Itt-Ott, 2001 (34. évfolyam, 1/135-2/136. szám)
2001 / 2. (136.) szám
ra lőttek vagy kézigránátot dobtak az udvarukba. És a milosevici hatalom rendőrei tétlenek voltak! Egyesek a magyarok elleni gyűlöletüket falfirkákon fejezték ki. Ilyen falfirka éktelenkedett Újvidéken hónapokig a délvidéki magyar sajtóház falán a következő szöveggel: Gyűlölöm a magyarokat - Szerb gyerekek. A fasiszta eszméket valló szerb radikális párt vezére, Seselj vajda a szerb parlamentben azt mondta, hogy a magyaroknak egy, a szlovákoknak pedig két szendvicset fog adni a kitelepítésükkor, mivel a szlovákoknak tovább kell, hogy utazzanak Szlovákiába, mint a magyaroknak Magyarországra. Ugyancsak a szerb parlamentben hangzott el egy korlátolt szerb képviselő szájából, hogy a magyarok 1956-ban jöttek a Vajdaságba és a kitelepítésüket ajánlotta. A milosevici korszakban rendszeressé vált a magyar fiatalok megverése, melyek közül csak néhányat fogok megemlíteni. 2000-ben az újvidéki autóbuszban egy szerb telepes megvert egy fiút csak azért, mert a barátnőjével magyarul beszélt. Az aggasztó az esetben az, hogy a többi szerb utas szótlanul tűrte ezt a barbár cselekedetet és nem kelt a magyar fiú segítségére! Az esetről az akkori szerb ellenzéki újságok elítélően írtak, de a soviniszta rendszer sajtója meg sem említette. Az iskolában, ahol kisebbségben vagyunk, a magyar tagozatok diákájai nem mertek a szünetben kimenni az udvarra, nehogy megverjék őket és a szerb iskolaigazgatók mindezt tétlenül tűrték. A legújabb verésről, ami már a mostani, magát demokratikusnak nevezett kormány idejében történt egy hónapja értesültem. Szabadkán az egyik iskola névváltoztatást hajtott végre és Széchenyi István nevét vette fel. Talán ez bőszített fel két szerb személyt, akik az iskola magyar igazgatóját megverték. Egyedül ebben az esetben találta meg a rendőrség a tetteseket és remélem elnyerik méltó büntetésüket. Milosevic hatalomra jutásáig Vajdaságnak volt egy Tudományos Akadémiája is, melynek hat magyar is tagja volt. Sajnos azóta ketten elhunytak és csak négyen maradtunk. Ezt az akadémiát a hatalom a Szerb Tudományos Akadémiával való egyesülésre kényszerítette. Az egyesítés után három akadémiai választás is lezajlott és mindig ajánlottunk újabb tagokat a vajdaságból, de egyet sem választottak meg. Jómagam azon fáradozom, azért harcolok, hogy visszaállítsuk a Vajdasági Tudományos Akadémiát. Ha ez sikerülni fog, akkor a vajdasági magyar akadémikusok száma is megnövekedhet, mert vannak olyan tudósaink, akik tudományos eredményeik alapján megérdemelnék az akadémiai tagságot. A letűnt milosevici Fülöp László és Agnes, Dreisziger Nándor és Zsóka rendszer tehát mindent megtett, hogy ne érezzük magunkat otthon a szülőföldünkön, a Délvidéken. A milosevici politika hozadéka a több tízezer vagy talán százezer halott, több százezer menekült és az ország gazdaságának teljes tönkretétele. Hogy ez utóbbit illusztráljam elmondom, hogy 1993-ban, amikor a világon eddigi legnagyobb méretű infláció volt Jugoszláviában az egyetemi tanári fizetésem 1 dollárt tett ki. Horvátországban a minap tették közzé a sajtóban, hogy a háború horvát áldozatainak száma 20,000 körül van. Boszniában 1995-ben, amikor a szerbek elfoglalták Srebrenica városát két nap alatt közel 8,000 muzulmánt öltek meg. A város férfi lakosságát teljesen kiirtották. 1999-ben átéltük a NATO bombázásait, miután már hétszázezer albánt űztek ki Kosovóról. Ha nem hajtják végre ezeket a bombázásokat, akkor a koszovói albánokat mind száműzték volna és utána mi, délvidéki magyarok következtünk volna, hogy megteremtsék az etnikailag tiszta Szerbiát. A milosevici korszakban felütötte fejét a Nagy-Szerbia eszméje. Azt mondogatták, hogy ahol egy szerb él vagy egy szerb sírja van az Szerbia. Az eszme őrültségének a tetőfoka ITT-OTT 34. évf. (2001), 2. (136.) SZÁM 11
