Itt-Ott, 2001 (34. évfolyam, 1/135-2/136. szám)
2001 / 1. (135.) szám
I hírt Kerényi haláláról, inkább csak az eltűnéséről. Előbb arra gondoltam, valahol Texasban, Austin és San Antonio között kellene kutatnunk Kerényi után, ám később rájöttem, a texasi útja csupán legenda lehet. Kerényi Frigyes után - ha ennek csupán egy cseppnyi eredménye lehetne - Iowában, az egykori Új Buda tájékán volna érdemes kutatnunk. Új Buda: a nagy magyar álmok egyike. Az egykori komáromi kormánybiztos Újházi László és Kossuth Lajos emigrációs tervezgetésének tárgya. Új hazát teremteni, ha csak ideiglenes is, az amerikai "szabad státusokban" a száműzött magyarságnak. Különbözött az elképzelésük. Újházi határozottabb és talán szerényebb volt, megelégedett volna egy magyar településsel, Kossuth egy egész amerikai státusra, államra gondolt. Később pedig attól tartva, hogy az állandó letelepedéssel a haza felszabadítására szánt emberanyagát veszítené el, elvetette a gondolatot. Ismétlem, Újházi szerényebb volt, de a tettek embere. Ahogy 1849. december 16-án számos emigráns társával, családjával a Hermann nevű gőzhajón megérkezett New Yorkba, menten munkához is látott. Lehettek kecsegtető reményei. Amerika népe ünnepelte az eltiport magyar szabadságharc hőseit. Járt Washingtonban az elnöknél is. A New York-i tartózkodása nem volt bosszúságoktól, kényelmetlenségektől mentes: az emigráns magyarok akkor se nagyon fértek össze. 1850 nyara elején indultak útnak az akkor még foglalatlan földekben bővelkedő, amerikai középnyugati tájak felé. Iowa déli részén, a Thompson folyó partján állapodott meg a kis csoport. Talán nemcsak azért, mert itt szinte végeláthatatlan szűz földeket találtak. Ahogy engem, feleségemet, Nórikát is izgatta Új Buda és az is, hátha valami nyomot találunk Iowában Kerényi Frigyes után. így indultunk el jó néhány esztendő múlva az egykori Új Buda helye felkutatására. A New York-i legnagyobb közkönyvtárban számos egykori iowai térképre találtunk. Olyanokra is, amelyeken szerepelt Új Buda, némelyeken pedig csak a Hungarian Settlement - magyar település - megjelölés. Ez utóbbiak meglehetősen pontatlanoknak tűntek. E térképek másolataival, Ács Tivadar említett könyvével indultunk el a felfedező útra azzal a büszke, ám egyúttal szomorú tudattal, hogy századunkban magyar még nem kereste az egykori település nyomait. Chicago és Des Moines irányából közelítettük meg autóval Iowát, De Wittnél keltünk át a Mississippin. Valamivel északabbra hagytuk el a folyamot, mint Újháziék annakidején. Ok Burlingtonig hajóval mentek, ott szálltak partra. Délnek fordulva igyekeztünk követni útjukat. Ahogy közeledtünk a térképen megjelölt Decatur megye felé, nem volt nehéz rájönnünk mi állítota itt meg Újháziékat. Bármerre néztünk, észak-magyarországi táj tárult elénk. Magyarországon a Garam és a Bodrog vidékétől északra megszólalásig hasonló vidéket találunk. Iowában legfeljebb a magyar középhegységek hiányzanak. Nem kétséges, a Thompson folyónál megtorpant Újházi László szeme előtt a nemrégiben elhagyott felvidéki völgyek rémlettek fel. Valóban, a Thompson folyó megszólalásig hasonlít a Bodroghoz: ugyanolyan széles, a medre éppen olyan sekélyen vágódik be a talajba, vize ugyanolyan csendesen hömpölyög és majdnem hihetetlen, de a partját is ugyanazok a fák, cserjék szegélyezik, akár amazét. Nem csodálkoztam, egykori kitűnő földrajz-professzorom, Teleki Pál tanításaiból tudtam, Iowa növényföldrajza majdnem azonos a magyarországival. Persze, nem ok nélkül, hiszen valamely terület növényvilágát elsősorban a klíma és a talaj minősége határozza meg. Különösen ott, ahol az ember a természetes tényezőket még nagyon nem változtatta meg. Az iowai évi közepes hőmérséklet ugyanaz, mint a magyarországi, mindkét területen nagyon meleg a nyár, hideg a tél. Ugyananynyi csapadék jut itt is, ott is. Még az esztendei elosztásuk is hasonló: esős a tavasz és a késő ősz. Majdnem azonos az évi napfénymennyiség, a tengerszint feletti magasság is. Nincs sok különbség a talaj összetételében. Legfeljebb Iowában hiányzanak a kötetlen homoktalajok. Nem csodálkoztunk hát, hogy Thompson folyót szegélyező kis galériaerdőben fűz-, nyár- és égerfát találtunk a víz közelében. Bodzát, mogyoróbokrot, eperfát, akácot távolabb. Amerikában itt láttunk először az alföldi homokon annyira gyakori királydinnyét. A csalitos részekből szarvasok, őzek ugrottak meg s bőviben láttunk itt nyulat, fácánt, foglyot, szürke vadgalambot, gerlét. Kora délután érkeztünk meg az egykori Új Buda környékére. Még New Yorkban hallottuk, hogy Decatur megyében, Leon nevű városkában még élhetnek az egykori magyar telepesek leszármazottai. Magyarok után kutatva legelőbb a telefonkönyveket böngészi át az ember. Bizony, időbe telt, amíg végre az első magyar névre leltünk: Mrs. Lena Varga. Perceken belül csengettünk az ajtajánál. Idős, megnyerő külsejű, barátságos arcú hölgy nyitott ajtót. ITT-OTT 34. évf. (2001), 1. (135.) SZÁM 37