Itt-Ott, 2001 (34. évfolyam, 1/135-2/136. szám)
2001 / 2. (136.) szám
kiütése és segítsége nélkül nem lenne ilyen szintű konferenciánk. Hargitai István szintén rengeteg idejét áldozta a jelentkezők elszállásolásának rendezésére. Itt szeretném kihangsúlyozni - és erre még kitérek a Közgyűlésen - hogy a mi évente tartott táborkonferenciánk nem kereskedelmi vállalkozás. Aki ezen dolgozik saját idejét, munkáját fekteti abba, hogy mi itt összejöhessünk, hogy színvonalas, változatos műsort, kellemes környezetben, a parkkal összhangba hozott elhelyezésben, lelki és magyar közösségben tölthessük. Ebbe csaknem megszámlálhatatlan órát és fel nem becsülhető energiát fektetnek. Köszönjük azon vendégeinknek, akik ezt a hatalmas és hosszantartó munkát elősegítették azzal, hogy időben jelentkeztek és megbízható adatokat szolgáltattak. Az MBK működését tudjuk nem az anyagi javak megszerzése, vagy pénzügyi törekvések támogatják, hanem céljaink elérésére, magyarságunk megtartására még a diaszpórában is. Ezért is visszavetem - legalább is a mi közösségünk nevében - azt a nézetet, hogy a Nyugatra menekült magyarok csak a múltjukban élnek, s nem képesek megérteni az összmagyarság szükségleteit, a jelen középeurópai helyzetben való beilleszkedés követelményeit. Ugyancsak, hogy még mindig hasonlítunk a Vaszary Gábor könyvében parodizált magyar úrhoz, aki Párizsban térképpel a kezében mindenkinek - aki meghallgatja - magyarázza Magyarország volt határait. Persze, mint minden kritikában, ezekben is van valami igazság. Bennünket Magyarországhoz kapcsolnak emlékeink, alapvető kultúránk, s én is feketével keretezem minden év kalendáriumában az október 6- ot és június 4-ét és magyarázom a magyar múltat - gyakran térképpel a kezemben. Igen, legtöbbünknek fáj Közép-Európa trianoni átrendezése, az igazságtalanság gyakorlata, az elszakított magyarság. Fájnak az idevezető politikai hibák, akár mi magyarok, akár mások követték azokat el rajtunk. Ezek az emlékeztetők. De perspektíváink tágulnak. Mi itt nem a régi nagyság és dicsőség felett akarunk nosztalgiázni. Legtöbbünk felismeri, hogy ez elvesztegetett drága idő. Mi tudjuk, hogy ennél sokkal fontosabb és nagyobb hatékonyságot igénylő feladataink vannak. Talán vannak közöttünk akik tudják, hogy a Magyar Amerikai Koalíció (Hungarian Amerian Coalition/HAC) tisztségviselői az elmúlt 6-7 évben meg voltak híva Washingtonba december elején tartott "Fehér Házi Tájékoztatóra". Az egyik ilyen tájékoztató gyűlésen - s akkor még Magyarország NATO-ba jutásáért dolgoztunk, de minden alkalommal a diaszpórába rekesztett magyarokért is felemeltük szavunkat - az egyik magasrangú fehérházi tanácsadó megkérdezte Lauer Edittől: "Mondja asszonyom, maguk miért csinálják mindezt?" Edit válaszában nem a trianoni, vagy párizsi - számunkra - csapásról beszélt, bár mi, akik hallottuk, tudtuk, hogy szavait áthatották azok keserves emlékei, hanem a jövőről, amely felé tudatosan haladnunk kell. "Azért, - mondta, - hogy mikor Magyarország ügyeit újra tárgyalják, az ne történjen meg a magyarok résztvétele nélkül." A mi nosztalgiáink lassan átalakulnak tényekre alapuló történelmi tudattá, s politikai céljaink megváltoznak. Orbán Viktor miniszterelnök nagyon találóan és útmutatást sugallva állapította meg: "A magyar nemzet és az ország határai nem esnek egybe." A politikai széttagoltságot fel akarjuk váltani kulturális és szellemi összetartozással. Részei akarunk lenni annak a törekvésnek, ami megvalósítja azt a nemzeti kohéziót, amely lehetővé teszi a magyarság fennmaradását. Ennek a szellemnek adott hangot Cseh Tibor, amikor az idei konferencia céljairól beszéltünk: "Meg kell fogalmazni végre a magyar szolidaritás erkölcsi kátéját, hogy folytatódjék az a munka amit 30 éve elkezdtünk - immár interkontinentális méretekben." Ezt a célt próbáljuk szolgálni a "Határtalan Haza" témájával, s e gondolatsor csoportosításának stratégiai kidolgozásával. Tudjuk, a munka hosszantartó, és nem lesz mindig folyamatosan előre-haladó. De az elfogadott, magunkévá tett céloknak hatalmas ereje van. Konferenciánkon át kezet nyújtunk a Kárpátmedencében élő testvéreinknek, de a szellem fenntartását folytatni kell a mi köreinkben is. Az állandó kapcsolatra nekünk is szükségünk van. Olyan "project" - ek mint a Duna TV kiterjesztése felénk, a kapcsolatok erősítésén túl a jövő nyugati magyar generáció fennmaradását is támogatná. Az amerikai magyarság felmérése a jövőnk áttekintésének alapvető követelménye. A magunk kiértékelése lehet a következő konferencia fókusza. De most tegyük meg az e hétre tervezett tájékozódó első lépését: indítsuk be a jelen konferenciát. ISTEN HOZOTT BENNETEKET! □ ITT-OTT 34. évf. (2001), 2. (136.) SZÁM 5
