Itt-Ott, 2000 (33. évfolyam, 1/133-2/134. szám)
2000 / 2. (134.) szám
Biztató üzenet 56 minden idealista, a jóban hinni akaró embernek: lehetséges volt a lehetetlen, felszabadítani magunkat. A "pesti srác" történelmet csinált, méltán lett a Time-nál "Man of the Year," az év embere. S azt se feledjük, e bátor srácok között mennyi lány is volt! A bűnözés, a szenny, a korrupció és a kábítószer korában idézzük föl azt is, milyen hihetetlenül tiszta és erkölcsös volt ez a forradalom, mindenkiből a jót hozta ki! Az akkori nyomorúság ellenére a betört kirakatokban ott maradt érintetlenül az árú, a teljesen elszegényedett lakosság milyen nagyvonalúan tette be a pénzt az áldozatok családjának gyűjtő kartondobozokba. És emlékezzünk arra is, hogy 56 valóban "tisztító vihar" volt - annyian, akik korábban tényleg hittek a kommunista álomban, most az elsők között tagadták azt meg, megtisztulásuk őszinte volt - s a nép elfogadta azt. Mennyire imponáló volt az akkor érzett nemzeti egység! Az egység persze nem tartott volna örökké, ha fönnmaradt volna a demokrácia, az akkori harcostársak, akik különféle politikai irányzatokba tömörültek, egymás riválisai lettek volna, de az alapvető céllal akkor mindenki tisztában volt és egyetértett. Végül hadd szóljak arról, ma mit üzen 56 a külvilágnak - általunk? (Aminek a közvetítése mai feladatunk): Ne engedjük, hogy a világ elfeledje, mekkora jelentőségű esemény volt a magyar forradalom! írják be a történelemkönyvekbe, hitelesen! Készüljünk 2001-re, a 45. évfordulóra, sok megemlékezéssel! írjanak róla a lapok, készüljenek a TV műsorok! Ma még velünk vannak a világban sokan azok közül, akiknek ifjú korában meghatározó élménye volt, amit a magyar forradalomról hallottak, olvastak, láttak. Hányszor fölidéztük, hogy milyen nagy lehetőséget szalasztott el akkor a "szabad világ," hogy az Egyesült Államok és szövetségesei ígéretei és bíztatásai, a "rollback," és a "liberation" üres jelszavaknak bizonyultak. Washingtonban egy konferenciát tervezünk erről a témáról. Legyenek az amerikaiak, angolok, franciák és mások önkritikusok, ők mondják ki azt, amit mi gondolunk! Használjuk föl 1956-ot mai nemzeti feladataink előmozdítására! Ma egyik legfontosabb célunk Magyarország csatlakozása az Európai Unióhoz, de az Unió nem siet a bővítéssel. Tudjuk, hogy a történelemben nincs, vagy legalább is nem tartós a hála - de azért kimondhatjuk, hogy a világ tartozik nekünk! Támaszkodjunk az 56-ból eredő rokonszenvre a határainkon túl, a Kárpát-medencében jogaiért, sőt létéért küzdő magyarság támogatását szolgáló erőfeszítéseinkben! Végül sokszorozzuk meg hatásunkat a többi volt "captive nation", rab nemzet segítségével! Vonjuk be őket is az ünneplésekbe! Hiszen akkor annyian éreztek velünk, még orosz diákok is! 1956-tól egyenesen vezet az út Berlinhez, a kommunizmus összeomlásához és a NATO 1999-es kibővüléséhez! Ha hűek tudunk maradni 1956 emlékéhez, akkor - erősen hiszem - nemsokára épp olyan felhőtlen, közös, tiszta örömünnep lesz október 23-a, mint már cius 15-e, csak még egyértelműbben lesz a magyar szabadság és a világszabadság közös ünnepe. cm 1848 MA AMERIKÁBAN Kacsó-Kállay István (Detroit, MI) "If you bring into American life the spirit of the heroes of Hungary, you have done your share. There is nothing this country needs more than that there shall be put before its men and its future men - its boys and girls, too - the story of such lives as that of Kossuth" Theodore Roosevelt Minden kultúra a helyének, idejének valamint népének/hordozóinak képére alakult ki. Ezért nincs két egyforma kultúra. Mert sehol nincs két egyforma környezeti jellemző, de ami még fontosabb nincs két egyforma nemzet. Minden nemzetnek megvannak a sajátos jellemzői. Ezek között mindig találunk negatívumokat és pozitívumokat, de sehol nem találjuk a tökéletességet. A nemzet sajátos pozitív-negatív jellemzői határozzák meg a kultúrát, a kultúrális különbségeket a többi nemzethez viszonyítva. Minden nemzet a saját kultúráján keresztül a világnak, valóságnak a megragadására és megélésére törekszik. Mivel tökéletesség nincs, egynek sem sikerül abszolút módon. Azonban mindenik a maga módján képes az értékeiből magáévá tenni. Egyik kultúra egyik szempontból, egy másik más szempontból. Egyik sem tökéletes. Az ideális az lenne, ha a kultúrák pozitívumait, ha az élet azon értékeit, amit magukban hordoznak a különböző kultúrák, egy nagy egységbe lehetne gyűjteni, és azt felhasználva élni. Erre a tökéletességre senki nem képes (lásd ne6 ITT-OTT 33. évf. (2000), 2. (134.) TELI SZÁM
