Itt-Ott, 2001 (34. évfolyam, 1/135-2/136. szám)
2001 / 1. (135.) szám
kornak arra a szakaszára, amikor már fizikailag mások segítségére szorulunk. Amikor a megértő szeretet és a társadalom biztonságot adó karjait fokozott mértékben igényeljük. Arra az időre, amikor emberi mivoltunkkal járó egyéni méltóságunknak betegségeink, vagy a test elkopásából eredő testi gyengeségeink miatt már nem tudunk megfelelően eleget tenni. Amikor akaratunk már nem tudja kontrollálni testünk funkcióit úgy, hogy amit azelőtt rutinnal kezeltünk - az egyszerű, napi folyamatok ellátásához szükséges viselkedést - testünk nem tudja végezni. Akkor "mi lesz kariatida?" Végeredményben a magyar társadalom egyéneinek rövidlátása - amely manapság képtelen összehangolni az egyéni törekvést a társadalom érdekeinek fenntartásával, és a kettő közötti egészséges egyensúly felállításával és megőrzésével - lesz a magyar társadalom talán végzetes elfogyásának oka. A felismerés általános érvényének ez a döbbenetes hiánya nem támogatja a "magyar géniusz" mellett szóló állításokat. Sajnálatos, mert még a Vörösmarty által vizionált drámai temetést sem fogjuk megkapni. □□□ NEMZETI JELKÉPEK A MAGYAR NÉPHAGYOMÁNYBAN Lükő Gábor emlékének (1920-2001) Tarján Gábor Garfield, NJ A néprajzi kutatás területei között egyik legizgalmasabb téma a jelképek, a szimbólumok feltárása, jelentésük meghatározása. Tudományunk általában írás nélküli kultúrákkal foglalkozik - mivel a néprajzi jelenségek csaknem mindig szóbeliek - ezért a népélet különböző területein sürített tartalmakat kifejező jeleket, jelképeket, szimbólumokat használnak. Ugyanakkor a néprajzi kutatás legnehezebb, gyakran megoldhatatlan feladata a jelképek értelmezése, a szimbólumok magyarázata. A helyzetet az is bonyolítja, hogy egy-egy közösség kultúráján belül a jelképek gyakran egész jelrendszert alkotnak, amelyeket a benne élők a közösségi hagyomány alapján értenek és használnak, de a külső szemlélő csak hosszas tanulmányozás után ismerhet meg. A nemzetközi szakirodalomban elfogadott vélemény szerint a kultúrák egész felépítése, struktúrája is jelrendszerként értelmezhető, amelyen belül az etnikus szimbólumok igen fontos szerepet játszanak, lényegében ezek a jelképek különböztetik meg egymástól az egyes népeket, kultúrákat. Az antropológiában önálló szakterület, a szimbolikus antropológia foglalkozik a jelképek kutatásával, jelentős eredményeket felmutatva. Magyarországon az elmúlt két évtizedben irányult a figyelem a szimbólumok felé. Különösen a folklorisztika területén tapasztalhatunk néhány figyelemre méltó eredményt. A magyar népi szimbólumvilág megismertetésében - különösen a tárgyi világ területén - több, mint fél évszázaddal ezelőtt már Lükő Gábor felvetett néhány alapvető gondolatot. A magyar lélek formái című kötetében a népművészeti motívumok jelentéstartalmára, a népi kultúra szimbolikus jellegére és a különböző területek közötti kölcsönhatásra hívta fel a figyelmet. Lükő úttörő jellegű kutatásai jó alapul szolgálnak ma is a tárgyi népművészet szimbolikus örökségének megismeréséhez. Az elmúlt kétszáz év magyar történelmében a különböző jelrendszerek változását, valamint új szimbólumok megszületését tapasztalhatjuk. Ebben az időszakban bomlott fel a zárt kultúrával rendelkező hagyományos falu és színre lépett az egységes szimbólumokat hordozó nemzeti gondolkodásmód. A folyamat kétirányú volt: egyrészt a felsőbb rétegek körében lehetett tapasztalni a paraszti kultúra felé való fordulást - ez a népiesség, amely a folklórhagyományban igyekezett egyfajta ősi gyökeret, érintetlen ősforrást, igazi magyar karaktervonásokat keresni. Másfelől a népi kultúrában tapasztalhatjuk, hogy a mozaikszerűen élő kisközösségek keretén belül támad a nagyobb közösséggel való egyesülés iránti igény, az egy nyelvet beszélő nép szemléletében ezidőtájt jelentkezik a nemzeti azonosságtudat érzése. Mindez a 19. század közepén, népünk nagy nemzeti forradalma és szabadságharcai idején teljesedett be. A nemzeti eszme szimbólumokban való kifejeződése már a 18. században jelentkezett, amikor hazánkban is megjelent a nagy európai szellemi áramlat, a felvilágosodás. A mozgalmas korszakban különböző irányzatok jelentek meg és vívtak csatát egymással. A mindent megújítani akaró reformelképzelések gyakran konfliktusba kerültek a helyi tradíciók megőrzésére irányuló törekvésekkel. Ezidőtájt jelent meg a nagy német gondolkodó J. G. Herder híres műve, az ITT-OTT 34. évf. (2001), 1. (135.) SZÁM 13
