Itt-Ott, 1999 (32. évfolyam, 1/131-2/132. szám)
1999 / 2. (132.) szám
Wass Albert hazatért Ha visszatérek Amerikából hazatért örök álmora hajtotta fejét: WASS ALBERT - az ő Erdélyébe - Vécsre, az öreg tölgyek alá. A vécsi kastély parkjában, báró Kemény János sírja mellett nyugszik, aki a Helikon összejövetelek házigazdája volt, sok-sok éven keresztül. Öreg és ifjú cserkészek álltak díszőrséget, székelyföldi kis iskolások hozták el zászlójukat az erdélyi Mezőség szórványvilága haláláig hűséges gyermekének emlékezetére. Egész életében mindig visszavágyott Erdélybe, de ez sohasem vált valóra. A nagy írótól búcsúzunk egy szép versével: Szerető szóért könyörögve, egyszer, ha visszatérek: kolduló eretnek, szeretni fognak, akik most szeretnek? Ha telkemen majd nagy sebek fakadnak, s hitetlenebb leszek, mint bármikor: a barátaim barátok maradnak? Ha harcban járok, s véres lesz a lelkem, villám szakad, és mennydörög felettem, ha kitagad az ég, s a földön életemet Isten-tagadva töltöm, és átkokat szór rám a félvilág: vájjon, ha akkor visszatérek, megismernek ezek a régi fák? Plugor Sándor: Kopjafa metszet ITT-OTT 32. évf. (1999), 2. (132.) SZÁM 45
