Itt-Ott, 2000 (33. évfolyam, 1/133-2/134. szám)
2000 / 1. (133.) szám
évig én is egyik tanítója voltam. Mivel a foglalkozások csak hetente egyszer folytak, nagyon fontos volt a hatékonyság. De eleinte nem voltak megfelelő, modern tankönyvek, nem voltak tanmenetek, semmi, ami a heti egyszeri tanításhoz használható lett volna. A magyarországi tankönyvek meg tele voltak propagandával, ezeket nem óhajtottuk használni. 1965-ben a huszonhárom iskoláról szóló tanulmányt levelek kíséretében elküldtem haza Magyarországra Kodály Zoltánnak, Illyés Gyulának és Váci Mihálynak. Azt írtam nekik, hogy itt kulturálisan hátrányos helyzetű szórványmagyarok magyarsága megtartásáról van szó, akiket az anyaország egyenesen letagad, ellenségnek tekint. Itt az ideje, hogy ez a szemlélet megváltozzék, hogy összefoghassunk hazai szakemberekkel és kidolgozhassuk a szórványban való magyartanítás módszertanát. Sokáig leveleztünk. Végül sikerült főleg Vácinak elérni, hogy 1970 augusztusában összehívták az első Anyanyelvi Konferenciát Debrecenben és Budapesten. Sajnos addigra Váci már nem élt, de Bárczi Géza, Lőrincze Lajos, Imre Samu, Czine Mihály és számos más kitűnő szakember felkarolta az ügyet. Az ő segítségükkel sikerült elindítani egy olyan mozgalmat, amely Anyanyelvi Konferencia - A Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társasága néven mára közismertté vált, és rendszeresen támogatja a szórványmagyarság, de most már legfontosabb teendőjeként a kisebbségi magyarság anyanyelvi oktatását és kultúrája művelését. Jelenlegi elnöke Pomogáts Béla, a Magyar írószövetség elnöke, nyugati társelnökei Lázár Oszkár, a Lund egyetem tanára és én, kárpát-medencei társelnökei Gál Sándor kassai költő és Kántor Lajos, a Korunk főszerkesztője Kolozsvárott. Öt tankönyvet adtunk ki több ezer példányban, tananyagokat készítettünk, szórványban és kisebbségben élő magyar gyerekek számára minden nyáron magyarországi oktatótáborokat szerveztünk, folyóiratot indítottunk Nyelvünk és Kultúránk címmel, határokon túli társszervezeteinkkel együtt évente tucatnyi nyelv- és kultúravédő és -művelő szakmai találkozót szerveztünk, és nyolc nemzetközi konferenciát rendeztünk. A harmincéves jubileumi kilencedik konferenciát 2000. augusztus 10-14. között Marosvásárhelyre tervezzük összehívni. A Szovjet-megszállta Magyarország kommunista egypártrendszere a diktatúra mindenkori érdekeinek próbált érvényt szerezni az anyanyelvi mozgalom életében is. Nem volt könnyű dolga, mert az Anyanyelvi Konferencia nyugati állampolgárai fölött nem volt hatásköre, így a nyugatiaknak nem kellett kompromiszszumokat kötniük. A magyar kormány legfeljebb az országba való beutazásukat tilthatta meg, de például szólásszabadságukat már nem. A magyarországi ellenzéki értelmiséggel való rendszeres találkozásaikat sem, és a honi szakemberekkel közössen készített tankönyvek, tananyagok, folyóiratpéldányok, közösen szervezett gyermeknyaraltató és tanárképző tanfolyamok kommunista pártpropagandától való mentességét sem. A nyugatiak közül többen álladnó témaként hangoztatták a konferenciákon az akkor tabuként tiltott magyar sorskérdéseket, például a Kárpát-medence magyar kisebbségei elnyomottságát, az 1956-os forradalom fényeinek meghamisítását, a nemzeti függetlenség, szabadság, a demokrácia hiányát. A Konferencia eddig elkészült öt tankönyve és számos egyéb taneszköze propagandamentes, pedagógiailag és módszertanilag modern és aktivizáló példatárát a világ teljes magyar irodalmából meríti és a Kádár-rendszer iránti elfogultsággal nemigen vádolható. Azt viszont érvényesíteni tudták a Kárpátmedence szovjetek ellenőrizte diktátorai, hogy saját állampolgáraik nem vehettek részt szabadon az Anyanyelvi Konferencia munkájában, - de szabadon először az 1989-es kecskeméti konferencián találkozhattunk csak egymással. Ekkor és együtt - indítottuk el azt a folyamatot is, amelynek eredménye a mozgalom 1992- es esztergomi megújulása: függetlensége, demokratikus szervezete, érdekképviseleti, jogvédő feladatvállalása is lett. A másik tapasztalat az, hogy az Anyanyelvi Konferencia modell, példa értékű. Történelmében először a világ magyarságának most van egy olyan nemzetközi műhelye, ahol aszétszakíttatásból, szétszórattatásból származó hátrányait valamelyest ellensúlyozhatja. Követeket, közvetítőket toborozhat és képezhet ki a kitántorgottak, a kitaszítottak, az elszakítottak, az emigráltak, a kiszóródott millióiból - olyan hűséges tolmácsokat, akik magyarságukat fontosnak tartják, akik magyar testvéreiket vállalni, támogatni akarják és tudják. E minta, e tapasztalatok átvétele, hasonló nemzetközi magyar programok létesítése, működtetése nemzeti érdek.- Mi, akik ezeket a kérdéseket feltesszük, egyértelműen értéknek érezzük és valljuk a magyarságot. Nem nagyobb értéknek, mint bármely más ITT-OTT 33. évf. (2000), 1. (133.) SZÁM 15
