Itt-Ott, 2001 (34. évfolyam, 1/135-2/136. szám)

2001 / 1. (135.) szám

azaz péntekig értesítik a tanulókat és szüleiket, valamint az általános iskolákat is.

A döntés ellen az értesítés kézhezvételét követő 15 napon belül fellebezhetnek a jelentkezők.

Magyar Hírlap Budapest, 2001. április

□□□

A HERDERI RÉM

Fülöp László Edina, MN

"Victory is not to the swift,

and not to the strong,

but to those who can hold out"

A genetika tudósai szerint a kihalás általában nem a bukás eredménye, vagy a túlélő nem a siker diadala; hanem egyszerűen az történik, hogy egyik csoport jobban kihasználja a körülmények adottságait, mint a másik. Csak annyi kell, hogy az elhalálozás száma néhány százalékkal legyen magasabb, mint a születések száma egy megadottt perióduson keresztül.

A magyarok így fogynak az ezredfordulón. A körülmények bővülő adottságait az egyén kívánalmainak kielégítésére koncentrálják. Az egyéni és a közösségi perspektíva egyeztetésének hiánya, a tréfásan megfogalmazott "előbb a kocsi, mint a kicsi" ma is uralkodó gondolata, a személyi kívánságok kielégítésére összpontosító filozófia kártékonyabb lesz a magyarság számára, mint a szomszédos románok és szlávok szövetkezése, hogy bennünket eltüntessenek, vagy évszázados német ügyeskedések, hogy bennünketbeolvasszanak. Biztosabb, és keservesebb folyamatú kihaláshoz vezet a gyermektelenség fokozatos elterjedése, mint a 19. és 20. századbani háborúskodások emberveszteségei, a területveszteséggel járó lakosságcsökkenés, a deportált és elhajtott magyarok összessége. Ezekből a csapásokból a magyarok feléledtek, és háborúk után, még elnyomás alatt is, vagy nehéz anyagi körülmények között is, számunk megközelítette a sorscsapást megelőzőt, s a társadalom megújuló erőre kapott.

A XX. század utolsó évtizedeiben a családok vitathatatlanul magasabb anyagi szintre emelkedtek. Részben a gazdasági emelkedés egyéni kiaknázásából eredően, részben az asszonyok munkavállalása folytán (mely elvonta a nőt a család-összefogás hivatásától). Ugyanakkor a férfiak családi munkában való részvételének szűkös méretei ijesztő terheket róttak a nők családfenntartó hivatására. Házasságok rekordszámban bomlottak fel, jobb esetekben partnerségekké váltak, egymás rövid távra tervezett egyéni anyagi és élvezeti céljainak támogatására. E célok effektive eltérítették a család tartóit a családfenntartástól, a közösséggel való összetartozástól, a nemzeti összközösség fenntartásától. Az egyéni célok abszolút előtérbe helyezése nem szolgálta a közösség céljait és szélestávra ható terveit. A magyar társadalom vezetése - csaknem minden szinten - el van foglalva a gazdasági gondokkal, az infláció és a termelékenység egyensúlyozásával, intenzíven tükrözve az egyének figyelmét. A kormány alig mutat rá a közösségépítés fontosságára, vagy nem találja a közösség és az egyén egyensúlya felé vezető irányt, vagy nem tudatosítja azt, nem ad hathatós segítséget az egyik legalapvetőbb nemzeti gond: a család újraépítéséhez.

Már több európai államban - itt sajnos Magyarország élenjár - a halandóság meghaladja a születések számát. Ahogy a születők száma a halandók számához viszonyítva hosszabb időn keresztül fogy, a folyamat felgyorsul és elérkezünk majd egy olyan stádiumba, amikor a folyamatot már nem lehet megfordítani! Amikor a demográfiának a csökkenő születések lejtőjén lefelé gyorsuló mozdonya már tömegénél fogva megállíthatatlan lesz. A kövekező évtizedekben az élelmes magyar vállalkozó majd koporsógyártó üzemet létesít. Németországban, de Horvátországban is, az állam fizet a családoknak, ahol gyerek születik, hogy megkönnyítse a gyermeknevelés költségeit. Ezeket valamikor a felnőtt termelő adófizetés formájában visszafizeti az államnak.

Talán praktikus társadalomtudományt kellene tanítani, nemcsak egyes egyetemeken, hanem már a középiskolákban, hogy tágítsuk az egyének perspektíváját az emberi viszonyok egyensúlyban tartott fejlődése felé. Talán a közönséges életfolyamat megértéséhez szükséges lxl-et kellene tanítani az általános oktatásban. Ugyanis, meg kell érteni, hogy a mai gyermektelen, vagy egygyermekes fiatalok igen elhagyatott és keserves öregkor elé néznek.

Gondoljunk itt az egyedüllétre, bár azt a magát szellemileg frissnek megtartó és érdeklődő ember bizonyos fokig áthidalhatja; de főleg gondoljunk az öreg12 ITT-OTT 34. évf. (2001), 1. (135.) SZÁM