Itt-Ott, 2001 (34. évfolyam, 1/135-2/136. szám)
2001 / 1. (135.) szám
Bemutatkoztunk, elmondtuk, az egykori Új Buda-i magyar telepesek nyomát keressük. Njú Buda - igazított ki bennünket a csak angolul beszélő hölgy -, mi így mondjuk, Njú Buda. Azután csakhamar kiderült, jó helyen járunk és kicsoda a kilencvenedik születésnapját nemrégiben ünnepelt hölgy: a szabadságharcos Varga Ferenc István nevű fiának az özvegye, az Iowában nagy tekintélyre szert tett Varga István második, amerikai származású felesége. Elmondta, a férje tizenöt évvel korábban halt meg és ha még élne, akkor most éppen száz éves volna. Mindez egyezett azokkal az adatokkal, amelyekt Ács Tivadar könyvében találtunk. Érdeklődtünk az özvegytől, tudja-e hol volt Új Buda? Kicsit bizonytalankodva válaszolta, Davis Citytől északra, de már semmi nyoma sincs, a helyén csak szántóföldek találhatók. Ahogy beszélt Új Budáról, felragyogott az arca. Elmondta, igen jelentékeny helységnek ígérkezett, hogy postahivatala is volt s hogy a főterét Kossuth Square-nek hívták. Említette, a férje reges-régen járt az apjával, Varga Ferenccel Magyarországon, s hogy onnan hoztak magukkal hazai földet. Férje halála után sok magyarnyelvű iratot, levelet talált és ezeket vejének, akinek ügyvédi irodája van a városkában, adta át megőrzésre. De van nekem is valami emlékem, - állt fel Varga István özvegye és kereskedve az íróasztala fiókjában, egy selyemszalaggal átkötött irattartóból tenyérnyi megsárgult kartont vett elő. Ez nem magyarul van, de talán érdekli magukat - szólt: ezt a szöveget a férjem másolta le, azon a kis zacskón volt, amelyből a Magyarországról hozott földet tették az apósom sírjába. "A handful of nature soil To quiet the heart's longing." Magyarul: Maroknyi otthoni föld, hogy megcsendesítse a szív vágyakozását... Maroknyi otthoni föld..., azt hiszem, Mrs. Varga megértette, miért szökött könny a szemünkbe. Az amerikai földből talán ezer meg ezer hold volt, vagy lehetett az Amerikába kibujdosott magyarok birtokában, de maroknyi magyar hanttal tértek Iowában örök nyugovóra.- Emlékszik-e még a környék lakossága az egykori magyar telepesekre, Új Budára? - kérdeztük az özvegyet?- Persze, megmaradt a magyarok emléke nálunk- válaszolta -, hiszen ők mások voltak, mint a többi telepesek. A magyarok iskolázott, művelt emberek voltak, a férjem is beszélt vagy fél tucat nyelvet, bankigazgató volt és a megye főpénztárosa, senki az itteni iskolákért nem tett annyit, mint ő. Ilyen ember volt az apja is, aki főispán volt Magyarországon, meg Kossuth főembere. Itt, Leonban pedig polgármester. Nem lehet ezeket a magyarokat elfelejteni! Más a helyzet Új Budával, ez nem állott fenn hosszú ideig, hanem talán csak néhány évig. A férjem említette, hogy a magyarokat nehéz volt összetartani. Nemigen tudta egymással megegyezni, mindegyikük mást akart. A vezetőjük pedig... várjanak csak hogy is hívták vezetőjüket?- Újházi László - szóltam közbe.- Igen, igen Újházi, - mesélt tovább az idős hölgy- Újházi csakhamar elhagyta Új Budát. Mondják, kihantolta az ott eltemetett feleségét, szekérre rakta és elindult vele Texasba. Nem is jött többé vissza Új Budára. A többi magyar pedig szétszóródott. Nem voltak azok farmernek valók, tanult emberek voltak, akiket másutt is szívesen láttak. Múlt az idő, de mi akár napokig is hallgattuk volna Mrs. Vargát, ám nem élhettünk vissza készségével, egyre fáradtabban ásta elő emlékeit. Megköszöntük a szíves fogadást, felvilágosítást, búcsuzkodtunk.- De jöjjenek még vissza erre a környékre. Higgyék el, még sok nyomot találhatnak itt az egykori magyarokról. A könyvtárban, a levéltárban bizonyára sok minden akad még. Az is lehet, a vejemnél is, aki sajnos, most nincs itthon. Késő délutánra járt az idő, a megyei levéltár már zárva volt, így csak a város könyvtárában keresgélhettünk Új Buda nyomai után. Több időre lett volna szükségünk, így csupán egyetlen érdemleges forrásra akadtunk Újházi egykori magyar települése felől, amellyel addig nem találkoztunk és amelyet valószínűleg a Kossuth-emigráció kutatói sem ismernek: az 1915-ben S.I. Clark Publishing Company által Leonban kiadott "History of Decatur Country, Iowa" című munka első kötetére. Ennek az V fejezetében G.E Arnold "About New Buda and the Hungarians" - magyarul: Új Budáról és a Magyarokról - című tanulmánya található. A hat oldal terjedelmű, magyarok iránt nagy szimpátiával megírt tanulmányt időközben már el is küldtem a Széchényi Könyvtárnak. íme a magyarra 38 ITT-OTT 34. évf. (2001), 1. (135.) SZÁM
