Itt-Ott, 2001 (34. évfolyam, 1/135-2/136. szám)
2001 / 2. (136.) szám
FORUM CSECSÉNEK, MAGYAROK ÉS TERRORISTÁK Ludányi András (Ada, OH) 1956. október 23-ának dicsősége a magyar nép számára iránymeghatározó esemény volt, ugyanúgy mint a trianoni diktátum nemzeti tragédia 1920. június 4-én. Huszadik századunk létét ez a két esemény veti árnyékba vagy hozza napfényre. A csecsen nép számára ilyen iránymeghatározó történelmi eseményeknek bizonyult a második világháborúban elszenvedett deportáció Kazahsztánba és a Szovjetunió összeomlását követő csecsen szabadságharc. Az utóbbit Dzhokhar Dudayev, a volt szovjet repülőtábornok vezette győzelemre az 1990-es évek elején. A csecsének 1991-ben kikiáltották függetlenségüket az orosz államtól. Borisz Jelcin elnök erre berendelte az orosz hadsereget a Csecsenföldre, hogy rendet teremtsenek pár hét alatt. Az 1994-96-os háború csecsen győzelemmel végződött, habár nagy áldozatokat követelt: a nép lényeges része földönfutó menekült lett. Dudayevet megölték az oroszok orvgyilkos csellel, és az országot gazdaságilag elpusztította a könyörtelen háború. A következő három "béke év" nem volt elegendő idő, hogy lábra álljon a kis ország Aslan Makshadov szabadon választott elnöklete alatt. De ezt az oroszok is gátolták, és amint Putyin átvette a hatalmat Jelcintől, ismét elindult az embertelen háború, ami a mai napig tart. Mikor magyar szabadságharcunk megremegtette a szovjet birodalmat 1956-ban, az egész világ csodálattal figyelte a gigászi küzdelmet. Tüntetések és a szolidaritás megnyilvánulása övezte küzdelmünket világszerte. Ez részben annak volt köszönhető, hogy a mi küzdelmünket világpolitikai fejlemények is központivá tették a két pólusú világban ami akkor létezett. Ezzel ellentétben, a csecsének küzdelmét egy gyenge nagyhatalom bizonytalanságai és kegyetlenkedései és egy ügyetlen szuperhatalom új világrend létrehozásának kísérletei, háttérba szorították. Még ehhez kapcsolódik, hogy a kaukázus északi lejtőin és völgyeiben meghúzódó csecsének nem ismertek sok nyugati számára, mert muzulmánok, kevesen vannak (2 m.), és mert látható érdek nem köti sorsukat akár Európa, akár Amerika gazdaságához. (Sőt, a Káspi-tenger kőolaj tartalékához való hozzáférhetőséget illetően talán még akadálynak is számíthat egy független csecsen állam!) Igyhát, a csecsen nép szabadságharcát inkább a megnemértés és az elhallgatás követi. Most még aggasztóbb, hogy a szeptember 11-i terrorcselekmények után az Egyesült Államokban egy pánikszerű szorongás vett uralmat. Ebből kiindulva, és Vladjimir Putyin támogatása nyomán, a csecseneket is próbálják befeketíteni, hogy ők is terroristák, és őket is kötik szálak az al Qaeda és Osama bin Laden terrorhálózatához. Az orosz erőfeszítések erre bevetették határtalan dezinformációs tehetségüket. Állandóan olyan híreket terjesztenek, hogy csecsen harcosok jelen vannak Afganisztánban, és hogy az al Qaeda harcosai pedig ott vannak Csecsenföldön is. És ez még semmi! Még azt is állítják az orosz elvtárssal egyetemben a szerb sógorok, hogy Macedóniában, Koszovóban és Boszniában is muzulmán csecsen, arab és pashtun fegyveresek okozzák a zavargásokat és még mindig terrorizálják a békés szláv lakosságot. George W Bush elnök alig mondta ki szeptember 20-án, hogy "aki nincs velünk az ellenünk van" a terrorista-ellenes háborúban, és máris jelentkezett Vladjimir Putyin és Ziang Zemin szövetségesnek a terrorizmus ellen. Természetesen Putyin fejében a csecsen "terroristák" szerepeltek, míg Ziang Zemin a tibeti és uigur "terroristák" elintézésére gondolt elsősorban. De az kétségtelen, hogy mindkét új szövetségese az Egyesült Államoknak csakis arra gondoltak, hogy miképpen lehet előnyöket kovácsolni az amerikai szeptember 11-i rémületből és az afghanistani katonai öszszecsapásokból. Maga az orosz hadügyminiszter, Sergej Ivanov, kijelentése jellemzi ezt legjobban azzal, hogy "Afghanisztán és Csecsenföld ugyanannak a fának a gallyai." Sőt, a moszkvai katonai szakértő Yefim Dikii, azt írta a befolyásos Russkii Zhurnal honlapon, hogy ez olyan új alkalmat nyit Oroszországnak, amely nemcsak felszabadítja a negatív sajtótól és a világközvéleménytől, hanem alkalmat nyújt ismét az oroszoknak összpontosítani erejüket a Kaukázusban nemcsak, hogy "megoldják" a csecsen kérdést, de hogy ismét maguk alá gyűrjék Azerbajzsán olajgazdag területét és ezáltal megszüntessék a "terroristák menhelyét!" Bush elnök sűrűn megrendezett találkozói Pu-26 ITT-OTT 34. évf. (2001), 2. (136.) SZÁM
