bús tengere, ó magyar.” Valóban alakul, örvénylik körülöttünk a világ. Változásait tapasztaljuk, vagy éppen szenvedjük. Magyarságunk összefüggésében is így van ez. A pozitív benne talán az, - minden fájdalma ellenére is, hogy egymásra hatóvá vált a világban bárhol lévő magyar sorskérdés. Az, hogy így, - a magyarság keresztmetszetét mintegy szimbolizálva - ezen a konferencián együtt vagyunk, ennek bizonyítéka. Szétszórtságunk minőséget előhívó feladattá vált. Egy hozzánk hasonló kis nép, ha akarja és tudja vállalni, egyértelműen minőségre predestinált. Ezt a Németh Lászlói gondolatot ébren kell tartanunk. Számvetést kell végeznünk a magyarság sorskérdéseivel kapcsolatban. Számolnunk kell azzal, hogy mindig és mindjobban rá leszünk szorulva arra, hogy a világban való jelenlétünk, amennyire lehet, az Anyaországba is visszaáramló erő és értékforrás maradjon. Persze, hogy a szétszórtság bizonyos mértéke minden nép számára természetes, és ami fontos: hasznos, pontosabban, hasznossá tehető. Az egészséges életösztönnel rendelkező népeknél ebből a sajátos szempontból tanulhatunk. A zsidók és az örmények soha nem feledkeztek meg az érvényesülésnek, önelfogadásnak erről a messzebbre tekintő életgyakorlatától. Mert egy nép históriai jelenlétét nem csak az szolgálja, amit szükebb határain belül teljesít. Példaként említem, ismeret számunkra az a tény, hogy 1956 analizisét, majd az azt követő magyar kommunista rendszer lebontásához nyújtó segítséget, a rendszert aláaknázó politikai muníciót; a függetlenséget és a nemzettudatot erősítő szamizdat irodalmat a nyugati magyarság - lévén egyedül lehetősége ennek megtételére végezte el, illetőleg állította össze. Ilyen és hasonló példák ismételten előhívhatók történelmünk gazdag tárából. Ezzel az egymásrautaltsággal és az egymás iránti felelősség példáját kívántam nyújtani, erősíteni. ITT-OTT 35. évf. (2002-2003), 1. (137.) SZÁM 33
