Itt-Ott, 2002 (35. évfolyam, 1/137. szám)
2002 / 1. (137.) szám
vány egyházközségnek. Ezt a tisztségét akkor is megőrizte, amikor Bandi halála után a magyar nyelvű egyházi szolgálatok megszűntek. Én úgy érzem, Bandi emlékének tisztelete nagy szerepet játszott ebben. Nyeste Zoltán befelé forduló, intenzív lelki életet élő ember volt. Nehezen, lassan melegedett fel, de a barátaihoz mindvégig ragaszkodott. Szűkszavúságában a gének predesztinációja mellett a tiszántúli táj embertípusa nyilatkozott meg. Egyszer egy hónapig nem hallottunk róla. Mikor találkoztunk, kérdeztük, mi újság?- Semmi -, legyintett Zoltán.- De egy hónapig nem hallottunk rólad.- Szaudi Arábiában voltam 3 hétig, egy turbina „start-up” mérnöke, mondja közömbösen. Az alföldi ember szűkszavúságáról sok anekdota maradt fenn. Az egyik vasárnap délután két órakor Péter és Pál, a két szomszéd kiülnek beszélgetni a kis padra, Péter kapuja mellé. Ülnek. Hallgatnak. Pipáznak. Este 7-kor az asszonyok hívják őket vacsorázni. Gondosan kiverik a hamut a pipából, zsebre rakják, felállnak. Megszólal Péter: Jó volt elbeszélgetni. - Jól esett -, felel a szomszédja. De nemcsak a falu népét, de az Alföld és Tiszántúl értelmiségét is jellemzi a szűkre szabott beszéd. Bihari táj szülte Arany Jánost, akiről feljegyezték, hogy ha dühös, akkor hallgat, ha mérges, még jobban hallgat, s ha teljesen kihozták a sodrából -, akkor verset ír. Zoltán ragaszkodása szülőföldjéhez több jellemző szokásában is megmutatkozik. Irodalmi ízlése az egyik. Kedves poétája Sinka István, a tiszántúli puszták „fekete bojtárja”. Sinka versei indították el Zoltánt a népi mozgalom felé. De szülőföldjére utal kedvenc csemegéje, az avas szalonna is. Zoltán olyan áhítattal ejtette ki a nevét, mint a háromszéki székelyek a töltött káposztáét. A szalonna megavasodása logikus következménye volt annak, hogy az Alföld számos falujában nem készítettek füstölt szalonnát, mert a padlásoknak nem volt füstölőtere. De az avas szalonnánál is jobban szerette a verseket, többünknek ez volt a szenvedélye, erről még szó esik alább. írásai Recskről, 56-ról a belső felháborodás, az erkölcsi kényszer ösztönző sürgetéséből születnek meg. De az igazán kedves témája a népi mozgalom, amelynek aktív résztvevője volt a késő harmincas évektől kezdve. New York környékén a népi mozgalom több kimagasló személyisége élt akkor, akiket a kommunista terror hajszolt ki az országból, a vasfüggönyön túlra. Kiss Sándor, kiváló politikus és irodalmár a Parasztszövetség főtitkára, Kovács Imre a parasztpárti politikus és közíró, Gombos Gyula, író és folyóiratszerkesztő, valamint a könyvkiadó, könyvkereskedő és harmadik utas örökifjú, a népi-nemzeti mozgalom doyenje, a 90 éves Püski Sándor és felesége Ilus néni. Közéjük tartozott az örökbuzgó, lelkesítő és szervező Kovács Bandi is. Őt egy anekdota tette halhatatlanná, hogy mióta meghalt, nem lehet a túlvilágra telefonálni, mert állandóan foglalt a vonal - Kovács Bandi által. Sokszor előfordult, hogy éjjel 2-3-kor felébredtem fáradtan, idegesen, mellettem lógott a telefon az ágy szélén. Felemeltem, hogy helyére tegyem, de belehallgattam. Bandi még mindig beszélt, nem vette észre, hogy már órák óta alszom és nem hallom. Csöndben letettem a kagylót, úgyse hagyta volna abba. Lelki szükségletét elégítette ki. Éjjel-nappal szervezett. A fent említettek voltak a Manville-i, Hamza Bandi körüli csoportosult egyházközség érdekes és kimagasló személyiségei. Tulajdonképpen egy nemzedék szétszórt és elsodort törmeléke voltunk. Magyarország 1930-40-es évtizedei formálódó reformnemzedékének egy töredéke, akik a 40-es évek kezdetén szellemileg és lelkileg készen álltunk arra, hogy a 3 millió nincstelen, földnélküli koldus Magyarországából megteremtsük az eljövendő gazdag parasztok Kertmagyarországát. S mindezt, kiindulva a fennálló társadalmi rendből a Horthy érából. Forradalmak és embertelenségek nélkül, békés, demokratikus eszközökkel és ésszerű reformok sorozatával átvezettük volna népünket egy modern és gazdaságilag kiegyensúlyozott, fejlődőképes társadalomba. Egy Kárpát-medencei Dániáról álmodtunk. Hazát teremteni minden magyarnak. Ebben hittünk, és ezért küzdött Nyeste Zoltán is. S így találkoztunk a szellemi barikádokon. Sem az oroszok, sem a németek! - Sem a németek nácizmusát, sem az oroszok kommunizmusát nem akartuk, egy harmadik utat kerestünk. Ezért fogták el elébb a nyilasok Nyeste Zoltánt, s ezért küldték Recskre őt a kommunisták. Mivel ezeknek a gondolatoknak az elindítója Szabó Dezső, minden irányban vizsgálója és kivetítője Németh László volt, faragtam két szép nagy 2 méter magas kopjafát, egyet Szabó Dezső, egyet Német László emlékére, sequoiából, hogy sokáig tartson. Felállítottuk a Manville-i lelkészi lak utcára néző ablakai előtt. Ott állnak és őrzik emlékét egy magyar papnak és másféltucat hívének is, akik itt szolgálták az Urat. Köztük volt a csoport presbitere és versmondó igrice, Nyeste Zoltán. Ez a két kopjafa mindazon eszméknek őrzője, amiért Nyeste Zoltán küzdött. 32 ITT-OTT 35. évf. (2002-2003), 1. (137.) SZÁM
