Itt-Ott, 2001 (34. évfolyam, 1/135-2/136. szám)
2001 / 1. (135.) szám
ségből, de máskor cinkos és cinikus partnerként! Hogy ezt így lehet "eladni", annak az a magyarázata, hogy van valóságos probléma, és ez még nem talált igazi megoldásra sem az Antall-, sem az Orbán-kormány, sem a volt MSzP/SzDSz Horn Koalíció keretén belül. Főleg azért, mert a kérdés nagyon bonyolult és rengeteg hozzáértést, plusz jóakaratot és figyelmet igényelne, akkor, amikor a nemzeti érdek- és erőforrásai más irányba voltak és vannak lekötve, elsősorban a gazdasági felemelkedésre, a NATO csatlakozásra, az EU bővítésre, és a természeti és környezeti katasztrófák orvoslására. De a külvilági média figyelmét az utóbbiak kevésbé érdekelték - mert hiányzott belőlük a szenzáció. A fentiektől függetlenül, én a harmadik tényezővel szeretnék itt foglalkozni. Azzal, hogy miért olyan népszerű nyugaton a "cigánykérdés" és miért olyan mostoha a "magyar kisebbségi kérdés" a média figyelmében. Azért erre összpontosítok, mert erre vonatkozóan mi szétszórtsági magyarok is tehetünk valamit! Azaz, elsősorban, hogy jobban megértsük környezetünk ideológiai elkötelezettségeit, hogy azáltal jobban tudjuk semlegesíteni a negatív propagandát, és egyben, hogy jobban tudjuk felvilágosító munkánkat végezni a magyar kisebbségek védelmezéséért. Az USA-ban azért szimpatikusabb a cigány-kérdés, mert főleg társadalmi és gazdasági eszközökkel kezelhető, míg a nemzeti kisebbségeké általában inkább kulturális és/vagy politikai megközelítést igényelnek. Ez alapjában véve az amerikai tradícióval, amerikai politikai kultúrával egybecseng. Tudniillik, mivel az Egyesült Államok tömegbevándorlásra alapozott, mindig is kerülte a jogok és lehetőségek "csoportra" szabott meghatározását. Az "egyéni" érvényesülés, az "egyénre" szabott liberális jogrendszer meghatározott majdnem mindent, kivéve talán a leigázott autochton amerikai bennszülöttek sorsát és a vallásilag megfogalmazott "különcködők" (mormonok, amishok, stb.) életét. így hát USA-ban a cigány-kérdés és megoldása párhuzamosnak tűnik a néger, azaz "afro-amerikaiak" sorsával. Úgy érzik, hogy a romák is a rasszizmus áldozatai! Ezek kiküszöböléséhez az amerikai"Civil Rights" mozgalom nyújt követendő példát, nem pedig a kulturális "elszigetelődés", az anyanyelvi közoktatás, vagy a személyi, regionális és kulturális közigazgatási autonómia. Ennek megértéséhez talán Ted Gurr tanulmánya nyújt útbaigazítást. Gurr szerint kétféle kisebbség létezik világszerte, az "ethno-national" (azaz etnikainemzetiségi) kisebbségek és az "ethno-class" (azaz etnikai-társadalmi osztályra alapozott) kisebbségek. Az előbbiek olyan kisebbségek, melyek közösségi múlttal rendelkeznek, közös kultúrával, és közösségi történelmi tudattal (kanadai franciák, romániai magyarok, szíriai-örmények, balti-oroszok, iráni kurdok, stb.) Az utóbbiak viszont nem rendelkeznek ilyen jellegzetességekkel, mert a történelem folyamán nem volt alkalmuk létrehozni egy független politikai képződményt, amely ápolta volna közösségi érdekeiket, kultúrájukat, vagy egységüket (afro-amerikai négerek, afro-kanadai négerek, magyar cigányok, francia cigányok, gazdasági bevándorlók, vendégmunkások Németországban, Ausztráliában vagy Kanadában). E kétféle kisebbségi csoportosulás más-más elvárásokkal fordul a többségi társadalomhoz, az uralkodó nemzethez. Az etnikainemzetiségi csoportosulások közösségi-kulturális megmaradásukat akarják biztosítani. Ennek érdekében kulturális intézményeket és helyi önkormányzatot igényelnek. Ha ez nem biztosított számukra, akkor az elszakadást is megkísérlik (lásd szlovákok kiválását Csehszlovákiából, vagy a csecsének küzdelmét Oroszország ellen, és a koszovói albánokét a szerbek ellen.) Ezzel ellentétben az etnikai-társadalmi osztályra alapozott kisebbségek politikai-gazdasági és jogi egyenlőségért, és nem kulturális megmaradásért küzdenek. Az utóbbi követeléseket könnyebben lehet biztosítani, mint a csoportos jogokat, vagy az autonómiát. Az Egyesült Államoknak eddig kézenfekvőbb volt minden kisebbséget egyszerűen úgy kezelni, mintha a második kategóriához tartoznának! Ez természetesen Amerika olvasztótégely mibenlétének eredménye, de kihat világszemléletére is. Ezért áll tanácstalanul, sőt értetlenül a közép-kelet európai kisebbségi kérdésekkel szemben. Olyan eszközökkel szeretne ezekhez hozzányúlni, amelyek Amerikában sikerrel jártak, a főleg "ethno-class" kisebbségek esetében. Mivel a cigány/roma sors orvoslására ezek a nézetek alkalmasabbak, ezért fordítanak erre több figyelmet mind a médiában, mind az NGO-k felvállalásaiban, mind a külpolitikai értelmezésekben. Csak krízis helyzetek zavarják meg olykor-olykor ezt a látószögét az amerikai külpolitikának. □□□ 30 ITT-OTT 34. évf. (2001), 1. (135.) SZÁM
