Itt-Ott, 2000 (33. évfolyam, 1/133-2/134. szám)
2000 / 1. (133.) szám
nyelv és kultúra örökségét, de a mi számunkra kedvesebbnek az által, hogy a mienk - mi neki adattunk és ő nekünk adatott. Mit gondol ön a nemzeti érzésről, öntudatról? Idejét múlta? Vagy reneszánszát éli? Mint többek közt öntől is tudjuk, az Egyesült Államok példája bizonyítja, hogy a szinte teljes gazdasági, politikai sőt nyelvi integrálódás sem tünteti el a kisközösségeiket, nem szünteti meg azok szükségét, jelentőségét az emberek életében. Lehet-e az életképes szigetmagyarság léte és létformája a megmaradás modellje az egész nemzet számára? Czine Mihály erősítve a nemzettudatot, a nemzethűséget világszerte mindannyiunkban, sosem mulasztotta el Adyt idézni: "A magyarság szükség és érték az emberiség és az emberiség csillagokhoz vezető útja számára." Ennek az értéknek, a magyar kultúrának, a magyar nyelvnek, a magyarságtudatnak a megtartása továbbra is felülmúlhatatlan kincs birtokosává, gazdag energiaforrás részesévé teszi a megtartót És a megtartás, a művelés, a következő nemzedékeknek való átadás jelenkori történelmünkben egyre inkább elismert emberi jog kisebbségi, tehát sziget-helyzetben, szórványlétben is. Nyelvhasználati jog, iskolafenntartási jog, a mindennapi életben önrendelkezési jog, vagyis a kultúra, a közösségi sajátosság megtartásának joga. Nem ellenkezik ez a jelenkori fejlődési irányzatokkal: a globalizálódással, az integrációval, az egyesüléssel? Nem szeparatisták, szakadárok a koszovóiak, a kurdok, a baszkok, a szlovákiai, kárpátaljai, romániai és délvidéki magyarok és vajon nem széthúzás, destabilizáció és konfliktus okozói-e, ha kulturális jogokat, etnikai autonómiát követelnek? Az ismeretlentől való félelem - és ennek egyik okozata: az ismeretlen gyűlölése - gyakran arra a meggyőződésre juttatott közösségi vezetőket, hogy a társadalmi összefogás, együttműködés legjobb biztosítéka az uniformitás, a társadalmi integráció egyetlen hatásos módja a homogenizálás. A heterogenitást veszélyesnek tartották: mennél eltérőbbek egymástól a társadalmat képező különböző csoportok, annál nagyobb az esély az érdekellentétekre, a konfliktusokra. Ezért többnemzetű, több vallású, több etnikumú, több kultúrájú társadalmak, államok vezetői a múltban gyakran arra törekedtek, hogy megszüntessék a heterogenitást. Módszereik helyenként és időnként az asszimiláció erőszakolásától az etnocidiumig, a tömeges deportálásoktól a genocídiumig terjedtek. Egyesek szerint a nacionalizmus okozza a mássággal szembeni erőszakos türelmetlenséget, de a megjelölés félrevezető. A nacionalizmus egy nemzet szeretete, a nemzethez való tartozás intenzív tudata és érzése - szótári meghatározással: hűség a nemzethez, a nemzeti egység vagy függetlenség támogatása - a patrióta hazaszeretete konstruktív energiaforrás. Nem szeretet, hanem gyűlölet, nem nacionalizmus, hanem gyilkos erőszak, embertelen agresszió ölte tömegsírokba az etnocidiumok áldozatait. A jelenkori tapasztalatok azt mutatják, hogy a nacionalizmus sok embercsoport számára továbbra is fontos, jelentős kollektív tudati jelenség, a nemzeti szuverenitás, a független nemzetállamiság pedig mozgósító program, sorsdöntő cél. Az Egyesült Nemzetek taglétszáma az elmúlt 10 év alatt 156-ról 185-re emelkedett. Paradoxonnak tűnik, hogy közösségek nemzeti függetlenséget, önrendelkezést, kulturális autonómiát követelnek ugyanakkor, amikor nemzetközi integrációra aspirálnak, például a NATO, az Európai Unió tagjai akarnak lenni. A jelenkori nemzetközi fejlemények néhány tanulmányozója e látszólag ellentétes törekvéseket összeillőnek, sőt szükségszerűen egymást kiegészítőnek tartja. Egyesek szerint a globalizálódás paradox módon még fontosabbá tette a kis nemzetek számára az önálló állammá válást, hogy segélyekért, forrásokért, befektetésért versenyezhessenek. A nemzeti önrendelkezésre és a nemzetközi integrációra való egyidejű törekvés azt a felismerést is megerősítette, hogy a különbözőség emberi jog, sőt, hogy értékek, és nem szükségszerűen konfliktusok forrása. Svájc, Finnország, Svédország és számos más példa is megerősíti azt a történelmi tapasztalatot, miszerint igenis integrálhatók heterogén, multietnikus társadalmak is, különbözőségeik, nemzeti kultúrájuk megtartásával is képesek és hajlandók tartós együttműködésre egy-egy régió, ország, társadalom csoportjai, közösségei. Az Egyesült Államok például egyre kevésbé érvényesíti "olvasztótégely" metaforával kifejezett korábbi asszimiláció - elvárásait, azt, hogy amerikaivá válva vesse el, felejtse el mindenki az eredeti kultúráját. Egyre inkább a "mozaik" metafora használatos az amerikai társadalom jellemzésére. Az amerikai kultúrát úgy tehetik magukévá egyre többen, hogy közben megtartják, tovább művelik etnikai örökségüket. A megtartott kulturális elemek sajátosságának megőr16 ITT-OTT 33. évf. (2000), 1. (133.) SZÁM
