Itt-Ott, 2001 (34. évfolyam, 1/135-2/136. szám)
2001 / 2. (136.) szám
azt akarjuk, hogy több mérnökünk és közgazdászunk legyen, akik vállalatigazgatóként méltányosan fogják elosztani a munkahelyeket és figyelembe veszik a lakossági számarányunkat is. Olyan magyar szakemberekre van szükségünk, akik magyar szellemiségben nevelkedtek, akiknek nemzetiségtudatuk van, hibátlanul beszélik az anyanyelvűket, ismerik a magyar kultúrát, történelmet, irodalmat. Olyan szakemberekre van szükségünk, akik bátran vallják és vállalják magyarságukat. Tehát nemcsak tanárokra, tanítókra, hanem orvosokra, mérnökökre, jogászokra, közgazdászokra, informatikusokra is nagy szükségünk van, mert mindezekből a szakemberekből a lakossági számarányunkhoz képest sokkal kevesebb van mint a többségi "mennyei" nemzet soraiban. Vajon mi délvidéki magyarok kevésbé vagyunk alkalmasak egy egyetemi diploma megszerzéséhez? Tudjuk, hogy vagyunk kevésbé rátermettek és ez az állapot a mindenkori szerb hatalom irántunk tanúsított hátrányos megkülönböztetés következménye! Hogy nem vagyunk kevésbé rátermettek bizonyítja a philadelphiai Institute for Scientific Information Science Citation Index adatbázisa alapján készített két felmérés is a vajdasági tudományos fokozattal rendelkező kutatókra vonatkozó idézettség. Mind a két felmérés azt mutatta ki, hogy a tíz legtöbbet idézett vajdasági tudományos kutató között az első, negyedik és hetedik helyen magyar nemzetiségű áll, annak ellenére, hogy a számunk, azaz a tudományos kutatók száma sokkal, de sokkal kevesebb mint a többségi szerb nemzetiségüeké. 1997-ben megalakítottuk a Vajdasági Magyar Tudományos Társaságot, de a munkánkat a milosevici hatalom csak 1999-ben engedélyezte. A társaság kiadta a délvidéki magyar kutatók életrajzát, megrendeztünk három tudományos tanácskozást, melynek anyagait könyv alakjában kiadtuk. Kidolgoztuk a Vajdasági Magyar Egyetem törvénytervezetét, amelyet közvitára bocsátottunk. Ugyanis meggyőződésünk, hogy csakis egy magyar egyetem szolgálhatná szülőföldünkön való megmaradásunkat, szellemi elitünk kiképzését, hozzájárulhatna kisebbségi közösségünk gazdasági és társadalmi esélyegyenlőségünk növeléséhez. Ehhez kérem az amerikai magyarok segítségét. Szívmelengető volt a részünkre amikor a néhai Antall József miniszterelnök kijelentette, hogy lélekben 15 millió magyar miniszterelnökének tekinti magát. Ekkor éreztem először, hogy van egy anyaországom, hogy Magyarország az anyaországom. Örülünk a mostani magyar kormány által megszavazott státustörvénynek, amellyel az anyaország nyolcvanéves adósságát törleszti a határon túli magyarokkal szemben. Ez a törvény a magyar nemzet határmódosítás nélküli egyesítését jelenti. Reméljük, hogy e törvény életbelépése után többen merik és akarják vállani magyarságukat és ellenhatást fog kifejteni az asszimilációval szemben, amelyre olyanyira törekedett úgy a királyi, mint a titoi és milosevici rendszer is. Hasonló gesztust tanúsított a Magyar Tudományos Akadémia is a határon túli magyar tudományos kutatókkal szemben. Bár ez a gesztus csak néhány száz délvidéki magyart érint, de meg kell, hogy említsem. Tavaly a Magyar Tudományos Akadémia bevezette a külhoni köztestületi tagságot. Külhoni köztestületi tag lehet minden tudományos fokozattal rendelkező külhoni magyar, aki kéri a felvételt, ami egy űrlap kitöltéséből áll. Az idén a délvidéki köztestületi tagok már pályázhattak a Magyar Tudományos Akadémia által kiírt pályázatra, mellyel az akadémia anyagilag támogatja a külhoni magyar kutatók kutatási terveit. Sajnos a délvidéki magyarságra nem jellemző az összetartás. Ezt bizonyítja az öt magyar vajdasági párt is, amely közül csak a Vajdasági Magyar Szövetség jutott be a szerb parlamentbe. A vajdasági képviselőházban három magas beosztású magyar politikusunk van: a képviselőház alelnöke, az igazságügyi titkár és az oktatásügyi titkár. Ezen kívül a VMSz elnöke Kasza József a szerbiai kormány alelnöke. Elvárjuk tőlük, hogy a magyarság érdekeit hűen képviseljék és harcoljanak értük. Sajnos a VMSz alelnöke, Józsa László aláírta a szerb kormánynak a nyugati hatalmak felé intézett levelet, melyben kéri, hogy a szerb kormányt egyelőre ne vonják felelősségre a kisebbség iránti kötelezettség elmulasztása miatt, mivel az országnak fontosabb problémái vannak, mint pl. Kosovo és Montenegro kérdése. Ezt a VMSz-nek nem szabadott volna megtenni. Reményre ad okot, hogy a szövetségi kisebbségügyi miniszter Rasim Ljajic a szerbiai muzulmán kisebbséghez tartozik és a minisztérium a közelmúltban kidolgozott egy kisebbségvédelmet szolgáló törvénytervezetet, amelyet közvitára bocsátottak. Reméljük, hogy ez a törvény, amennyiben megszavazzák, gyógyírként fog hatni a rengeteg sérelemre, amit a délvidéki magyarság átélt! Minden viszontagság ellenére még vagyunk és maradunk a szülőföldünkön, ott ahol őseink sírjai domborulnak, csontjai porladoznak. Maradunk, mert mi itt a déli végeken is magunkénak valljuk a ITT-OTT 34. évf. (2001), 2. (136.) SZÁM 13
