Itt-Ott, 1999 (32. évfolyam, 1/131-2/132. szám)
1999 / 2. (132.) szám
dalmi, tehát a műfajtól idegen gondolat. Azt mondanám rá: ha Plugor puszta illusztrációval próbálná megragadni a figyelmünket, helye lenne valóban a kifogásnak. De a te grafikáidnak semmi közük az illusztrációhoz. A belőlük sugárzó gondolatiság közvetítői nem a szavak, hanem a formák bravúrja. Drámaiságuk, a nézőben értelmi-érzelmi feszültséget teremtő erejük megnyilatkozási formája; a korszerű grafika nyelvezete. Amiről érdemlegesen én szólni nem tudok. Ez a szakma dolga. Az én jogom csupán a vallomás, miszerint a te munkáid fölzaklató hangulatában emberi létünk nagy kérdéseinek titkain akad fönn az elme: élet, halál, küzdelem és múlhatatlan emberség a múlandóság fehér-fekete terein. Provincián túl és innen: az emberiség egyetlen, egységes valóság, az emberi létnek a világ bármely táján azonos nagy kérdéseivel. Ezért bízom abban, hogy nem csak itthon, de valamivel távolabb az otthontól, Dürer mester világának közvetlen szomszédságában is megértenek majd téged az emberek... Barátsággal köszönt: Sütő András □ UJVÁGI EDE 1999. október 4-én 83. életévében, hosszas betegség után elhunyt. Magyarországról 1956-ban menekült az Egyesült Államokba a Magyar Szabadságharc leverése után. Az USA-ban Toledó városában telepedett le családjával és 1958-ban alapított egy szerszámkészítő vállalatot. Ezt negyven évig vezette, majdnem haláláig mint a vállalat elnöke és mindenese. Ujvági Ede Budapesten született 1916. március 11-én. Érdekes életet élt. Műszaki képzettségén kívül sokoldalú egyéniség és jó sportoló volt. Részt vett repülővitorlázásban, motorbiciklizett, ökölvívó volt, és szeretett síelni és tapasztalt síúgró volt. 1942. február 21-én megnősült, feleségül vette Zsabenszky Magdát. Ötvenhét évet éltek együtt és öt gyerekük született. Mikor véget ért a II. világháború egy ideig orosz fogságba került és ott kényszermunkatáborba. De innen elmenekült és visszatért Budapestre. Itt, szülővárosában szerszámkészítő vállalatot hozott létre, de ezt a kommunisták még az ötvenes évek elején államosították. Ede "bácsi" mindig a tanulás és az állandó továbbképzés híve volt. Toledoi vállalatában, saját fiai mellett, sok fiatal gyakornoknak volt a szakmai tanára. Az egyik ilyen volt gyakornokja megjegyezte, hogy amikor ő volt ilyen gyakornok 28 évvel ezelőtt, Ede bácsi minden reggel végig sétált a műhelyen és személyesen üdvözölte munkatársait. Határozott és jó munkaadó volt, aki a szerszámkészítési mesterséget még a régi minőségi iskolázottság alapján végezte és tanította munkásainak. Sandy Isenberg, a Lucas megyei bizottság elnöknője úgy emlékszik vissza Ede bácsira mint aki mindig nagy és kedves mosollyal fogadta az embereket és a szemében csillogott a huncutság. Regényt lehetne írni, hogy miként jött az USA- ba és müyen izgalmas idők szemtanúja volt. Hasonlóan nyilatkozott észak-nyugat Ohio képviselőnője, Marcy Kaptur is. "Ede bácsi kedves és művelt úriember volt, elsőrangú egyéniség, aki jobban tudta, hogy mi a szabadság mint bárki más, talán épp azért mert ő átélte népe szabadságának elvesztését." Ezért is örült Kaptur annak, hogy még Ede bácsi életében lett Magyarországból is NATO tagállam. Ujvági Edét 1989-ben vették be a Birmingham-i polgárok érdemes névsorába. Közben tagja volt a Szt. István egyházközségnek, a toledói Magyar Klubnak, a Magyar Baráti Közösségnek, a toledói üzletemberek kamarájának, és a Magyar-Amerikai Koalíciónak. 1965 áprilisában lett amerikai állampolgár. A gyászmisén Hernády Márton katolikus pap búcsúztatta, ugyanaz a pap aki negyvenhárom évvel előtte várta az Ujvági családot a toledói vasútállomáson. Most sokkal nagyobb útra bocsájtották mindazok akik emlékét szívükben őrzik. Nyugodjál békében Ede bátyánk, nagyon fogunk hiányolni. Isten legyen veled! (Kis változtatásokkal átvettük a toledói The Blade című újságból. LA. fordította magyarra.) SINOR DÉNESNÉ JEANSINOR 1946-1999 44 ITT-OTT 32. évf. (1999), 2. (132.) SZÁM
