Itt-Ott, 2001 (34. évfolyam, 1/135-2/136. szám)
2001 / 1. (135.) szám
egyszerre tudós és emlékíró - a szakirodalomban ehhez csak Borbándi Gyula írásai hasonlíthatóak. Bemutatja a három nagy kivándorlási hullámot, meghatóan személyes leírást ad a dipik életéről, és külön fejezetben tárgyalja az amerikai magyarok legitimációs törekvéseit. Elemzi az 1945 utáni amerikai magyar irodalmat (Márai Sándor, Wass Albert), könyvkiadást (többek között a Király Béla és Pastor Péter gondozásában megjelent történelmi munkákat), felsorolja a híres magyar származású sportolókat (Joe Namath), karmestereket (Solti, Dohnányi), színészeket (Tony Curtis, Gábor Zsazsa) és atomfizikusokat (Teller, Szilárd). Elemzi továbbá az 1945 utáni amerikai magyar politikai életet és sajtót. A 39. fejezet az 1989 utáni eseményekkel foglalkozik, és bemutatja Várdy érzelmektó'l sem mentes megbékélését az új magyar demokráciával. Ez a fejezet hűen tükrözi a hazájuktól elszakadt, de nemzettudatukat megtartó emberek örök dilemmáját: emlékszik az általa gyermekként elhagyott Magyarországra, visszagondol arra a Magyarországra, amellyel a "társutasság" igaztalan vádját is felvállalva tartotta a kapcsolatot, és szembesül mindazzal, ami itthon 1989 után történt. Az utolsó fejezet összefoglalja "a magyar tehetség megnyilvánulását" az újvilágban. A kötetet részleges kronológia és angol nyelvű összefoglalás egészíti ki. Várdy Béla könyve, ahogyan ezt címe is jelzi, nem a szó szigorú értelmében vett monográfia, ez a kötet erőssége és gyengéje is egyben. Erőssége, hiszen a kötetlen forma lehetővé teszi a személyes élmények tárgyalását és számos érdekes adalék közlését is. Gyengéje, hiszen bizonyos, véleményem szerint fontos témákat nem tárgyal. Puskás Julianna és Várdy Béla könyve jól kiegészíti egymást, és együtt olvasva páratlan és rendkívül alapos képet fest az amerikai magyarságról. E rre azért is szükség van, mert itthon ez a téma hosszú időn át tabunak számított, pedig ugyanúgy hozzátartozik a magyarság történetéhez, mint mindaz, ami itthon, vagy a határon túl történt. 1982-ben kötetet a témában: Várdy Béla írt angol nyelven, rövid monográfiát (The Hungarian-Americans, Boston) és Puskás Julianna magyarul hosszabbat. Most 2000-ben, Várdy magyarul hosszabbat, és Puskás angolul rövidebbet. Remélem, nem kell újabb 18 évet várnunk arra, hogy a két itt ismertetett kötet a másik nyelven is elérhető legyen. □□□ ÚJ BUDA NYOMÁBAN, IOWA ÁLLAMBAN Sztáray Zoltán San Bernardino, CA Talán negyedszázada is van már, hogy az egyik New York-i magyar könyvkereskedésben rábukkantam Acs Tivadar- Kossuth papja-New Buda című, Budapesten 1941-ben kiadott könyvére. Jó néhány, a Kossuth-emigrációról szóló könyvet, tanulmányt olvastam el már odahaza is, de Új Budáról addig semmit sem tudtam. A könyv ama oldalai keltették fel az érdeklődésemet, amelyek Kerényi Frigyes Új Budai tartózkodásáról, majd tragikus haláláról szóltak. Kerényit valahogy a magyar irodalom kitagadottjának véltem és vélem még ma is. Ezért izgatott az a kevés, amit Ács Tivadar némi bizonytalansággal megírt felőle. Érdekes alakja ő az irodalmunknak, történelmünknek. Német származású, német anyanyelvű családból való. Magyarul talán csak kamaszkorában tanult meg, mégis egyetemi hallgatóként már magyarul versel, s néhány esztendő múlva Eperjesen Petőfivel. Tompával kél költői versenyre az ismeretes, Erdei lak megéneklésével. Részt vett a szabadságharcban, majd 1850 végén nekivág a világnak s New Yorkban köt ki betegen a viszontagságos hajóút után. Hozzá írta Tompa a Levél a kibujdosott barátom után című versét: Ki messze, messze vagy, kinek hajója már A zúgó tengeren remélve küzdve jár, Vagy a boldog világ előtt horgonyt vetett: Egy-két szót jó barát, hadd szóljak még veled. Kerényi még Eperjesről ismerte Újházi Lászlót, a sárosi főispánt. Új Buda alapítóját. New Yorkból St. Louison át indul utána Iowába. Talán 1851 nyarán érkezhetett meg. Neki sem lehetett ideje lerakni az általa elfoglalt földön egy új gazdaság alapjait. Világéletében vékonydongájú volt, ez év végén - úgy tudja Ács Tivadar - az Újházi-tanyán feküdt betegen. Azután nyoma vész, mint költői vetélytársának, Petőfinek. Semmi biztosan ezentúl nem tudunk felőle. Ács Tivadar azt írja, egy ideig még Új Budán maradt, majd az időközben Texasba költözött Újházi László után indult volna. Ács szerint az eső és a hideg ellen útközben egy faszénégető bogsában menedéket keresve, halálra égett. A zsebében mindössze az útlevelét találták volna meg. A hazai lapok valamikor csak 1852 nyarán adtak 36 ITT-OTT 34. évf. (2001), 1. (135.) SZÁM
