Itt-Ott, 2001 (34. évfolyam, 1/135-2/136. szám)

2001 / 2. (136.) szám

az volt, amikor azt a szállóigét terjesztették, hogy "Tokióig Szerbia". A milosevici korszak más nemzetiségek iránti gyűlöletszítása következtében nagyon sok vegyes há­zasság felbomlott. Sajnos fasiszta fenyegetések és öldöklésre való felhívások még a magát demokrati­kusnak nevező kormány tagjai szájából is elhangzanak. A napokban a Szerbiai Demokrata Párt egyik politi­kusa azt nyilatkozta, hogy Kostunica elnököt arra fogja kérni, hogy tankokkal tiportassa el a vajdasági autonomistákat, a túlélőket pedig ő maga mészárolja majd le. Demokrácia és egyenlőség a Délvidéken csak akkor lesz, ha a társadalom minden szegmentumában, a gazdaságban, a politikában, a közigazgatásban, az iparban, az igazságszolgáltatásban, a rendőrségben a vezető posztokon annyi magyar lesz (és olyan magyar, akit mi választunk meg), amennyi a lakossági számará­nyunk a Vajdaságban, azaz kb. 17%. Továbbá, demok­rácia és egyenlőség a Délvidéken csak akkor lesz, ha a magyar gyerekek magyar iskolába járhatnak és magyarul tanulhatnak az óvodától az egyetemig. Jelenleg az elemi iskolás magyar gyerekeknek 20%-a, a középiskolásoknak 30%-a, a magyar iskolák vagy tagozatok hiánya miatt nem tanulhat anyanyelvén, ami az asszimilációhoz vezet. Az újvidéki egyetemen csupán a magyar tanszé­ken a leendő magyar tanárok tanulhatnak anyanyel­vükön és részben az óvónőképzőben. Azok a magyar fiatalok pedig, akik még az elemi iskolát sem fejezhetik be anyanyelvükön, elvesznek a magyarság számára, azok nagy része asszimilálódik is közülük kerülhetnek ki a pecsovicsok, a janicsárok. Nem vagyunk megelégedve iskoláinkban a törté­nelem, az ének, a zenei és a képzőművészeti oktatással. Ezeket a tantárgyakat gyermekeink a szerb diákok részére írt és magyarra fordított könyvekből tanulják. A magyar történelemből csak néhány mozzanatot ta­nulnak és ezek is a magyarságot úgy mutatják be mint bűnös népet. Ezek a tankönyvek a bűntudatot és a kisebbségi érzést akarják elplántálni gyermekeink lei­kébe. A királyi Jugoszláviában, de a titói szocialista, a milosevici soviniszta és a mai Szerbiában is a történe­lemhamisítók azt akarják a magyarok nemzedékeivel elhitetni, hogy a magyarok a Délvidéken jövevények, és a szerbek képezik Vajdaság egyetlen és őshonos népességét. A magyarok őshonosságát bizonyítja, többek között, az a romjaiban is fenséges Aracsi Pusztatemp­lom, amely Bánátban, Törökbecse közelében van. A közelmúltban a Pusztatemplom tövében Bánát püspö­ke Huszvár László misét tartott, amelyen felolvasta VI. Pál Pápa 1030 körül írt levelét, amelyben felsorolja a magyarországi monostorokat és köztük van Aracs is. Tehát ezen a térségen élünk már közel ezer éve. A történelem, a zenei és képzőművészeti oktatáshoz olyan programot követelünk, amellyel feléb­resztjük, fenntartjuk és erősítjük az önazonosság­tudatot, a nemzettudatot, a magyarságtudatot, an­nak érdekében, hogy gyermekeink ne asszimilálód­janak. A magyar tanárok hiánya miatt számos közép­iskolában, de néhol már az elemi iskolában is 4-5 vagy még több tantárgyat is nem anyanyelvükön tanulnak a magyar tagozatokban. Annak érdekében, hogy ser­kentsük a tanárképzést és más diplomás szakemberek képzését, a 90-es években Szabadkán, Újvidéken Zentán, Nagybecskereken, Temerinben, Zomborban és Adán megalakultak a diáksegélyző egyesületek, azzal a szándékkal, hogy anyagi támogatást nyújtsanak a szegény sorsú magyar diákoknak és egyetemis­táknak. Ez alkalommal mondok hálás köszönetét az Újvidéki Diáksegélyző Egyesület nevében mindazok­nak az amerikaiaknak, akik már majd tíz éve támogat­ják diákjainkat és egyetemistáinkat. Ez idő alatt több mint 20,000 dollárt küldtek át hozzánk ÚDE támoga­­tottainak részére. Hogy mennyit jelentett és jelent ez a segély diákjaink és egyetemi hallgatóink részére azt a korábban említett 1993-as, hírhedt, infláció idejében kapott 1 dolláros egyetemi tanári fizetésem illusztrálja és az, hogy a jelenlegi átlagfizetés Szerbiában 70 dollár körül mozog. Sajnos az önök támogatására az elszegé­nyedésünk, valamint Szerbia katasztrofális gazdasági helyzete miatt még mindig nagy szükségünk van, ha azt akarjuk, hogy legyen magyar értelmiségünk a Dél­vidéken, ha azt akarjuk, hogy minden magyarlakta falunak legyen magyar orvosa, hogy a beteg anyanyel­vén mondhassa el panaszait az orvosának, mert lehet, hogy szerb nyelven nem is tudná elmondani, ami pedig nélkülözhetetlen a sikeres gyógyítás érdekében. Saj­nos a támogatására továbbra is szükségünk lesz ha azt akarjuk, hogy több magyar tanárunk legyen, hogy javítsunk azon az áldatlan állapoton, hogy 4-5 vagy még több tantárgyat is nem anyanyelvükön tanulnak a ma­gyar diákok. Sajnos szükségünk lesz a támogatásra, ha azt akarjuk, hogy legyen elegendő jogászunk, ügy­védünk, bírónk, akik segítenek majd jogi sérelmeink orvoslásában, amelyből pedig oly sok volt eddig kisebb­ségi létünk alatt. Szükségünk van a támogatásra, ha 12 ITT-OTT 34. évf. (2001), 2. (136.) SZÁM

Next

/
Thumbnails
Contents