Itt-Ott, 2000 (33. évfolyam, 1/133-2/134. szám)
2000 / 1. (133.) szám
SZÉTSZÓRTSÁG SZIVÁRGÓ MAGYARSÁG amerikai magyar bevándorlás az elmúlt évtizedekben - jelen és jövő Elhangzott a Magyar Baráti Közösség, 1999. ITT-OTT Konferenciáján. Reménység-tó, Ohio, USA Kovalszki Péter Detroit, MI Talán az 1995-ös Itt-Ott találkozón jutott eszembe - hallgatva az előadót, amint az amerikai magyar bevándorlás három hullámáról beszélt - hogy hiszen mások is, máskor is, s másképpen is érkeztek az Egyesült Államokba, mint azon magyarok - a századfordulón, a második világháború és 1956 után. Persze, magamra is gondoltam, hiszen én is itt vagyok, sokadmagammal, nem kevésbé magyar s amerikai senki másnál (noha talán amerikainak mindenképpen fiatalabb, most is mindössze 12 éves). S beleszóltam az előadásba, hogy hiszen van egy negyedik hullám is, a szivárgó magyarok "hulláma", ami talán nem is igazán hullám, csak olyan el- elakadó csermely. Azt hiszem, ezért bízattam meg én az idén e feladattal. Ugyanis, ha már beleszóltam az előadásba, hadd beszéljek magamért, s a szivárgó amerikai magyarokért e héten. Volt néhány, a témához kapcsolódó észrevételem, de mikor az anyaggyűjtésnek nekiláttam, rájöttem, hogy írott anyag erre vonatkozóan alig van, s az is publicisztikai jellegű. Akiktől segítséget és információt kértem, azok is a hasonló (noha hosszabb időtartalmat felölelő és gazdagabb) személyes megfigyeléseket, tapasztalatokat és benyomásokat osztottak meg velem. Az első, rangos, publikált, angol nyelvű írást, mely az amerikai magyar emigráció közelmúltjával és jelenével is foglalkozik, néhány napja kaptam a szerzőtől, Huseby-Darvas Éva antropológustól. A továbbiakban gazdag dokumentációt tehát tőlem sem szabad várni. "Felütve"az INS Statistical Yearbook utolsó, azaz 1996-os őskiadását, látható, hogy a magyar bevándorlás hullámai (a már említett háromhoz még hozzá adhatjuk az 1920-as évek mintegy 30,000-es tömegét is) 1960-ra lefutottak, elültek. A 60-70-80-as évtizedekben cca. 6,000-7,000 bevándorló érkezett évtizedenként Magyarországról. E megcsappanásnak több oka is lehetett, egyebek közt az a relatív jólét is, mely a "tábor legvidámabb barakkját" jellemezte, hiszen a magyarok viszonylagos szabad nyugati mozgása nagyobb mértékű disszidálást, illetve menekült státuszú amerikai bevándorlást tett volna lehetővé. Ezek a magyarországi magyarok, kiket "Kádár árváinak" (Kadar’s orphans) is neveztek, kicsi, de vegyes csoportot képeznek. Nekik a gulyáskommunizmus, a "meglévő emberarcú szocializmus" sem volt elég jó - így néhányan politikai emigránsoknak tekinthetők, emellett gazdasági, professzionális és személyes-családi okaik is lehettek a kivándorlásra. Az indulással járó nehézségek legyőzése és az akkulturáció sikeres realizálása mellett egyesek az amerikai magyar egyesületek életébe is bekapcsolódtak (magukkal hozott igényeiket kielégítendő), személyes kapcsolataikat magyarországi rokonaikkal-barátaikkal ápolták, készségesen hazalátogattak, ennek ellenére nem észlelhető náluk az a szenvedélyes "távolsági nacionalizmus" mely jónéhány DP-st és 56-ost jellemez. Talán ez is hozzájárult ahhoz, hogy magyar kultúrájukat megőrizték s gyermekeiknek is át tudták adni. De az amerikai magyar bevándorlás nem korlátozódott ez években sem magyarországi magyarokra. Szállingóztak magyarok Délamerikából, Ausztráliából, Nyugat Európából is. S megindult egy kis csermely a "szomszédos baráti szocialista országokból" is, ahol a magyarokat - a szocializmus stupiditása, elnyomása, a gazdasági elmaradottság mellett - a kisebbségi lét is szorította. Előbb Jugoszláviából a hatvanas, majd Romániából a hetvenes években indult meg a kivándorlás - az előbbi esetében külföldi munkavállalással kezdődött, majd letelepedéssel folytatódott, vagy egyszerű disszidálással, gyakran ausztriai vagy olaszországi menekülttáborokon átjutva az USÁ- ba, előbb a férfiak, majd gyakran évek múlva a család követte őket. A kivándorlás elhatározásakor politikai, vallási üldözöttség, gazdasági és személyes okok társultak a nemzetiségi elnyomás mellé, néha az országon "belülről" indítva a kivándorlás folyamatát. Nehéz ennek mértékét felbecsülni, de nem lehetetlen, hogy a romániai magyarság mintegy 7%os lakossági részaránya tükröződik a bevándorlási részarányban is, s ez a 80-as évek esetében - mikor kb. 31,000-en érkeztek Romániából - mintegy 2,000 magyart jelentene még. Jugoszlávia esetében a jóval 18 ITT-OTT 33. évf. (2000), 1. (133.) SZÁM
