Itt-Ott, 2001 (34. évfolyam, 1/135-2/136. szám)
2001 / 2. (136.) szám
az volt, amikor azt a szállóigét terjesztették, hogy "Tokióig Szerbia". A milosevici korszak más nemzetiségek iránti gyűlöletszítása következtében nagyon sok vegyes házasság felbomlott. Sajnos fasiszta fenyegetések és öldöklésre való felhívások még a magát demokratikusnak nevező kormány tagjai szájából is elhangzanak. A napokban a Szerbiai Demokrata Párt egyik politikusa azt nyilatkozta, hogy Kostunica elnököt arra fogja kérni, hogy tankokkal tiportassa el a vajdasági autonomistákat, a túlélőket pedig ő maga mészárolja majd le. Demokrácia és egyenlőség a Délvidéken csak akkor lesz, ha a társadalom minden szegmentumában, a gazdaságban, a politikában, a közigazgatásban, az iparban, az igazságszolgáltatásban, a rendőrségben a vezető posztokon annyi magyar lesz (és olyan magyar, akit mi választunk meg), amennyi a lakossági számarányunk a Vajdaságban, azaz kb. 17%. Továbbá, demokrácia és egyenlőség a Délvidéken csak akkor lesz, ha a magyar gyerekek magyar iskolába járhatnak és magyarul tanulhatnak az óvodától az egyetemig. Jelenleg az elemi iskolás magyar gyerekeknek 20%-a, a középiskolásoknak 30%-a, a magyar iskolák vagy tagozatok hiánya miatt nem tanulhat anyanyelvén, ami az asszimilációhoz vezet. Az újvidéki egyetemen csupán a magyar tanszéken a leendő magyar tanárok tanulhatnak anyanyelvükön és részben az óvónőképzőben. Azok a magyar fiatalok pedig, akik még az elemi iskolát sem fejezhetik be anyanyelvükön, elvesznek a magyarság számára, azok nagy része asszimilálódik is közülük kerülhetnek ki a pecsovicsok, a janicsárok. Nem vagyunk megelégedve iskoláinkban a történelem, az ének, a zenei és a képzőművészeti oktatással. Ezeket a tantárgyakat gyermekeink a szerb diákok részére írt és magyarra fordított könyvekből tanulják. A magyar történelemből csak néhány mozzanatot tanulnak és ezek is a magyarságot úgy mutatják be mint bűnös népet. Ezek a tankönyvek a bűntudatot és a kisebbségi érzést akarják elplántálni gyermekeink leikébe. A királyi Jugoszláviában, de a titói szocialista, a milosevici soviniszta és a mai Szerbiában is a történelemhamisítók azt akarják a magyarok nemzedékeivel elhitetni, hogy a magyarok a Délvidéken jövevények, és a szerbek képezik Vajdaság egyetlen és őshonos népességét. A magyarok őshonosságát bizonyítja, többek között, az a romjaiban is fenséges Aracsi Pusztatemplom, amely Bánátban, Törökbecse közelében van. A közelmúltban a Pusztatemplom tövében Bánát püspöke Huszvár László misét tartott, amelyen felolvasta VI. Pál Pápa 1030 körül írt levelét, amelyben felsorolja a magyarországi monostorokat és köztük van Aracs is. Tehát ezen a térségen élünk már közel ezer éve. A történelem, a zenei és képzőművészeti oktatáshoz olyan programot követelünk, amellyel felébresztjük, fenntartjuk és erősítjük az önazonosságtudatot, a nemzettudatot, a magyarságtudatot, annak érdekében, hogy gyermekeink ne asszimilálódjanak. A magyar tanárok hiánya miatt számos középiskolában, de néhol már az elemi iskolában is 4-5 vagy még több tantárgyat is nem anyanyelvükön tanulnak a magyar tagozatokban. Annak érdekében, hogy serkentsük a tanárképzést és más diplomás szakemberek képzését, a 90-es években Szabadkán, Újvidéken Zentán, Nagybecskereken, Temerinben, Zomborban és Adán megalakultak a diáksegélyző egyesületek, azzal a szándékkal, hogy anyagi támogatást nyújtsanak a szegény sorsú magyar diákoknak és egyetemistáknak. Ez alkalommal mondok hálás köszönetét az Újvidéki Diáksegélyző Egyesület nevében mindazoknak az amerikaiaknak, akik már majd tíz éve támogatják diákjainkat és egyetemistáinkat. Ez idő alatt több mint 20,000 dollárt küldtek át hozzánk ÚDE támogatottainak részére. Hogy mennyit jelentett és jelent ez a segély diákjaink és egyetemi hallgatóink részére azt a korábban említett 1993-as, hírhedt, infláció idejében kapott 1 dolláros egyetemi tanári fizetésem illusztrálja és az, hogy a jelenlegi átlagfizetés Szerbiában 70 dollár körül mozog. Sajnos az önök támogatására az elszegényedésünk, valamint Szerbia katasztrofális gazdasági helyzete miatt még mindig nagy szükségünk van, ha azt akarjuk, hogy legyen magyar értelmiségünk a Délvidéken, ha azt akarjuk, hogy minden magyarlakta falunak legyen magyar orvosa, hogy a beteg anyanyelvén mondhassa el panaszait az orvosának, mert lehet, hogy szerb nyelven nem is tudná elmondani, ami pedig nélkülözhetetlen a sikeres gyógyítás érdekében. Sajnos a támogatására továbbra is szükségünk lesz ha azt akarjuk, hogy több magyar tanárunk legyen, hogy javítsunk azon az áldatlan állapoton, hogy 4-5 vagy még több tantárgyat is nem anyanyelvükön tanulnak a magyar diákok. Sajnos szükségünk lesz a támogatásra, ha azt akarjuk, hogy legyen elegendő jogászunk, ügyvédünk, bírónk, akik segítenek majd jogi sérelmeink orvoslásában, amelyből pedig oly sok volt eddig kisebbségi létünk alatt. Szükségünk van a támogatásra, ha 12 ITT-OTT 34. évf. (2001), 2. (136.) SZÁM