Itt-Ott, 2002 (35. évfolyam, 1/137. szám)

2002 / 1. (137.) szám

mert ott áll eleve sírodnál, ő mondja meg, ki voltál, porod is neki szolgál.

(1950-1971)

A TELJES - 200 SOROS - VERS, az ‘‘ultima manus.” Első közlés:

Illyés Gyula: Poezija, Kétnyelvű válogatott versgyűjtemény, Enver Colakovic fordításában, Hladost kiadó, Zágráb 1971.

Második közlés:

Péter László: „Párhuzamos verselemzés”, Tiszatáj, 1987. 5, 67-69.0.

for it stands

in advance at your grave, it tells you who you have been - even your dust serves tyranny.

(1950-1971)

(Translated by Károly Nagy from the 183-line Hungarian original.

First published during the Hungarian Revolution in Irodalmi Újság, November 2, 1956, and from the 200-line Hungarian original first published in Illyés, Gyula: Poezija, Mladost, Zagreb, 1971,

and in Péter, László: “Párhuzamos verselemzés”, Tiszatáj, Szeged, 1987.5.)

ILLYÉS GYULA SZÜLETÉSE SZÁZADIK ÉVFORDULÓJÁRA, 2002

(Részlet: „Magyar Anyanyelwédelem: Emberi jog védelem” c. írásából)

Nagy Károly (New Brunswick, NJ)

Amikor az 1956-os forradalom után nyugati országokba menekültünk, az évek múltával hazatérésünk lehetőségének reménye nemhogy erősödött volna, de a szovjet-megszállta ország kommunista diktatúrája tartós bosszú-hadjáratának sokezernyi bebörtönzött és többszáznyi felakasztott áldozata híreivel egyre gyengült.

Útravalóul mi Németh László „Emelkedő nemzet” elemzését, Tamási Áron és az írószövetség „Gond és hitvallás” fogadalmát, és Bibó István bebörtönöztetése előtti üzenetét hoztuk magunkkal külföldre, miszerint „a magyar népnek... feladata, hogy minden rágalommal, feledéssel és elszüküléssel szemben tisztán őrizze meg a maga forradalmának a zászlaját, mely az emberiség szabadabb jövőjének a zászlaja is”.

De hogyan támogathatjuk magyar eszmevilágunk Németh László-említette céljait, hogyan „gondozhatjuk és védhetjük a magyarság szellemét”, a „Gond és hitvallás” fogadalmát magunkra is vállalva, és hogyan „őrizhetjük forradalmunk tiszta zászlaját” - idegen országokban, szülőhazánktól ellenség-bélyegzéssel eltiltva, befogadó országaink beolvasztó hatásai révén magyar mivoltunkban, nyelvünkben, kultúránkban egyre jobban veszélyeztetve?

E válságos években nagy segítség lett számunkra az útravalót szíveinkbe véső géniuszaink mellett a költő-zseni: Illyés Gyula. Haza a magasban című versét ugyan 1939-ben írta, de mintha nekünk írta volna! Vagyis már megint, és nekünk is a magasban kell hazánkat megtalálnunk, mert ismét „új tatárhad, kufárhad özönli el a tiszta tájat”, ami „ijeszt” és „ölne minket.” Magyarság-megtartásunkhoz, küldetés-vállalásunkhoz revelációértékű filozófiai, pszichológiai mélységű mintát, erőt adott a költői kép: „te mondd magadban, behunyt szemmel / csak mondd a szókat, miktől egyszer / futó homokok, népek, házak / Magyarországgá össze álltak.” Mely szókat, milyen szókat? „Dörmögj testvér, egy sor Petőfit/ köréd varázskor teremtődik”; mormolj magadra varázsinget,/ kiáltsd, az éjben Berzsenyinket”.

Megfogadtuk Illyés tanácsát, aztán már dörmögtünk, mondtuk, tanítottuk, idegen nyelveken is publikáltunk.

aoa

10

ITT-OTT 35. évf. (2002-2003), 1. (137.) SZÁM