Itt-Ott, 2002 (35. évfolyam, 1/137. szám)
2002 / 1. (137.) szám
több száz kilométerre húzódnak a Székelyföldtől. Amiért meghaltak, mint hazát elveszítették, bár szeretnék magukénak tudni. A mait pedig még nem érzik magukénak. Mi hát a teendő ha már sem a hivatalos sem a nem hivatalos nem lehet hazája egyetlen egy erdélyi, vagy más kárpát-medencei, peremre szorult magyarnak?! Akkor melyik hazának legyen a híve az ilyen magyar?! Mert hazára mindenkinek szüksége van, ugyanis haza nélkül nem lehet teljes értékű a hazájától megfosztott magyar. Hazát kell hát találnia annak is akitől ezt a történelem megtagadta. „Mert a Haza Te magad vagy” mondja Márai Sándor költő, mert a haza benned van, mondjuk most már mi is utána. És a haza addig terjed ameddig az anyanyelved. Mert amikor egyedül vagy, akkora mint te magad. Ott van sejtjeidben, a zsigereidben, az agyadban, a lábujjaid végződéseitől hajszálaid végéig mindenütt. Ha Cegőtelkén tartózkodói, amelyet román falvak szegélyeznek, vagy a szerbiai dél-bánsági Székelykevén amelyet viszont szerb falvak vesznek körbe akkor a falu határáig terjed a te hazád. Ha Kolozsváron a Szent Mihály templomban vagy, a templomteret határoló falakig terjed a te hazád, és amikor innen elindulsz a Farkas-utcai Mátyás templom felé, a haza ismét csak Te magad vagy, hogy ott aztán a templomhajó nagyságátvegye fel ismét. A Székelyföldön pedig a székely-magyarok lakta nyelvterület határáig terjed a Te hazád. A haza Te magad vagy, amely naponta lesz kisebb vagy nagyobb, attól függően, hogy hol járszkelsz. De náladnál kisebb már nem lehet. Mert akkor már csak fél vagy negyed emberré alacsonyítod le magad. És így már emberi méltóságodat is elveszítheted. Mert csak az számít embernek, aki nemcsak önmagáért él, ahogy azt a székely atyafi megfogalmazta. Márpedig Te egy olyan reguláris hadseregnek vagy a tagja amelynek akár élete árán is meg kell védenie anyanyelvvé lényegült hazáját. Először önmagadat, hogy magyarságtudatod megtartásával és ápolásával egész ember maradhass, majd házad, udvarod, kerted, birtokod, hogy ne kerüljön idegenek kezére, a magyar szó otthonait, a templomot és az iskolát, hogy az időben utánad következő nemzedékek is boldogulhassanak. Mert a Magyar Haza 14 millió magyar együttese. Sőt ebbe beletartoznak az előttük jártak és az utánuk következők is. Gondolj arra, hogy Árpád atyánk, Szent István, Szent László, Mátyás király, Rákóczi Ferenc, Kossuth Lajos, Petőfi Sándor és sok nagy személyisége a magyar történelemnek és szellemi életnek ezt a nyelvet beszélte és védelmezte egy életen át. És ezt kell tenned neked is. Mert a haza te magad vagy. Benned és körülötted van és addig terjed ameddig anyanyelved. Légy híve hát hazádnak, oh magyar! 4. Mi nemcsak veszíteni de győzni is tudunk! Nincs olyan magyar a világon aki a Muhi csata, Mohács, Nagymajtény, Világos, Trianon és 1956 októbere említésekor ne a vereségre gondolna. Mert ezeket annyira belevéste a történelmi emlékezet a tudatunkba, hogy már oda sem tudunk figyelni, az olyan eseményekre mint a honfoglalás, Botondra és Orbán mesterre Bizánc ostromakor, Salamon király és László hercegre, a későbbi Szent László királyunk cserhalmi győzelmére, Hunyadi János törökverő győzelmeire Nándorfehérváron, az Erdélyi-vaskapunál és Marosszentimrénél, Kinizsi Pál kenyérmezei diadalára, Mátyás király fekete seregére, Körösi Csorna Sándor, Bolyai János, Szentgyörgyi Albert és még sok más nagy szellemiség világot bejáró hírnevére, a 6-3-as magyar-angol footballmérkőzésre és az ezt követő aranycsapatvilágraszóló diadalára, a sok-sok olimpiai aranyéremre és az utóbbi tíz év lendületes fejlődésére Magyarországon. Pedig a mi történelmünk nemcsak a vesztes, de a győztes csaták története is egyben. Gyulafehérvártól északra, nyolc kilométerre a Maros jobb parti teraszán áll a Jékeli által gyönyörű versben megörökített marosszentimrei református templom. Úgy áll ott figyelmeztetőül, akár az örmények szent hegye, az Ararát, Örményország területén. A Nagyszeben ostromára induló Mezid bég vezette török sereg felett aratott 1442-es győzelem emlékére emeltette a kereszténység ünnepelt hőse, Hunyadi János. A kis templomnak ma nincs gyülekezete, a hajdani magyarság már rég kihalt, még mutatóban sem akad egy a faluban. A templom falai omladoznak, ablakai és kövei töredezettek, harangja már rég nem hirdeti Hunyadi 1456-os nándorfehérvári diadalát, amelynek em26 ITT-OTT 35. évf. (2002-2003), 1. (137.) SZÁM
