Itt-Ott, 2002 (35. évfolyam, 1/137. szám)

2002 / 1. (137.) szám

szolgálat nem elégítette ki, bár nemcsak magyar teoló­giát végzett, hanem Princeton-nak is jeles diákja, majd diplomás lelkész lett -, de ő magyar gyülekezetét is keresett, toborzásba fogott. így akadt egymásra a magyar gyülekezetét kereső pap és a magyar papot kereső gyülekezetecske. Mikor elmondtuk Bandinak, hogy nagyon kevesen vagyunk, csöppet sem kedvetlenedet el:- Ha tizenketten vagytok, elég az nekem. Jézus is annyival kezdte. Megnyugtattuk, hogy körülbelül tizenöten va­gyunk. Felvidult az arca, mondván, hogy akkor van tar­talékunk. Elmondtuk a nagy problémát, 50 és 80 mér­föld között van a lakótávolságunk a templomtól. Végül megegyeztünk abban, hogy minden hónap első vasár­napján lesz magyar istentisztelet. A Manville-i temp­lom fölött azóta ragyog a betlehemi csillag, amióta Hamza András prédikációi elhangzottak a szószékről. A kis templomocskában kb. 80 ülőhely lehetett. Tizen­­tizenöten nem voltunk túlságosan elcsüggesztő látvány. Am a tiszteletes úr azzal tisztelte meg csekély számú, de hűséges hallgatóit, hogy elmélkedését az örökkéva­lósággal viaskodó szintre igyekezett emelni. A Biblia igéje mellé mindig felsorakoztatta a magyar irodalom valamelyik költőjének istenes gondolatait, meggyőző­déssel hitte és vallotta, hogy bizonyos költők és írók Istennek kiválasztott prófétái és apostolai a magyar nemzet megváltására, miképpen a Biblia prófétái és apostolai a zsidó nemzet megváltására küldettek. Isten előtt minden nép kiválasztott, hirdette Hamza, idézve a Megváltót: „elmenvén, tegyetek tanítványokká minden népet és nemzetséget.” Ebben a közösségben ismertem meg Nyeste Zol­tánt és feleségét, Magdit. Zoltán turbinaszakértő gé­pészmérnök volt. A hatvanas évek végén helyezte át őket a cége Buffalo környékéről Nagy-New York körze­tébe. Mivel havonta csak egyszer találkoztunk, isten­­tisztelet után a lelkészi lakban együtt maradtunk 1-2 órahosszat. Többnyire az otthoni helyzetről folyt a beszélgetés, Kádárról, az Aczél diktatúráról, a 3 T-ről (támogatás, tűrés, tiltás), irodalomról, költészetről, a népiekről, különösen Illyés Gyuláról és Nagy László­ról. Olykor ebédre is meghívást kaptunk a tiszteletes asszonytól, amit igyekeztünk megfelelő formában viszonozni. Hamza Bandi, hogy csekély lelkészi kere­setét kiegészítse, könyvkötéssel foglalkozott. Aprán­ként beosztva, könyvtáram jelentős részét akkor köt­tettem be. Lelkészünk szerény körülmények között is ínyenc­ként élt. Meggyőződéssel hirdette, hogy ínyencség ki­választottság, nemcsak választékosság kérdése. Az esztétika törvényei széles körben szabályozták ízlését nemcsak az irodalomban és a művészetekben, de a női társaság megválasztásában és a főzés tudományában is. Zöldségeskertjében, melyet az előtte járó falusi papok kövér, fekete humusszá érleltek, ízes paradicso­mot és jóféle cecei paprikát termelt. Mindkettőt csak tíz perccel a fogyasztás előtt szedte le, hogy megmosás után rögtön az asztalra kerüljön fogyasztásra. Miért? Mert mihelyt belevág a kés, azonnal veszteni kezd a zamatjából - hangzott a tanítás. Az egyik nyáron meghívást kaptunk egy dúsgaz­dag New Jersey-i magyar „gentleman farm”-jára. Rituális birkapörkölt nyögvenyelővel 30 személy számára - volt a nap fénypontja. Hamza mester hosszú fehér köténnyel és szakács sisakkal a fején (kicsit Szathmáry Lajos stílusban, a hasa is megvolt hozzá Bandinak) dolgozott és vezényelte a nagyszámú segítséget. Tíz kiló húst kellett kockára vágni és utána a darabkákról a faggyút lenyesni, ez sokáig tartó mulatság volt, tízen is segédkeztek. Nyeste Zoltán közben versmondással szórakoztatott. A nagy adag készülő ételről eszébe jutottak Sinka éhségversei (A szobor neve kenyérszegő), S hogy a kenyerét szét ne ossza, időtlen napig öléhe tette, kését meg a dúcba szegezte, S e szoborban az ezeréves, Hogy sose szeghet, hogyha éhes. s mivel a társaságban többen voltak verskedvelők, időnként szavaló kórus is felhangzott. Bandi közben előkészítette a hagymát, fokhagymát, zöldpaprikát, zellert, sót, pirospaprikát, borsot, kevés tárkonyt, a készülő lakoma fűszereit. Nyeste Zoltánnak jókedve volt, a birkapörkölt ünnepi étfogás a bihari ember asztalán. Én a tüzet készítettem elő egy magas, árnyas tölgy tövében, két gyermek segítségével, akik fát gyűjtöttek. Mire rá került a sor, már bőven volt forró faszén és láng is. Bandi megkeresztelte borral a paprikást és közben készen lett a nokedli is, - a nyögvenyelő -, és hozzáfoghattunk a királyi lakomához. Utána a késő esti órákig népdaloztunk. Ez a társaság már testileg és lel­kileg is készen volt arra, hogy az MBK-hoz csatla­kozzon. Nyeste Zoltán és Hamza András jóbarátok voltak. Kölcsönösen szerették és tisztelték egymást. Zoltán a mi csoportunkból egyedül presbitere lett a kicsiny szór­ITT-OTT 35. évf. (2002-2003), 1. (137.) SZÁM 31

Next

/
Thumbnails
Contents