Itt-Ott, 2002 (35. évfolyam, 1/137. szám)
2002 / 1. (137.) szám
egyénileg azt jelenti, hogy gyarló világunkban csak a személyes vállalás és felelősség ad értelmet és értéket a létezésnek és válik társadalmat, nemzetet formáló erővé. Keresztény szóhasználatban mi ez a személyes vállalás és felelősség? Hit és meggyőződés, tolerancia az ökumené szellemében és hatalmában. Hit és lelki meggyőződés az egyéni kötelességek teljesítésében. Hit és lelki meggyőződés a közéleti cselekvés és felelősség fontosságában. Hit és lelki meggyőződés a népek és országok közötti etikus együttműködésben. Nemzetünk nagy személyi és általános értékeinek őrzésében való hit. Fontosságának átérzése és továbbvitelében való fáradozás. Szent István örökségétől kezdve 1848-ig, 1956-ig. Németh László összegyűjtött műveinek, a Sorskérdések című zárókötetben ebben a témakörben gondolkodik. Feladatunk - szavait szabadon idézem hogy kikovácsoljuk a magyarság önálló politikai jövőjét és ehhez természetesen saját gondolatrendszerünket és politikánkat. Ennek a rendszernek és politikának mindenekelőtt arra a felismerésre kell épülnie, miszerint a magyarság szinte minden tekintetben egy „köztes” világban él: nyugat és kelet között. Politikai és ideológiaia imperializmusok, kultúrkörök és civilizációs rendszerek ütközési pontján, azaz a világ egy rendkívül veszélyes helyén, ahol minden kis népnek szigorú önismeretre kell törekednie és hatékony szellemi önvédelemre kell berendezkednie. Abban az irányban, ahogyan ezt Makkai Sándor neves református püspök, történelmi dobbantású író teszi Ady Endrére gondolva. 0 Adyt korunk legjelentősebb nemzetpedagógusának tartotta, aki szembe tudott fordulni a magyar uralkodó körök hamis ábrándjaival, délibábos hazafiságával és erkölcsi szentimentalizmusával. Való igaz: Széchenyi óta és mellette leginkább - még ma is Adytól lehet tanulni kritikai hazaszeretetei, amely a nemzet sorsának és bajainak belső okát látja, amely e régi bűnök ellen tudatosan harcra késztet. Tudja, hogy saját nemzete vezetését csak legértékesebb szellemű fiaira lehet bíznia. Erre a nemzet iránti kritikai szeretetre soha nagyobb szüksége nem volt a magyarságnak, mint ma. Jaj nékünk, ha frázisokért, görögtűzért feláldozzuk ezt a megmentő és megtartó szeretetet! Lassan úgy tűnik, kezdünk nemzettudatban gondolkodni. Szellemi határokat védeni. Istenadta jogot formálni az Anyaországgal és a bárhol máshol élő magyarokkal való találkozásra, kapcsolat tartásra. Jogot nyelvünk ápolására, gyermekeink ilyetén való nevelésére, tanintézeteink alapítására. Történelmünk és kultúránk egymással való megosztására. Nem azért, hogy a múltba meneküljünk, de azért, hogy abból a jelenre és a jövőre nézve erőt merítsünk. Mert meghal az a nép és halálra méltó az a nemzet, amely nem ápolja, óvja és vigyázza ősei emlékét. Ehhez kérjük Isten áldását és segítségét. Szent Ágoston egyházatya idevágó gondolatai eligazítok lehetnek a mi egyéni életünkre és nemzetünk létére gondolva: A múltat bízzuk Isten kegyelmébe A jelent szeretetébe A jövőt gondviselésébe. Ámen. □ A MEGMARADÁS EGYETEMESSÉGE Beder Tibor (Csíkszereda) 1. Nem abból fogunk megélni, amit elvetettünk, hanem abból és csakis abból ami még megmaradt A Marosludas közeli mezőségi Nagysármás faluban, egy jégverés után a református lelkész arra kérte a tanítót, hogy segítsen felbecsülni a kárt. Látva az elemi csapás mértékét, így szólt a tanító a papjához: „Tudod papom, ez évben immár nem abból fogunk megélni amit elvetettünk, hanem abból, ami még megmaradt.” Nem látok ennél tömörebben megfogalmazott hitvallást. Abból és azért kell élni ami még megmaradt. De ahhoz aztán ragaszkodni görcsösen, ami még megmaradt és a miénk maradt. Mi maradt meg hát a hajdani Erdélyi magyarságból? És ami megmaradt belőle átvészeli-e a XXI. századot vagy pedig az erdélyi szászok sorsára jut?! Megannyi válaszra váró kérdés. Erdély, a mai Romániának a Kárpátoktól nyugatra eső része Közép és Délkelet-Európa csaknem valamennyi etnikumának (magyarok, románok, németek, cigányok, ukránok, szlovákok, szerbek, csehek, bolgárok és örmények) otthont nyújtva - a közelmúltbeli horITT-OTT 35. évf. (2002-2003), 1. (137.) SZÁM 21
