Itt-Ott, 2001 (34. évfolyam, 1/135-2/136. szám)
2001 / 2. (136.) szám
kai vannak, amelyeket tiszteletben kell tartanunk. Az identitásválasztás szabadsága az asszimiláció lehetőségét is magában foglalja. Ez azonban nem foszt meg annak a jogától, hogy a legnagyobb nagyrabecsüléssel szóljunk azokról, akik sosem adták fel a nemzeti szolidaritást. Akik megmaradtak magyaroknak, azok számára nem volt kérdés, hogy szolidárisak-e az anyaország népével, illetve a végek magyarságával. Ezeknek az embereknek nagyon sokat köszönhetünk. A szabad világban élő magyarság szolidaritása és közösségvállalása nemcsak praktikus haszonnal járt (mint például azzal, hogy a nyugati magyarok ellensúlyozták a Ceausescu-féle magyarellenes propagandát Nyugaton). Hanem az előőrs küldetését is betöltötték a nyugati magyarok. Önök a magyarság előőrsei voltak a szabad világban: abban a világban, amelynek - az Önök közreműködésével - mára az anyaország is integráns részévé vált. És reményeink szerint a többi magyar nemzetrész is részévé válik. Valamikor Önök voltak a nyugati magyarság. Ma már mi, magyarországiak is nyugati magyarok vagyunk. A nemzeti integrációs program célja többek között az, hogy a végek magyarsága is felzárkózzon. Csak egy féle magyarság legyen: nyugati. Az egykori "kelet népe" legyen a "nyugat népe". A jelenlegi helyzet azt jelzik, hogy a Kádár korszak öröksége mólóban van. Hiszen a Kádár-rendszerrel a szovjetek célja az volt, hogy Magyarországot elválasszák a szabad világtól, illetve mesterséges, kiskapuszabadságokkal pótolják a szabad világot a magyarok számára. A Kádár-korszak nemcsak intézményesen, hanem az emberek érzésvilágában is eltűnő félben van. Ezt a nemzeti szolidaritás erősödése tükrözi. • Növekvő nemzeti szolidaritás nélkül aligha támogatná a magyarországi lakosság többsége a státusztörvényt. • Növekvő nemzeti szolidaritás nélkül rontania kellene a Fidesz népszerűségét, hogy vissza akarja adni az állampolgárságot és a választójogot a nagyvilág magyarságának. De nem rontja. Talán javítja is. A nemzeti szolidaritás - a lelki integráció - a nemzeti integráció alapja. A szolidaritás közösségére lehet felépíteni az új magyar nemzeti közösség intézményes formáit, mint például az állampolgárság megadása, a Magyar Állandó Értekezlet megalapítása vagy a státustörvény. Ezért a nemzeti integráció szempontjából alapvetőnek tartom azt a gondolatot, amelyben Cseh Tibor a mai konferencia lényegét összefoglalta: "Meg kell fogalmazni végre a magyar szolidaritás erkölcsi kátéját, hogy folytatódjék az a munka, amit 30 éve elkezdtünk". Az Antall féle "15 millió" érvényessége "Az a munka" folytatódik: a szabad világ egykori és új (visszaszerzett) részeiben élő magyarság integrációja folyamatban van. Ez a folyamat teljesedik ki, amikor: • minden magyar, aki a Kárpát-medencén kívül él, megkapja a magyar állampolgárságot • és minden magyar állampolgár megkapja a választó jogot. Ennek az integrációnak a beteljesítése a kormány eltökélt szándéka. Amint azt a parlamenti konstelláció lehetővé teszi, véghezvisszük a programot. A nemzeti integráció programját először Antall József fogalmazta meg híres kijelentésében, hogy "lélekben 15 millió magyar miniszterelnökének" érzi magát. Mennyiben tartottuk meg és mennyiben haladtuk meg az Antall-i programot? Ehhez érdemes - némi filológiai elemzéssel - a kijelentés mélyére nézni, s ennek alapján vizsgálni, hogy mit tart meg és mit halad meg belőle a polgári kormány. Filológiailag az Antall-féle jelmondat három elemet tartalmaz: 1. a 15 millió magyart 2. a "miniszterelnököt" 3. és a "lélekben érzést". a.) A 15 millió magyar: minden magyar Az anyaország lakossága 10 millió. A határon túli magyarság 3-3.5 millió. Összesen 13-13.5 millió, azaz még hiányzik kettő. A 15 milliós számban a világban szétszórva élő 2 millió is benne van. A magyarság tehát három, illetőleg négy nagyobb csoport: • az anyaország • a "végek magyarsága" • és a világ magyarsága - amely legalább két másik csoportra bomlik: a nyugatiakra és a többiekre ITT-OTT 34. évf. (2001), 2. (136.) SZÁM 7
