Itt-Ott, 2001 (34. évfolyam, 1/135-2/136. szám)
2001 / 1. (135.) szám
fordított, figyelemre méltó szövege: "Az 1848-as magyar forradalom egyike azoknak a buzdító eseményeknek, amelyek abban az időben nagy hatással voltak egész Európára. Korábban Magyarország Ausztriával volt politikai egységbe kényszerítve, ám a magyarok követve szabadságvágyukat, ez alól meg akartak szabadulni. E szabadságharcban két személyiség tűnt ki: Kossuth Lajos, a Magyar Köztársaság ideiglenes elnöke és Görgey, a hadvezetés géniusza. Kossuth kiváló szónok volt, bizonyos tekintetben párja nélküli a történelemben. A törökországi fogságában, szegényes körülmények között annyira mesterévé vált az angol nyelvnek, hogy mind az angliai, mind az amerikai hallgatóközönségét elbűvölte. Nem kisebb bírálója, mint Ralph Waldo Emerson, aki ez idők legnagyobb szaktekintélye volt ezen a téren, mondotta, Kossuth birminghami beszéde a szónoklat legmagasabb régióiba tartozott. Kossuth amerikai körútja diadalmenet volt. Hiába volt szónoki sikere ilyen ragyogó, a büszke magyar hazafit ez nem elégítette ki, ő katonai beavatkozást szeretett volna elérni a magyar szabadság kivívásához és nehezteléssel volt tele, amikor látnia kellett, erre aligha van lehetőség. Kossuth kitartott elvei mellett a végsőkig: Milanóban talált menedékre. (A szerző itt téved, összecserélte Milánót Torinóval.) Kossuth hazájába soha nem tért vissza. Ahogy vége lett a harcoknak, megindult a menekülők áradata: Angliába és különösen Amerikába. Közvetítő állomásként Törökország szolgált. Kossuthot amerikai hadihajó vitte Angliába, majd Amerikába. New Yorkban óriási lelkesedéssel fogadták, majd Washingtonban vendégelték meg kíséretével együtt az amerikai kormány költségén az akkor igen előkelő Brown's Hotelben. Beszédet mondott a Kongresszusban, ahol Webster külügyminiszter elnökletével fogadást adtak tiszteletére. A Kongresszus törvényben biztosította, hogy minden menekült magyar a bárhol található, még le nem foglalt földekből quarter sectiont (64 hektárt) választhat magának, ami után tíz évig adót sem kell fizetnie. A Decatur County-beli magyar kolóniának Újházi, a Duna egyik erődített szigetének, Komáromnak egykori kormánybiztosa, volt a vezetője. A kormánybiztos és kísérete 1851 táján érkezett erre a vidékre. Akkor, amikor a Grand River Valley (jelenleg a Thompson folyó völgye) még szabad, lefoglalatlan és felméretlen terület volt. A településnek a kormánybiztos adta a nevét és ő volt az első postamester is a megyében. A postahivatal a Nine Eagles-i Allen Scott farmján volt. Scott korábban költözött erre a vidékre, egy időben a Missouriból jött Thompsonnal és a Cainesvilleből érkezett Péter Cainnal. Az Újházi felállította postahivatal előtt a Missouri államban lévő Princetonig jöhetett csak erre a vidékre a levél és kelet felé semmiféle híradási lehetőség nem létezett. A kormánybiztos Újházi építtetett egy házat, eléggé érdekes formájút. Ez volt ekkor a környék legtöbbe kerülő hajléka. Emlegették felőle, hogy szokása volt kilovagolni a prérire, szemrevenni a vidéket és megjelölni hol kezdődik és meddig tart a magyar kolónia számára lefoglalandó terület. Mondják, hogy ebbe beletartozott a jelenlegi Davis City és az ettől dél-nyugatra lévő vidék is. Felrémlett előtte a megteremtendő hatalmas kolónia, ahol honfitársai békében élnek majd a csillagos-sávos lobogó védelmében. Ezt a rózsás szemléletű elképzelését megosztotta Pomutz György ezredessel, aki később az eredeti tervnél is sokkal ígéretesebbet, nagyobbat dolgozott ki Új Buda részére. Ám, ez már egy másik történet és róla később lesz szó. Újházi visszajött Új Budára és egy Drahos nevű kultúrmérnökkel elkészítették a magyar település igen sokat ígérő tervét. A kitűnően megrajzolt térképük mutatta az Egyetem teret, a Boehm utcát és a Kossuth teret. Minden olyan épületet, amelyre egy igazi városnak szüksége lehet. Pomutz ezredes e terv alapján adott is el házhelyeket. Néhány német család is csatlakozott a magyar településhez. Igyekezett telepeseket találni St. Louisban, mi több még a New Jerseyben lévő Hobokenben is. Úgy tűnik, ha manapság élne, megérdemelné, hogy megszállott pénzembernek nevezzük. Voltak, akik ezért becsmérelték is, ám megnyerő személyisége, beszéde mindig meghozta számára a népszerűséget. Majdnem olyan jól beszélt angolul mint Kossuth és könyv nélkül idézte az ebben az időben nagyon népszerű költőt, Byront. Alapos nyelvi művetlsége volt: a magyaron kívül beszélt angolul, franciául, németül és még egy-két szláv nyelven. Magas volt, szőke, tekintélyes szakállal, bajusszal, göndör hajjal. Jóllehet, katonás tartása volt, de kellemes modorával mindig meg tudta kedveltetni magát. Ez volt Pomutz György ezredes az 1851-es évek végén. A Újházi-Pomutz-féle álom a nagy Új Buda felől talán nem is volt annyira reménytelen, mint azt valaki gondolhatná. Mások kezében, másféle szervezéssel talán Új Buda ma is virágzó helységgé vált volna. Az ezredes halála után a pétervári amerikai ITT-OTT 34. évf. (2001), 1. (135.) SZÁM 39 1
