Itt-Ott, 2001 (34. évfolyam, 1/135-2/136. szám)
2001 / 2. (136.) szám
nap, s kínál kisebb nekünk nem elég: magyarok és mindenek Istene. Megismétlem: a mi érdekünk az lenne, hogy a világ rajtunk keresztül minél jobban megismerje Szent Istvánunkat, az ő érdemei révén pedig minket is. Az írek itt egy évszázada Szent Patrikjükből élnek, akinek a napját egész Amerika megünnepli, annak a Patriknak, aki tényleges vagy legendabeli, de mindenesetre jelképes érdemeivel megnyerte az amerikai többség jóindulatát. E goodwill nélkül aligha volna ma független Írország. Mi lenne, ha augusztus 20-án, a magyar Szent István napját családias piknikkel ünnepelnék meg itt velünk együtt a népek? Bárcsak meg lehetne ilyen szokást honosítani! Talán jobban tudja és érzi a rokkant mint az ép, hogy mindnyájan másokra vagyunk utalva, bármit is fecsegnek Amerikában az individualista, öncsinálta emberről, a "self made man"-ről. Magyarország sorsa jobbra fordult az utóbbi években, maholnap teljes jogú tagja lesz a nyugati államközösségnek. Ezért dicséretet érdemel a mai magyar kormány, de politikája nem lenne sikeres a Nyugat jóindulata nélkül. Ezt pedig nem, vagy nem csupán a mai nemzedék érdemelte ki. Hozzájárultak a pesti srácok, de hozzájárultak Kossuth meg Rákóczi is, avagy a Bercsényi francia huszárjai, hogy csak néhányat említsek a hosszú sorból. Ez is egy formája a mennyben felhalmozott kincseknek, melyekről Jézus beszélt. De vegyünk egy számunkra még idevágóbb példát, a magyar unitáriusokét. Bartók Béla írja róluk: "A magyarság számára talán a legszomorúbb, hogy az egyetlen magyar alapítású egyház, az Erdélyben a XVI. században született unitárius - amely humanizmusával, a vallásszabadság 1568-ban kimondott törvényesítésével és haladó szellemével kiemelkedő lehetne - állandó szálka volt a többi keresztény felekezet szemében. Ez gyakran ma is tapasztalható. Kis létszámuk miatt igen sokan nem is ismerik őket, és az időnként nyilvánosságra kerülő híradásokat idegenkedve vagy értetlenül fogadják." Bartók jól tudta, hogy a baj sokkal mélyebben van, a lelkek mélyen: a magyar kultúrában sokak számára sajnos negatív értelme van a humanizmusnak, a haladó szellemnek, még a szabadságnak is. Nem csak mert a kommunisták kisajátították ezeket a szavakat, hanem mert ezek a liberális eszmények nem kongruensek, összeillők történelmünkkel, ami majdnem a csökönyösségig konzervatívvá alakította népünket. Ám ugyanezek az eszmények itt, Amerikában, ahol elvégre legtöbbünknek élnünk s halnunk kell, erényeknek számítanak, olyan elvekkel egyetemben, mint a tolerancia és a pragmatizmus. Innen az a hihetetlen fordulat, hogy egy-két nálunk is szerepelt erdélyi magyar unitárius kezdeményezésére - gondoljunk csak Gellérd Juditra, Harrington Donaldra, Harringtonné Szántó Anikóra - az amerikai unitárius-univerzalista egyház keretein belül elindult egy mozgalom, az ún. Partner Church Council, mely unitárizmusának eszmei ősét a kolozsvári Dávid Ferenc alapította egyházban leli, jóllehet semmiféle közvetlen történelmi leszármazásról nem lehet szó. Erdély ennek a mozgalomnak a szent földet jelenti, s az ottani unitárius gyülekezetek az eredeti alapítóknak leszármazottait, akik szerintük közelebb vannak a gyökerekhez mint az amerikai névrokonok. A Partner Church Council magyar testvéregyházakat adoptál, s azokat támogatja, gyülekezeti szinten. Ez azt jelenti, hogy egy adott UU gyülekezet vállal egy erdélyit, annak j avára vacsorát vagy bazárt rendez, látogatásokat szervez innen oda és onnan ide, az ifjúság számára is. Tavaly még aktívan részt tudtam venni három oregoni gyülekezet támogatásában is, levelező tolmácsként, anyagi hozzájárulással, de prédikálva is; magasabb szinten pedig a Pacific Northwest összekötő tanácsának műhelyén. Ez erdélyi lelkészeknek ad meghívót s repülőjegyet, szerény stipendiumot. Nem tudom leírni nektek, milyen érzés egy olyan amerikai templomozáson részt venni, ahol erdélyi hímzések díszítik a falakat, erdélyi képek, térképek, Bartók darabokat játszanak művészi előadásban, s a kórussal együtt olykor magyarul is felcsendül a gyülekezeti ének, angolosan, de érthetően. Volt rá eset, hogy egyegy testvéregyház lelkésze magyarul prédikált itt, szimultán tolmácsolással. Az oregonbeli Salem Siménfalvát segíti, Corvallis Kőrispatakot s a rovásírásos énlakai templomot pártfogolja, míg az alohai újabban Temesvár gyülekezetét vállalta fel. A PCC gazdag értesítőt jelentet meg munkájáról; több tucat ilyen párosítás létezik, csupán tavaly több mint negyed millió dollárt juttattak el saját összeköttetéseik révén Erdélybe tatarozásra, építkezésre, lelkészi fizetések kiegészítésére, egyéni segélyre, a püspökség számára, stb. Ugyancsak belefolynak a chicagói Meadville Lombard teológiai szeminárium munkájába, ami angol lektorátust tart fenn a kolozsvári teológiai főiskolán, nem 24 ITT-OTT 34. évf. (2001), 2. (136.) SZÁM
