Itt-Ott, 2002 (35. évfolyam, 1/137. szám)
2002 / 1. (137.) szám
ÜNNEPEINK A HAZA SZOLGÁLATA március 15-i beszéd Felsővály i Ákos (Bloomfield, NJ) Köszönöm a felkérést a március 15-i ünnepi beszéd megtartására. Nagy megtiszteltetésnek érzem. Prohászkától idézve egyik kedves tanárom mondta mindig, hogy életünk hasonlít egy üres térhez, amit föl kell töltenünk értékké. Van aki kisebb, van aki nagyobb teret kap születésekor, a neki szánt évek számától, képességeitől függően. Rajtunk múlik mivel, mennyire töltjük meg azt. Az időt jól kell felhasználnunk, és még jobban érvényes ez, ha mások idejével is mi gazdálkodunk. Ezért is érzem ezt a beszédet megtiszteltetésnek és egyúttal felelősségnek. Nekem adnak 10-15 percet az idejükből, életükből - jól kell azt felhasználnom. Beszédemet a következő kérdések köré építettem: 1. Mit jelent magyarnak lenni? 2. Miért ünnepeljük március 15-ét? 3. Hogyan kell március 15-e szellemében ünnepelni? Ezeket a kérdéseket főleg a mi szemszögünkből, az emigránsok szemszögéből fogom megközelíteni. Emigráns alatt mindenkit értek, aki nem otthon, szülőföldünkön él. Tehát nemcsak azt, aki a maga elhatározásából jött el otthonról, hanem azt a fiatalt is, aki már itt született. Fiatalok, gyerekek, hozzátok is szólok! Pár héttel ezelőtt, amikor papírjaimat rendezgettem, találtam ezt a zászlót, amit otthon, nem sokkal a Nagy Fordulat után, 1991. március 15-én vittek az ünneplő emberek. Egy jóbarátomtól kaptam, akit Önök is láttak itt tavaly ősszel a Víg özvegy előadásában Zeta szerepéből, ma pedig rákműtétből épül föl. A zászló fölirata: A hazát szolgálni akkor és most! Amikor írtam ezt az előadást, pontosan ezt a gondolatot tettem témámmá, így ez is lehet a címe beszédemnek: A hazát akkor és most! Az előbb említett kérdések és a rájuk adott válaszok is e köré csoportosulnak, a hangsúlyt a „most” szóra téve. 1. Mit jelent magyarnak lenni? Ezt a kérdést sokan föltették már, sokan meg is válaszolták, sokféleképpen. Hallunk például ilyen válaszokat: aki annak vallja magát, vagy aki magyarul beszél. Az én számomra magyarnak lenni a valahová tartozás érzését jelenti. Hadd világosítsam meg ezt egy példával: Egy New York-i kórházban hirtelen megnövekedett a csecsemőhalálozások száma. Szakemberek, orvosok, pszichológusok vizsgálták, kutatták az okokat, de nem tudták megmagyarázni az eseményt. Végül valaki azt javasolta, hogy vegyék magnóra az anyai szív dobogását és játsszák azt állandóan a csecsemők kórtermében. Érdekes módon, a halálozás visszaesett a normális szintre. Úgy látszik, az életbenmaradásnál is erősebb ösztön a kötődés, a valahová, valakihez tartozás érzése, annak szükségessége. így vagyok én is a magyarságommal, a magyarsággal. Ebben a nagy világban jó valahova tartozni. Mi a magyar családhoz tartozunk. Abba születtünk bele, ott vagyunk otthon, a problémáinkkal oda menekülünk, a sikereket ott mondjuk el örvendezve. Ez a magyar család kicsi, de éppen ebben van az ereje. Gondoljuk meg - főleg mi, emigránsok, akik ebben a tengerméretű amerikai társadalomban élünk. Hova jobb tartozni? Minek jobb vallani magunkat? Amerikainak? Egynek a sok-sok millió közül? Nem! Magyarnak! Illetve úgy fogalmazok, hogy amerikai állampolgárságunk mellett is - vagy ellenére is - magyarok akarunk lenni. Inkább akarunk tartozni egy kis néphez, mert ott jobban otthon vagyunk, jobban figyelnek ránk; ha teszünk, többet tudunk tenni, ha szólunk, a hangunkat inkább meghallják. Sokkal családiasabb a mi kis népünk. Olyan, mint az igazi család, vagy a nála nagyobb hagyományos falusi közösség. Az ember mindig visszatér oda. Ezért keresendő a mai világ sok problémájának magyarázata a család és a falu hanyatlásában. A népek óriási világában a mi kis magyar népünk a mi családunk, a mi falunk. Megnyugtató gondolat, hogy ebben a globális, integrálódott világban ott van a mi kis magyar falunk. Onnan jöttünk, oda tartozunk. Jó érzés tudni azt is, hogy mi itt mindannyian földiek vagyunk! Ezt jelenti nekem magyarnak lenni. Odatartozást. És ezt nem akarom feladni semmiért Ezt értsétek meg Ti is, fiatalok. Kik akartok lenni? A nagy tömegben csak egy újabb, jelentéktelen személy vagy a kis népünknek egy fontos tagja, akire égetően szükség van! Ti választotok: elmerültök a fogyasztói társadalom ingoványában, és csak egy másik azonosítószám, social security lesztek, aki bárgyún ITT-OTT 35. évf. (2002-2003), 1. (137.) SZÁM 11
