Itt-Ott, 2002 (35. évfolyam, 1/137. szám)
2002 / 1. (137.) szám
szolgálat nem elégítette ki, bár nemcsak magyar teológiát végzett, hanem Princeton-nak is jeles diákja, majd diplomás lelkész lett -, de ő magyar gyülekezetét is keresett, toborzásba fogott. így akadt egymásra a magyar gyülekezetét kereső pap és a magyar papot kereső gyülekezetecske. Mikor elmondtuk Bandinak, hogy nagyon kevesen vagyunk, csöppet sem kedvetlenedet el:- Ha tizenketten vagytok, elég az nekem. Jézus is annyival kezdte. Megnyugtattuk, hogy körülbelül tizenöten vagyunk. Felvidult az arca, mondván, hogy akkor van tartalékunk. Elmondtuk a nagy problémát, 50 és 80 mérföld között van a lakótávolságunk a templomtól. Végül megegyeztünk abban, hogy minden hónap első vasárnapján lesz magyar istentisztelet. A Manville-i templom fölött azóta ragyog a betlehemi csillag, amióta Hamza András prédikációi elhangzottak a szószékről. A kis templomocskában kb. 80 ülőhely lehetett. Tizentizenöten nem voltunk túlságosan elcsüggesztő látvány. Am a tiszteletes úr azzal tisztelte meg csekély számú, de hűséges hallgatóit, hogy elmélkedését az örökkévalósággal viaskodó szintre igyekezett emelni. A Biblia igéje mellé mindig felsorakoztatta a magyar irodalom valamelyik költőjének istenes gondolatait, meggyőződéssel hitte és vallotta, hogy bizonyos költők és írók Istennek kiválasztott prófétái és apostolai a magyar nemzet megváltására, miképpen a Biblia prófétái és apostolai a zsidó nemzet megváltására küldettek. Isten előtt minden nép kiválasztott, hirdette Hamza, idézve a Megváltót: „elmenvén, tegyetek tanítványokká minden népet és nemzetséget.” Ebben a közösségben ismertem meg Nyeste Zoltánt és feleségét, Magdit. Zoltán turbinaszakértő gépészmérnök volt. A hatvanas évek végén helyezte át őket a cége Buffalo környékéről Nagy-New York körzetébe. Mivel havonta csak egyszer találkoztunk, istentisztelet után a lelkészi lakban együtt maradtunk 1-2 órahosszat. Többnyire az otthoni helyzetről folyt a beszélgetés, Kádárról, az Aczél diktatúráról, a 3 T-ről (támogatás, tűrés, tiltás), irodalomról, költészetről, a népiekről, különösen Illyés Gyuláról és Nagy Lászlóról. Olykor ebédre is meghívást kaptunk a tiszteletes asszonytól, amit igyekeztünk megfelelő formában viszonozni. Hamza Bandi, hogy csekély lelkészi keresetét kiegészítse, könyvkötéssel foglalkozott. Apránként beosztva, könyvtáram jelentős részét akkor köttettem be. Lelkészünk szerény körülmények között is ínyencként élt. Meggyőződéssel hirdette, hogy ínyencség kiválasztottság, nemcsak választékosság kérdése. Az esztétika törvényei széles körben szabályozták ízlését nemcsak az irodalomban és a művészetekben, de a női társaság megválasztásában és a főzés tudományában is. Zöldségeskertjében, melyet az előtte járó falusi papok kövér, fekete humusszá érleltek, ízes paradicsomot és jóféle cecei paprikát termelt. Mindkettőt csak tíz perccel a fogyasztás előtt szedte le, hogy megmosás után rögtön az asztalra kerüljön fogyasztásra. Miért? Mert mihelyt belevág a kés, azonnal veszteni kezd a zamatjából - hangzott a tanítás. Az egyik nyáron meghívást kaptunk egy dúsgazdag New Jersey-i magyar „gentleman farm”-jára. Rituális birkapörkölt nyögvenyelővel 30 személy számára - volt a nap fénypontja. Hamza mester hosszú fehér köténnyel és szakács sisakkal a fején (kicsit Szathmáry Lajos stílusban, a hasa is megvolt hozzá Bandinak) dolgozott és vezényelte a nagyszámú segítséget. Tíz kiló húst kellett kockára vágni és utána a darabkákról a faggyút lenyesni, ez sokáig tartó mulatság volt, tízen is segédkeztek. Nyeste Zoltán közben versmondással szórakoztatott. A nagy adag készülő ételről eszébe jutottak Sinka éhségversei (A szobor neve kenyérszegő), S hogy a kenyerét szét ne ossza, időtlen napig öléhe tette, kését meg a dúcba szegezte, S e szoborban az ezeréves, Hogy sose szeghet, hogyha éhes. s mivel a társaságban többen voltak verskedvelők, időnként szavaló kórus is felhangzott. Bandi közben előkészítette a hagymát, fokhagymát, zöldpaprikát, zellert, sót, pirospaprikát, borsot, kevés tárkonyt, a készülő lakoma fűszereit. Nyeste Zoltánnak jókedve volt, a birkapörkölt ünnepi étfogás a bihari ember asztalán. Én a tüzet készítettem elő egy magas, árnyas tölgy tövében, két gyermek segítségével, akik fát gyűjtöttek. Mire rá került a sor, már bőven volt forró faszén és láng is. Bandi megkeresztelte borral a paprikást és közben készen lett a nokedli is, - a nyögvenyelő -, és hozzáfoghattunk a királyi lakomához. Utána a késő esti órákig népdaloztunk. Ez a társaság már testileg és lelkileg is készen volt arra, hogy az MBK-hoz csatlakozzon. Nyeste Zoltán és Hamza András jóbarátok voltak. Kölcsönösen szerették és tisztelték egymást. Zoltán a mi csoportunkból egyedül presbitere lett a kicsiny szórITT-OTT 35. évf. (2002-2003), 1. (137.) SZÁM 31