Itt-Ott, 2000 (33. évfolyam, 1/133-2/134. szám)

2000 / 2. (134.) szám

mutató lehet a jövő felé is. Ne csak most, a milleniumi évben idézzük fel tehát képét, hanem évről évre, és mindig. Legyen aug. 20. ünnep nemcsak Magyarországon, hanem itt is; nem csak a katolikus templomokban, hanem a protestánsok­ban is; nem csak a közösségekben, de a családban is. Legyen ez így annál is inkább, mert ez az egyetlen olyan magyar ünnepünk, amely se nem csupán egyhá­zi, se nem csupán politikai. Ha meg tudjuk ünnepelni forradalmainkat, mennyire inkább illik megemlékez­nünk modert nemzettéválásunk, egyházaink, keresz­ténységünk, európaiságunk isteni és szent istváni eredetére. (Teljes szöveg megjelent az elektronikus ITT-OTT 2000. 2. számában) non OKTÓBER 23 Beszéd: elhangzott 2000. október 22-én, Bostonban, a Massachusetts-i Magyar Egyesület ünnepségén Jeszenszky Géza (Washington, DC) Tisztelt Honfitársaim! Két órával ezelőtt a Magyar Köztársaság Kormá­nya nevében helyeztem el koszorút Bostonban, az Egyesült Államok történelmének nevezetes helyszínén álló magyar 56-os emlékműnél. Ez a megrendítően gyönyörű szobor hozzám különösen közel áll, mert 1985-ben Koncz Lajos vendégeként itt járva ismerked­tem meg tervével, az akkor meginduló gyűjtéssel, s a legjobb barátom emlékére tett szerény hozzájárulá­som is benne van. Örültem, hogy a koszorúzásra annyi fiatal is eljött, olyanok, akik jóval forradalmunk után születtek meg, s egyikük, Albert Erika olyan hitelesen szólt a mai nap jelentőségéről. E teremben most jóval többen vagyunk, mint a Liberty Square-en voltunk, köszönöm, hogy ennyien eljöttek. Tudjuk, hogy ezek­ben a napokban otthon és szerte a világban nagyon sokan tisztelegnek az akkori hősök emlékének. Az idősebb generációnak életre szóló személyes élménye 1956, s most, a forradalom 44 év múlva meg­született győzelme tudatában jól esik visszaemlékezni akkori önmagunkra. A százezrekkel együtt én is ott voltam a Bem-téren, a Parlamentnél, a Rádiónál és a forradalom annyi más helyszínén, szembenéztem a szovjet katonák puskájával. Most azonban nem ezért jöttem ide, hogy újra elmondjuk egymásnak, mi történt 44 évvel ezelőtt. 1956 sokunknak magánügye is, de el­sősorban közügy. NEMCSAK MAGYAR ÜGY, DE NEMZETKÖZI ÜGY IS, MERT NEMCSAK A MA­GYAR SZABADSÁG ÜGYE VOLT, HANEM A TÖB­BI ELNYOMOTT NÉPÉ IS. Magyarország füg­getlenné válásába talán még beletörődött volna az akkori szovjet vezetés, hogy egy minél nagyobb semle­ges övezet jöjjön létre Európa közepén (amit adott esetben könnyű lesz lerohanni), de a magyar forrada­lom pillanatnyi győzelme megrémítette a szomszédos államok kommunista vezetését, mini-Sztálinjait, hogy saját országuk követheti a magyar példát. Az akkori román, csehszlovák, bolgár, sőt jugoszláv kormány - maga Tito is! - kifejezetten kérte, követelte a szovjet beavatkozást. És a maguk módján igazuk volt, hiszen őket is úgy gyűlölte népük, mint nálunk Rákosit és Gerőt, s 1989/90 példája is azt mutatta, hogy ha eldőlt egy kommunista dominó, az magával rántotta a többit is. A 2. szovjet beavatkozás, ama szörnyű vasárnap hajnal okai között tehát szomszédaink szabadságvá­gyának elfojtása is ott volt. De azért is nemzetközi ügy volt a magyar forradalom, mert EZ ÜTÖTTE AZ ELSŐ LEKET A KOMMUNIZMUS HAJÓJÁN, emiatt ábrándult ki a marxizmusból annyi naív európai értelmiségi, aki felült a szépen hangzó utópiának. S 1956 ösztönözte a későbbi kísérleteket a kommunizmus megváltoztatására, majd megdöntésére, TEHÁT A MI FORRADALMUNK VOLT 1989/90, A VILÁG­­TÖRTÉNELMI FORDULAT EGYIK ELŐ­IDÉZŐJE. Szerte a világban folynak az 1956-os megemléke­zések. De be kell látnunk, hogy ma ezek már eléggé belterjesek, magunk között zajlanak le, legföljebb az 55 évesnél idősebb külföldiek emlékeznek a magyar forradalomra. De vizsgáljuk meg, magunknak mit mond ez a dátum? Mit üzen a mának, az új nemzedéknek? Mindenek előtt "lemosta a gyalázatot," azt a sok sarat, vádat, "mit rákentek a századok." kivált a XX. század, a "bűnös nemzet," "utolsó csatlós" bélyegét. "A magyar név megint szép lett" - és a mai magyarok ennek minden területen haszonélvezői, Amerikában különösen. (Az 1956 előtti magyar bevándorlók, a "dipi­­sek" a különbség megmondhatói.) Erkölcsileg és gya­korlatilag is nagy mértékben 1956-nak köszönhetik a magyar fiatalok a sok külföldi ösztöndíjat, kutatási le­hetőséget, állást! EZÉRT IS INDOKOLT RÉSZÜKRŐL IS A HÁLA A SZÜLŐKNEK, AZ 56- OS NEMZEDÉKNEK! ITT-OTT 33. évf. (2000), 2. (134.) TÉLI SZÁM 5

Next

/
Thumbnails
Contents