Itt-Ott, 2001 (34. évfolyam, 1/135-2/136. szám)
2001 / 2. (136.) szám
A NEMZETI INTEGRÁCIÓ ÉS A NYUGATI MAGYARSÁG Várhegyi Attila (Budapest) A kormány hozzáállása az egyetemes magyarság kérdéséhez - tehát nemzetpolitikai célkitűzése - a nemzeti integráció programja. A nemzeti integráció programja egyaránt érinti az anyaországban és a Kárpát-medencében, valamint a nagyv ilágban élő magyarságot. A nemzeti integráció: a Kádár-rendszer tagadása A nemzeti integrációt a jelenlegi kormány - Orbán Viktor miniszterelnök - fogalmazta programmá. A program főbb elemei viszont már Antall József kijelentésében is megjelentek, hogy "lélekben 15 millió magyar miniszterelnökének érzi magát". A tézis-antitézis dialektikája alapján azonban a program ősatyja nem Orbán Viktor és nem Antall József, hanem Kádár János volt. Kádár János nevéhez fűződik ugyanis a magyarság olyan mértékű dezintegrációja, amelyre Antall és Orbán logikus válasza a nemzeti integráció programja. A Kádár-korszakban nemcsak tudatos nemzetpusztítás folyt, hanem egy tudatos nemzetépítés is. Egy új nemzet, a Kis-Magyarországhoz kötődő magyar államnemzet kiépítése. Egy olyan nemzet kiépítése, amely nem ismétli meg 1956-ot. • Egy olyan államnemzeté, amelyhez képest a szomszédos országokban élő magyarok idegenek. • Egy "állítólag adófizető" közösségé, amely számára érthetetlen, hogy milyen alapon járhat választó jog a nyugati magyaroknak, amikor nem Magyarországon fizetnek adót. (Mintha mindenki, aki Magyarországon él és ezt a nézetet osztja, maradéktalanul megfizetné adótartozását.) • Egy olyan államnemzeté, amelynek sovinizmusa egyaránt irányul a "kéregető" határon túli magyarokra és "kívülről" a "mi" ügyeinkbe "beavatkozni" próbáló nyugati magyarokra. Szerencsére a kommunisták sosem dolgoztak tökéletesen, úgyhogy sem a nemzetépítés, sem a nemzetrombolás - a hagyományos nemzet lerombolása - nem sikerült maradéktalanul. Következésképpen Magyarországon ma két magyarnemzet él: egy 10 milliós és egy 15 milliós. Ez nem is lenne baj, ha a kettő összessége 25 millió volna. De sajnos nem annyi, hanem csak 15 millió, és sajnos annak is csak a kétharmada él a magyar állam területén. A mai kormánypártok a kádári politikával szemben szocializálódtak. A Fidesz genezise kifejezetten a Kádár-rendszer elutasítása volt. Ebbe tartozott a magyar államnemzeti koncepció elutasítása is, annak magyarellenes sovinizmusával együtt. A nemzeti integráció alapja a nemzeti szolidaritás A mi célunk az, hogy a Kádár-féle kis-magyar államnemzet olyan mértékben váljon nyitottá a számára "kívülállókra" - így a nyugati magyarokra és Kárpátmedence magyarságára - hogy szolidaritást vállaljon mindazokkal, akik erre igényt tartanak. A szolidaritás, a közösségvállalás egyesíti a 10 milliós, kis-magyar államnemzetet a 15 milliós magyar nemzettel. Ez a nemzeti integráció lelki síkja, lelki alapja. De vajon csak Magyarországon szűnt-e meg széles tömegekben a nemzeti szolidaritás érzése? Csak Magyarországon kell-e ezt újjáéleszteni? Az általános felfogás az, hogy igen. Látszólag az otthon maradottak szolidaritási érzése gyöngült meg leginkább. A Kádárkorszakban a nyugati magyarok "jól menő idegenekké" váltak sokak számára, a szomszédos országokban élők pedig "nem kívánatos szegény-rokonokká". Valójában ennél bonyolultabban alakult a helyzet. • Az anyaországban is mindvégig volt egy "kemény mag", amely nem felsőbbrendűségi pozícióból tekintett a végek magyarságára és nem a haszonlesés reményével a nyugati magyarságra. Hanem azzal a meggyőződéssel, hogy mindhárom közösség egy nagy közösséget alkot, és ezért felelősek vagyunk egymásért. • Lehet, hogy ez a mag kisebbségben volt a nemzeti szolidaritástól elfordulókhoz képest, de a "kemény magnak" volt és van egy nagy előnye a "10 milliós" magyarokhoz képest: tudta, mit akar. A kemény magnak alapvető kérdés volt a nemzeti szolidaritás, a 10 milliós nemzet "tagjai" viszont csak a kisebb ellenállás irányában úszva mondtak le a szolidaritásról. Másrészt a végeken és nyugaton sem minden magyar azonosult a végletekig Magyarországgal. A végeken és nyugaton ezzel szemben a szolidaritás gyöngülése egyenesen arányos volt az asszimiláció fokával. Ez persze az asszimilánsok elítélése. Az asszimilációnak általában nagyon súlyos személyes indíté-6 ITT-OTT 34. évf. (2001), 2. (136.) SZÁM
